Magyar Narancs: Az új lemez címével kapcsolatban nemrég azt nyilatkoztad, hogy szívesen fogadod a rajongók megfejtéseit. Van megfejtés?
IAMYANK: A korábbi munkacím az volt, hogy Istentelen. Ez menet közben lett érvényes az albumot körülvevő vizuális tartalomra is. De nem ragaszkodom ahhoz, hogy csak egy igazság legyen. Én még reménykedem abban, hogy születnek olyan megfejtések, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Láttam, hallottam már egy-két olyan megoldást a hasonlóképp rövidített számcímeimre, amelyek izgalmasabbak voltak az eredeti elképzelésnél.
MN: Egy történetet mesélsz el három karakter szemszögéből. Miért döntöttél úgy, hogy sztorit kerekítesz a dalok köré?
IAMYANK: Az egyik fő érv az, hogy nagyon tartok attól, ha valamit hasonlóképp kezdek el csinálni egy korábbi munkámhoz képest. Tartok a hasonló munkamódszertől és attól, hogy esetleg másolom önmagam. A legrosszabb dolog, ami egy művésszel megtörténhet, az az, hogy olyan dolgot ad ki a kezei közül, amit már megcsinált korábban. Én ettől annyira tartok, hogy igyekszem lemezről lemezre valami nagyot csavarni a munkamódszeren. Szerettem volna filmzenét csinálni, csak éppen nem jött senkitől ilyen felkérés. Gondolkodtam, hogy mi lenne a leginspirálóbb környezet, amit el tudnék képzelni. Ez pedig egy olyan filmes munka lehetne, ahol teljes szabad kezet kapnék. Kevés dialógust képzeltem el, de akár némafilm is lehetett volna. Elkezdtem kitalálni hozzá egy történetet, nekiálltam a zenének is. Ilyen módszerrel korábban még nem dolgoztam, de teljes mértékben tudtam vele azonosulni. Nem nagyon szeretem, amikor a költő arról énekel, hogy neki most mennyire szar. Én ezt a részét a dolognak el akartam rejteni, és nem szerettem volna feltárni, hogy az én személyes részem ennek a zenei anyagnak a hátterében hol van. A film mint ötlet jó inspirációnak bizonyult, és lehetőséget adott, hogy különböző karakterekben rejtsem el a saját privát történetem maszkosított változatait.
MN: Az albumot lényegében a Müpában tartott fellépésed során rögzítetted. Ezért kijelenthető, hogy ez egy koncert- és konceptalbum egyszerre.
IAMYANK: Elsősorban koncepciólemeznek nevezném – azért, mert a teljes kreatív folyamatot a zeneszerzéstől kezdve a keverés végéig egy bizonyos koncepció határozta meg. Nem annyira nevezném koncertlemeznek, ugyanis a „koncertsége” csak egy része volt az egész folyamatnak. Érdekesnek találtam azt a kihívást, hogy a zenészeket úgymond helyzetbe hoztam, tudván, hogy albumot készítünk. A közönség úgy jött el erre az eseményre, hogy nem ismerte az anyagot. Nagyon sokat voltam már stúdióban, és pontosan tudom, hogy milyen ott rögzíteni valamit. Most kifordított workflow-val dolgoztunk, és ha nincs ez a felkérés a Müpától, akkor valószínűleg album sem születik. Néhány száz évvel ezelőtt a klasszikus zeneszerzők úgy dolgoztak, hogy felkérték őket egy zenemű megírására. Én control freak vagyok, nagyon is, és számomra ez a módszer tökéletesen megfelelt. Megvolt a kiszabott határidő, ez jó értelemben véve határozta meg a dolgokat, és folyamatosan inspirált. A Müpának valószínűleg az is megfelelt volna, ha régebbi anyaggal készülök, de én az egész helyzetet egy ziccernek éltem meg. Ráadásul valószínűleg ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy én ott fellépjek. Már csak azért is, mert jövőre már technót fogok csinálni, és az nem kompatibilis oda. Szóval ki akartam hozni a legtöbbet ebből a koncertből, és olyan anyagot igyekeztem írni, ami a lehető legjobban passzol oda. Hogy milyen lenne ugyanez egy fesztiválon, azzal már nem foglalkoztam.
MN: Nagyon más lett volna ez a lemez, ha hagyományos jelleggel, stúdióban készíted el?
IAMYANK: Előfordult már, hogy csináltam egy lemezt, de nem adtam ki. Ha nem lett volna meg a lehetőség, hogy egy nagyzenekarral dolgozzak, akkor ezt azt ötletet valószínűleg jegeltem volna. Fogalmam sincs, mit alkottam volna helyette, de valószínűleg ennek az ellenkezőjét.
MN: Az albumon megközelítőleg fele annyi anyag található, mint amennyit a koncerten játszottatok. Mi lesz a kimaradt részek sorsa?
IAMYANK: Megvan a cucc, meg is kevertem. Az album hosszát elsősorban a vinylmegjelenés határozta meg. Dupla lemezt nem tudtunk kiadni. Per pillanat nincsenek konkrét terveim a kimaradt zenékkel, de elképzelhető, hogy lesz valami belső körös, limitált elérhetősége zárt csoportokban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
