Olvasónk szerint nem hátulról lepi meg Szent László lovát a repülő angyal

  • 2014. szeptember 1.

Olvasói levelek

Az Alföldi Legendárium Klaszter elnöke kommentben tette közzé véleményét fenti tárgyú cikkünkről, melyből szerintük tiszteletlenség, műveletlenség és szánalmas emberi hozzáállás sugárzik.

Tisztelt Cím!

Nagy tiszteletlenség, műveletlenség és szánalmas emberi hozzáállás sugárzik a cikkből!

Az Alföldi Legendárium Klaszter és a Földművelésügyi Minisztérium közös virágkompozíciója az Alföldet mutatja be. A Szent László füve legendában a király a betegség (dögvész) ellen hív Isteni segítséget, amit az angyal hoz el, s mutatja meg az irányt a megoldáshoz. Sajnálom, hogy fogalma sincs egy 3 dimenziós alkotás olyan perspektívában történő ábrázolásáról, amit olyan kivitelezéssel kell létrehozni, hogy az oldalról rálátó közönség ne az angyal lenyilazását érzékelje, ezért az Szent László mögött száll alá. A király által kilőtt nyíl földbe fúródásával talál rá a gyógyírre, mellyel meggyógyítja a seregét és a népet. A tűzvörös lovon ülő lovas a harc szimbóluma (jelenések könyve), ugyanis a király a betegség ellen harcol. A hófehér korona alatt található alföldi szimbólumokat pedig a koronai szentség óvja, s helyezi az értékeket a figyelem középpontjába.

Szomorú, hogy egy műalkotásból mit tud kiforgatni a rosszindulat.

Kérem, szíveskedjen a cikket helyesbíteni, ugyanis az megszentségtelení a magyar nemzeti értékeket! Ez nem politika, hanem művészet, ha nem tűnt volna fel!

Tisztelettel:

Varga András
Elnök

Alföldi Legendárium Klaszter

false

 

Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.