Gyász

Meghalt kollégánk, Tamás Gábor

Nekrológ

Magyarországon emberemlékezet óta szinte kizárólag hamis hangon beszélnek a földről, a mezőgazdaságról, a vidékről. A politika legtöbbször pátosszal fedi el vonatkozó hazugságait, szemfényvesztéseit. A sajtónak azonban a rendszerváltozás után lehetősége nyílt őszintén beszélni az agráriumról, benne a magyar agrárpolitika viselt dolgairól, egyáltalán a vidékről.

Egyvalakiről mi is biztosan tudjuk, hogy élt e lehetőséggel: Tamás Gábor volt az. Neki ugyanis megvolt ehhez a szükséges háttere: a tudása és a szíve. Őt nem lehetett megvezetni, átlátott a szólamokon, egyszerűen mindent tudott a magyar mezőgazdaságról. S e tudását úgy tudta elővezetni írásban, hogy az is megértette mondandóját, akit pusztán az általános érdeklődése sarkallt egy-egy cikkének az elolvasására.

A Népszabadságnál lett igazi újságíró, s rövid ideig volt a Szabad Föld főszerkesztője is. A Narancsnál az évezred elején bukkant fel, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen volt ebben az újságban. Lámpással sem találhattunk volna szakterületének értőbb, egyenesebb publicistáját nálánál. Közénk tartozott, s mi büszkék vagyunk nálunk megjelent írásaira.

Ijesztően fiatalkori halálával nemcsak minket ért pótolhatatlan veszteség, hanem az egész országot, közvetve azokat is, akik egyetlen sorát sem olvasták. Sokat vesztett mindenki.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.