Gyász

Meghalt kollégánk, Tamás Gábor

Nekrológ

Magyarországon emberemlékezet óta szinte kizárólag hamis hangon beszélnek a földről, a mezőgazdaságról, a vidékről. A politika legtöbbször pátosszal fedi el vonatkozó hazugságait, szemfényvesztéseit. A sajtónak azonban a rendszerváltozás után lehetősége nyílt őszintén beszélni az agráriumról, benne a magyar agrárpolitika viselt dolgairól, egyáltalán a vidékről.

Egyvalakiről mi is biztosan tudjuk, hogy élt e lehetőséggel: Tamás Gábor volt az. Neki ugyanis megvolt ehhez a szükséges háttere: a tudása és a szíve. Őt nem lehetett megvezetni, átlátott a szólamokon, egyszerűen mindent tudott a magyar mezőgazdaságról. S e tudását úgy tudta elővezetni írásban, hogy az is megértette mondandóját, akit pusztán az általános érdeklődése sarkallt egy-egy cikkének az elolvasására.

A Népszabadságnál lett igazi újságíró, s rövid ideig volt a Szabad Föld főszerkesztője is. A Narancsnál az évezred elején bukkant fel, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen volt ebben az újságban. Lámpással sem találhattunk volna szakterületének értőbb, egyenesebb publicistáját nálánál. Közénk tartozott, s mi büszkék vagyunk nálunk megjelent írásaira.

Ijesztően fiatalkori halálával nemcsak minket ért pótolhatatlan veszteség, hanem az egész országot, közvetve azokat is, akik egyetlen sorát sem olvasták. Sokat vesztett mindenki.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.