Patricia Arquette
| ||
Ő volt a fény az éjszakában – ez nem csak amolyan szófordulat, hanem maga a rögvaló: aki látta Scorsese éjsötét mentősfilmjét, A holtak útját, tudja, miről beszélünk. Aki meg nem, annak gyorsan elmondjuk, hogy ha nincs Patricia (az ugyancsak listaesélyes Rosanna édestestvére) mint exjunkie védőangyal, alighanem Nicolas Cage nélkül ért volna véget Scorsese filmje. A költőien kisnövésű, ám a szemünkben (s a filmvásznon) mindig nagyot növő szépség elévülhetetlen érdemei közé tartozik természetesen A tiszta románc Alabamája is – abszolút megértjük Christian Slater Clarence-ét, hogy tűzbe ment volna (s tulajdonképpen tűzbe is ment) szíve rosszéletű választottjáért.
Angela Bassett
| ||
Bár az 1991-es Boyz n the Hoodtól jó darabig igyekezett megkímélni minket a régi reflexek szerint működő honi filmforgalmazás, a kilencvenes évek első igazán dögös nője így is ő volt a fehér vásznon. Az akkoriban éppen rocknagymamai státuszban világsikereket arató Tina Turner soha az életben nem bírt oly szexi lenni, mint Brian Gibson Tina c. filmjében az őt megformáló színésznő. Bár fekete szépségeknek se szeri, se száma a moziban, ő egyszerűen szebb, mint a többi, s ezt igéző idomain és vonásain túl nyilván a tekintetének köszönheti/köszönhetjük: egy világ néz rád a szeméből. Egy egészen felkavaró világ. Az sem véletlen, hogy még ma is képes megigézni egy pillanat alatt bárkit.
Anna Geislerová
| ||
Geislerová tipikusan az a csaj, akiről tudod, hogy elmegy. Simán leélnéd vele az életedet, de tudod, hogy az egészet bele kell szorítanod pár hétbe, mert egy reggel – inkább előbb, mint utóbb – arra ébredsz, hogy hideg a helye az ágyban. S nincs az asztalon egy cetli sem, a száma megváltozott, s valaki látni vélte három országgal arrébb. Minden férfi életében van egy szakasz, amikor tán még nem is férfi igazán, de csak úgy tud beülni az autójába, hogy rögön arra gondol, most elhagyom a várost, s az első táblánál majd áll egy vörös hajú stoppos szirén egy szál virágmintás nyári ruhában, s arra akar menni, amerre én. Anna Geislerová lesz az, mint a Száguldás című 1994-es filmben, sápadt arccal, néhány észbontó szeplővel az orra körül, melltartó nélkül. Felveszed akkor is, ha tudod jól, a szakadékban ér véget a varázsmenet.
Gina Gershon
| ||
Most, amikor Emma és Adéle szexjeleneteitől hangosak a mozik (mert végre bemutatták a cannes-i győző Adéle életét), sokak fejében motoszkálni kezdett egy régi, ám mégsem teljesen elhomályosult filmemlék. Hogyan is homályosulhatott volna el teljesen, amikor Jennifer Tilly és Gina Gershon olyan szenvedélyesen szerették egymást a még jóval a Mátrix előtt álló Wachowski testvérek Fülledtség című filmjében! De igazságtalanság lenne csak ezt az egy filmet megnevezni Gina listára kerülésének okaként, s ha már így van, akkor itt kell megemlítenünk a ma már inkább bájos, mintsem botrányosan rossz Showgirls című filmet és William Friedkin mocskos és mocskosan jó comebackjét, a nemrég mozikba került Gyilkos Joe-t is. Tizenöt év telt el a Fülledtség óta, de – miként Friedkin felismerte – Gina Gershonra továbbra is bűn lenne tisztes családanyaszerepeket osztani.
Ónodi Eszter
| ||
Kamondi Zoltán második játékfilmjében, Az Alkimista és a Szűzben arany után kutattunk, de valami sokkal szebbet találtunk, a magyar film elmúlt húsz évének egyik legnagyobb ajándékát: masnival volt átkötve, és szívformával mutatta az irányt a mennyország kapuja felé. Ónodi Eszter az ellentétek kibékítésének színésznője: apró, édes és vibráló, mint egy romkomsztár, de térül-fordul, és vagányságával máris elvezetne egy motoros bandát is. Ha a magyar filmet nem kétes ízlésű alakok irányítanák, akkor Ónodi Eszter ma is térdig gázolhatna a jelentékeny főszerepekben.
Franka Potente
| ||
A lé meg a Lola nem lett volna több mint egy szimpla szaladgálós-kergetőzős mozi, egy jó ritmusú marhaság, ha nem éppen ővele – akit még sose láttunk addig – futunk a pénzünk után. Pont rá vártunk gyerekkorunk óta, hogy jön majd egy szeles csitri, akivel átrohanunk egy új évezredbe. Na jó, aki után loholva átbukunk a kétezres évekbe, ahol minden szép lesz és természetes, s nem egy Jason Bourne nevű gyilkossal, hanem velünk fogja bejárni ő Európa nagyvárosait. A legjobb csajok egyszerre mutatnak ártatlanságot és rántanak a legmélyebb romlottságba. A legjobb csajok is messze lemaradnak Franka Potente mögött. Utána tényleg csak rohanni lehet.
Uma Thurman
| ||
Már a lábfeje elég volt ahhoz, hogy Quentin Tarantino menthetetlenül belehabarodjon. Quentin persze igencsak furcsa fiú, Uma viszont nem kevésbé különleges – színre lépésével a 90-es évek elején megszülethetett végre az amerikai független filmek Monica Vittije. A nő, akit tátott szájjal bámult az egész világ, amikor tvisztelni kezdett Travoltával, aki husángujjal stoppolt Gus Van Santnél, és aki még a legbénább Batman-filmet is nézhetővé varázsolta Poison Ivy szerepében. Mert Uma Thurman minden körülmények között ugyanazt nyújtja: a lépésváltás, a felragyogó mindennapok: a megváltó kaland kábító ígéretét.
A Twin Peaks-lányok
| ||
Sokan a táncoló törpét, a baglyokat, Bobot, a rémbárót, az angyali Coopert, netán a hírhedt cseresznyés pitét említenék, számunkra azonban a Twin Peaks legédesebb rejtélyét a lányok, a lányok és a lányok jelentették. Nem csak a képünkön látható Lara Flynn Boyle, Sherilyn Fenn és Madchen Amick, hanem még Sheryl Lee vagy Joan Chen is – egyet választani közülük úgy emberileg, mint szakmailag meghaladta erőinket. A grunge-korszak búvalbéleltségét az 50-es évek ártatlanabb divatjával egyesítő lányok nem evilági teremtések voltak, akik kizárólag David Lynch fantáziavilágban lelhettek igazi otthonra – a sorozat után sajnos mindegyikük csillaga elég hamar kihunyt. Legendás kardigánjaik azonban ma is melegítik szívünket, amikor tűlevelet, vízesést vagy piros lámpát látva őrájuk gondolunk.
Liv Tyler
| ||
1994-ben tűnt fel az Aerosmith Crazy című videoklipjében, s rögtön feltűnt, hogy az ajkairól híres frontembernek pont ugyanaz a családneve, mint az ajkairól hamarosan elhíresülő tinilánynak. Liv Tyler 15 éves se volt még ekkor, s 20 sem, amikor beszállt egy New York-i liftbe, ahol teljesen magába bolondította Bernardo Bertoluccit, a 60 felé közeledő rendezőóriást. A közös (s merőben plátói) liftezést hamarosan a Tyler ifjonti szépsége előtt adózó Lopott szépség követte, melyben a 19 éves színésznő (hiszen ekkor már szakmabeli volt) együtt játszott listánk másik helyezettjével, Rachel Weisszal. Tylerre kissé mintha ráragadt volna a vágy titokzatos tárgya szerepkör – az Érzéki csalódásban például Michael Douglas, Matt Dillon, Paul Reiser és John Goodman versengett a kegyeiért. Bizonyára Puskin sem tiltakozott volna, ha előre látja, hogy Tyler játssza Tatjánát a szomorú szemű Ralph Fiennes Anyeginje mellett, s A Gyűrűk Ura-rajongók se bánták, hogy Peter Jackson Arwenként szerepeltette a trilógiában.
Rachel Weisz
| ||
Nem elég magyarnak lenni, tehetség is kell az előrejutáshoz; nos, Rachel Weisz esetében mindkettő összejött, sőt még ennél is több. 1999 volt az első nagy éve: a Sonnenscheinok három generációját nyomon követő A múmiában és a klasszikus szörnyet életre keltő A napfény ízében (vagy fordítva) is láthattuk. Szabó István filmjében ádáz csata folyt a legjobb csaj versenyében: Deborah Karah Unger, Molly Parker, Jennifer Ehle és Weisz voltak az indulók, de olyan szenvedélyes jelenete csak Rachelünknek akadt, hogy a háttérként szolgáló Bauhaus-bútorok is belepirultak. Kell-e ennél több? Kell, hiszen Rachel Az elszánt diplomatában is együtt játszott az összes Sonnenscheint alakító Ralph Fiennesszal, s fáradozásai Oscart értek. Ismerünk olyan rajongót is, aki az egyébként szörnyűséges Óz, a hatalmast is szépnek látta, s ez majdnem kizárólag Rachelnek tudható be.
