Ray Barboni Miamiból – elhunyt Dennis Farina

Narancsszem

Ha igaz, amit mondanak, és Marlon Brandónak maga az alvilág egyik fejese gratulált (a helyszín legyen egy New York-i olasz étterem) A keresztapa-beli alakításáért, mert ezzel nagyban emelte az olasz-amerikai donok fényét (ha nem igaz, akkor is így volt, mert John Ford óta tudjuk; a legenda és a valóság közül mindig az előbbit válaszd!), szóval ez esetben azt kell hinnünk, sőt, midőn e sorokat írjuk, egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy Dennis Farina asztalához is küldetett valaki egy üveg jó chiantit. A bor küldője, s itt már tényleg ráléptünk a legenda vörös szőnyegére (tehát színigaz minden szavunk), aligha a felső vezetés köreiből származott (maga az étterem is kopottabb, mint Brando esetében), inkább a regionális ügyvezetők valamelyike lehetett. Egy vasalt öltönyös chicagói, aki még feltörekvő korában a tükör előtt gyakorolta, hogyan kell fenyegetőn, a személyiség minden hitelével és egy jól irányzott „shut your fucking mouth"-szal belefojtani a szót, majd valami mozdítható tárggyal (lehet például egy zsinóros telefon) jól arcon vágni a fenyítésre rászolgált delikvenst.

false

A mozdulat a Szóljatok a köpcösnek!-ből, a „fogd be” az Éjszakai rohanásból való, és mindkettő Dennis Farina találmánya, aki nem csak a bajuszt viselte méltósággal (csak kevés színész képes erre), de a mindenki más szájából üres maffiahablatynak, műmájer keménykedésnek hangzó mondatokat is úgy ejtette, mint aki chicagói ifjúságában a szomszéd maffiózószülők gyermekével őrzött együtt disznót. Pedig Ray Barboni (köpcös) és Jimmy Serrano (rohanás) megtestesítője más természetű javakat őrzött; Chicagóban teljesített rendőri szolgálatot, mielőtt Michael Mann felfedezte volna a mozi számára.

Mann előbb zsarut (Crime Story), majd  maffiózót (Miami Vice) játszatott chicagói emberével, akit a későbbiekben is elkerültek a Rilkét oktató professzorok szerepei. És amit Mann kért tőle, azt kérték mások is; zsarukban és maffiózókban gazdag karrier volt az övé, melynek során meg-megesett, hogy a nálánál jóval nagyobb neveket is lejátszotta. Az efféle gikszerek végigkísérték a pályáját: legutóbb épp Dustin Hoffman tűnt igyekvő keményfiúnak mellette, de a Befutó című sorozatot nem ez, hanem a főszereplő lovak halála kaszálta el egy évad után.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.