magyarnarancs.hu: Csinált egy love storyt, ami a harmadik világháborúban játszódik, azt azonban végig homály fedi, hogy kicsoda harcol kicsodával. Ha történetesen holnap kitörne a harmadik világháború, mit gondol, Anglia a győztesek oldalán végezné?
Kevin Macdonald: Ha kitörne holnap a harmadik világháború, az szerintem nem egy országok közti konfliktus lenne, mint a régi szép időkben. Az én teóriám, de ez csak egy teória, hogy ennek a háborúnak terroristák lennének a főszereplői. Az igazán félelmetes épp az lenne, hogy az ember azt se tudná, ki az ellenség. Talán a szomszédom is ellenem van, talán nem. Ezt a bizonytalanságot szerettem volna a filmmel visszaadni.
| ||
magyarnarancs.hu: A dolgok állása című filmet Hollywoodban forgatta, ahová azóta sem tért vissza, inkább Európában készített filmeket (A sast történetesen Magyarországon – a szerk.). Mi tartja vissza?
KM: Eléggé megviselt az a film. Inkább dolgozom kevesebb pénzből Európában, mint sokból, de megkötésekkel Hollywoodban. Az mondjuk jó volt, hogy megbíztak annyira bennem és a filmben, hogy amikor Brad Pitt és Edward Norton faképnél hagyta a produkciót, nem jegelték az egészet, hanem két másik A-listás színész után néztek. Persze, nekem is be kellett dobnom magamat, személyesen kellett meggyőznöm Russell Crowe-t és Ben Afflecket. Miután horogra akadtak, kicsit bele kellett nyúlni a forgatókönyvbe, mert a Pittre és Nortonra írt figurákat Crowe és Affleck adottságaira kellett átgyúrni.
magyarnarancs.hu: Mivel magyar a nagypapája, mi több, Oscar-díjas filmkészítő volt ő maga is, nem úszhatja meg, hogy Emeric Pressburgerről (Pressburger Imre) kérdezzük. A Powell & Pressburger filmeket ájult tisztelet övezi szerte a világon, legnagyobb rajongójukat Martin Scorsesének hívják. Ön szerint melyik a legjobb és melyik a legtúlértékeltebb P&P klasszikus?
KM: Az én szívemhez kettő áll nagyon közel, két fekete-fehér, a második világháború alatt készült darab; a Vágyak szigete (I Know Where I’m Going) és a Canterbury mesék (A Canterbury Tale). Felettébb excentrikus film mindkettő. És akkor jöjjön a legtúlértékeltebb; az én szememben a mindenki által ünnepelt Piros cipellők (The Red Shoes) számít annak. Vizuálisan egy csoda, de mint melodráma, megfekszi a gyomromat.
magyarnarancs.hu: Úgy tudom, a feleségét a nagypapa egyik filmjével hódította meg…
KM: Így igaz, a Vágyak szigete a tettes. Annyira romantikus, amennyire romantikus film csak lehet. A feleségem imádja. Döntő pillanat volt a kapcsolatunkban, amikor megtudta, hogy a kedvenc filmje írójának vagyok a leszármazottja. Sokat lendített az ügyemen.
magyarnarancs.hu: Ezek szerint ez az 1945-ös klasszikus igazi csajozós mozi?
KM: Csak ajánlani tudom. A legjobb randifilm!
magyarnarancs.hu: Az elmúlt 60 év terméséből is tudna ajánlani valamit első randira?
KM: A Négy esküvő és egy temetés is be szokott válni. Ha jól tudom, az valamivel később készült. De Preston Sturgestől a The Palm Beach Story is biztos befutó. Senkit ne ijesszen el, hogy 1942-ben készült. És persze az Ének az esőben. A legtöbb mai fiatalnál Scorsesénél kezdődnek a klasszikusok, de azért volt élet előtte is. Hál’ istennek, Preston Sturgest egyre többen fedezik fel maguknak.
magyarnarancs.hu: A legfeszültebb thriller, amit valaha is láttam, A félelem bére – ezt ön állította nemrégiben. Mi a második legizgalmasabb film, amit valaha látott?
KM: Az a film, amit épp most készítek – Black Sea a címe –, épp olyan kétségbeesett emberekről szól, mint A félelem bére. Az én hőseim aranyat keresnek a Fekete-tenger mélyén. Forgatás közben folyamatosan A félelem bére jár a fejemben. William Friedkin készítette el a remake-jét, Sorcerer volt a címe – hatalmasat bukott, de nagyszerű film az is. A kevés jó remake-ek egyike.
magyarnarancs.hu: Látta Friedkin legutóbbi filmjét, a Gyilkos Joe-t?
KM: Igen, és nagyon bírtam.
magyarnarancs.hu: A hírhedt csirkés jelenetet (Matthew McConaughey egy rántott csirkével követ el erőszakot) is?
KM: Azt speciel ki nem állhattam. Gyomorforgató volt. De maga a film remek.
magyarnarancs.hu: Csinált egy dokumentumfilmet Mick Jaggerrel. Milyen embernek találta?
KM: Sokat lógtunk együtt. A házában voltam, amikor 9/11 megtörtént. Sosem fogom elfelejteni. Jagger első gondolata az volt, hogy visszarepül a családjához a Karib-szigetekre. Bizarr élmény volt: épp bekövetkezett a katasztrófa, én meg ott ülök egy kanapén a háziköntösbe öltözött Mick Jaggerrel. De a film nem valami jó, nem ajánlom.
magyarnarancs.hu: Aki Kaurismäki a Narancsnak adott interjújában elmesélt egy anekdotát a nagyapjáról. Így hangzott: „Életük végén húsz éven át nem beszéltek egymással. Egyszer csak Powell úgy érezte, hogy fel kell keresnie Pressburgert. Beült a kocsiba, elment a házához. A kertben volt egy pad. Leültek, és nézték a naplementét. Megetetnéd a csirkéimet? – kérdezte Pressburger. Powell így tett. Mire visszatért, Pressburger halott volt. Remek lezárása egy életen át tartó barátságnak.” Nos, van akár egy szemernyi igazság is Kaurismäki sztorijában?
KM: Attól tartok, merő kitaláció az egész. Noha volt egy nagyobb összezördülésük, Powell és a nagyapám tartották a kapcsolatot, dolgoztak is együtt. Ami pedig a csirkéket illeti, nos, ezt biztonsággal kijelenthetem, nagyapámnak nem volt köze egyetlen csirkéhez sem. Viszont világéletében azon igyekezett, hogy britebbnek látsszon a briteknél. Az ő korosztályába tartozó magyarok amúgy is keményen megrögzött anglofilek voltak, a teljes hasonulás azonban sosem sikerült neki. Miközben a brit jó modorról és viselkedésről áradozott, vaskos magyar akcentussal beszélte az angolt, és folyamatosan magyar ételeket főzött.
magyarnarancs.hu: Mi maradt meg legélénkebben a nagyapjával töltött időkből?
KM: A gesztenyepüré.
