Olvasói levél

Mindenki azt akarja – Mi lesz a Seuso-kincsekkel?

  • MTA – Seuso Munkabizottság
  • 2014. szeptember 14.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2014. július 31.

Tisztelt Szerkesztőség!

Hamvay Péter írása kapcsán néhány kiegészítést tartunk fontosnak megjegyezni. A Seuso Munkabizottság tagjai a kutatások összefogását is végző és az ókori műtárgyak gyűjtésével foglalkozó két országos múzeum, a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum vezetői és szakemberei, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének, valamint a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének a vezetője. Az utóbbi Intézet koordinálja az archaeometriai vizsgálatokat. A munkabizottság által tervezett ötéves komplex kutatási program célja, hogy elvégezze a Seuso-kincs – egyelőre Magyarországra került darabjainak – teljes körű tudományos feldolgozását a tárgyak dokumentálásától, készítési helyük vizsgálatától kezdve a feltételezett lelőhelyük kutatásán keresztül a történeti, társadalmi, ikonográfiai és művészettörténeti értelmezésükig. Mindezt a késő római császárkor és a késő ókor kulturális, művészeti, társadalmi közegébe kívánja helyezni, biztosítva ezzel a kincslelet nemzetközi kontextusban való vizsgálatának lehetőségét és szükségességét. A projekt része továbbá a kincs modern kori történetének a feldolgozása is.

Az MTA – Seuso Munkabizottság elnöke Török László akadémikus, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának elnöke, valamint az Ókortudományi Társaságnak a főtitkára. Nem véletlenül őt kérte fel a Magyar Tudományos Akadémia előző elnöke, Pálinkás József a Munkabizottság felállítására és a kincs kutatását célzó program kidolgozására. Egyik szakterülete ugyanis a késő ókor régészete és művészetének története, főként Egyiptom és Núbia vonatkozásában. A Szépművészeti Múzeumban 2005-ben ő rendezte meg azt a nemzetközi kiállítást, amely a korábbiaktól eltérő, új felfogásban közelítette meg Egyiptom késő ókorának művészetét.

Tisztelettel

MTA – Seuso Munkabizottság

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.