Amikor egy adott tudományterület legnagyobb alakja meghal, a kívülállóknak nehéz elmagyarázni, hogy mit is jelentett a létezése. A most 81 éves korában elhunyt Marosi Ernő a művészettörténet területén fogalom volt: a Marosi vagy az Ernő.
Perczel Anna építész, urbanista, az Óvás! Egyesület alapítója 1942-ben született Párizsban. Miután családjával visszatért Magyarországra, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, Vadász György műhelyében dolgozott.
Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Intézetének professor emeritusa 71 éves volt.
Mindenki Lojzinak nevezte, szólította. Először a 70-es évek közepén, az Attila úti, Bethlen-udvar melletti játszótéren beszélgettünk. Egyidős (1973-ban született) fiainkat vittük oda. Idővel kiderült, a szimpatikus apuka ügyvéd, ráadásul az akkori normák szerint menőnek számít, eléggé ismert ember. Meglepett, mert semmi ügyvédes nem volt benne. Nála kedvesebb, jó szándékúbb, nyíltabb embert nem sokat ismertem, a dörzsöltségnek, rafinériának nemcsak a játszótéren, de később sem láttam nyomát.
A Széchenyi-díjas biológus, egyetemi tanár, volt miniszter 89 éves volt.
A köztársasági elnök és felesége is a megemlékezők között volt.
Rajongott érte Pilinszky meg Truffaut, s természetesen a magyar közönség több nemzedéke. Semmi kétség, Törőcsik Mari az első halála után ezt a másodikat is túl fogja élni.
A színész, rendező egy közös képpel emlékezett.
A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész 1956 és 1964 között a színésznő férje volt.
„Mindent tudott, amit színész tudhat és még annál is többet” – írta a főpolgármester.
A miniszterelnök azt a fotót posztolta ki Facebook-oldalára, amelyen személyesen adja át a Kossuth Nagydíjat a színésznőnek.
"Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet" - írja.
