Az isten markában

Magyar Narancs, 2010. június 3.

Tisztelt Szerkesztő úr!
Nemrég szívfacsaró(nak szánt) riportot közöltek egy falusi iskola bezárásáról. Konkrétan az Ózdhoz közeli Sátán működő, alig száz, zömükben cigány tanulókat fogadó iskoláról van szó, ezzel a Mancs csatlakozott az országos diskurzushoz, mi legyen a falusi kisiskolákkal. Mit érnek ezek az oktatási intézmények, vajon valóban a gyerekek érdekeit képviselik-e, nevezetesen, hogy ne kelljen buszozniuk (és mégis jó szolgáltatást kapnak), vagy esetleg a tanári testület érdekeit, hogy állásuk megmaradjon, vagy netán a fenntartó önkormányzat valamilyen más érdekeit A kérdés a mai világban az, hogy a rendszeres nyilvános közlekedés és az internet korában is fáklyák-e ezek az intézmények, melyek magukat égetve másoknak világolnak Véleményem szerint újságírójuknak egy kicsit alaposabban kellene a kérdést vizsgálni Egy iskola minőségét nem (csak) jó hangulata, az ott ideig-óráig működő értékes programok mutatják, hanem elsősorban az ott felvett kompetenciamérési eredmények és az iskola diákjainak a továbbtanulási adatai Ugyanis, a közhiedelemmel ellentétben, a tanulók tanulmányi eredményei, magyarul a tanárok által adott osztályzatok csak bizonyos mértékig tükrözik, mit is sajátítottak el a diákok a nekik átadni kívánt kompetenciákból, hiszen az osztályzás természeténél fogva szubjektív Ezzel szemben az országos kompetenciamérés eredményei, ha esetleg nem is tökéletesen, az egyes iskolákban folyó pedagógiai munka objektív eredményességét mérik Nem a tantárgyi tudást, hanem azt, hogyan fejlődik a gyerekek értő olvasási készsége (ami elengedhetetlen az önálló tanuláshoz) valamint a matematikai készségük, amire a mindennapi élethez van szükségük Mivel a kompetenciamérés rendszeresen visszatér az adott tanulócsoportokhoz, eredményeiből jól látható a tanári munka hozzáadott értéke Ahhoz, hogy egy iskoláról ítéletet tudjunk mondani, feltétlenül vizsgálni kell a kompetenciamérési eredményeket Ez lehet talán a pedagógustársadalom ellenérzésének az egyik oka Speciel a sátai iskola eredményei, ahhoz képest, hogy falusi cigányiskoláról van szó, egész jók, alig maradnak alatta az országos átlagnak Nehéz ítéletet mondani egy iskola minőségéről a továbbtanulási adatok ismerete nélkül Sajnos, érthetetlen okból, erről a fontos információról nincsen országos nyilvántartás, pedig az iskolaválasztás előtt álló szülők számára nem érdektelen, hogy olyan iskolába küldik-e a gyereküket, ahonnan nagy valószínűséggel érettségit adó középiskolába mennek továbbtanulni a gyerekek, vagy olyanba, ahonnan jó esetben szakiskolába Az is kellene, hogy érdekelje a szülőket, meg tudnak-e maradni a gyerekek a középiskolában, vagy esetleg hamar kiesnek, az általánosban szerzett jó jegyeik ellenére Sajnos továbbtanulási adatok nem állnak rendelkezésre Sátán Így tehát a sátai szülők iskolaválasztási preferenciáikat ezen a fontos mutatón nem tudják lemérni És itt jutunk el a szülői véleménynyilvánítási joghoz Nagyon sok szegregációs helyzetben hivatkoznak az iskolák, fenntartók arra, hogy szülők kérésére tartják fenn a gyermekeik személyiségi jogait és jövőbeni érvényesülési lehetőségeit esetleg sértő helyzetet De vajon jól informált döntést hoznak-e a szülők, akik maguk is iskolázatlanok, esetleg ugyanoda jártak és érzelmi függésben vannak tanártól, igazgatótól? Még ha nem is örülnek a fennálló helyzetnek, félnek a gyereküket vagy saját magukat esetleg érő retorzióktól Egy alapos riporternek a fenti tényeket feltétlenül fel kellene tárnia, de rákérdezhetne egy sor nem közérdekű, ám nem mellékes körülményre is, hogy ítéletet tudjon mondani A faluban laknak-e például a pedagógusok, ebbe az iskolába jár-e az ő gyerekük, a képviselő-testület és a CKÖ tagjainak gyerekei, vagy esetleg máshova? Hány pedagógus és hány gyerek vett részt a velencei túrán, minden résztvevő gyerek az iskola tanulója-e stb Lehet, hogy Sátán minden rendben van, de koránt sincs így mindenütt Ha pedig nem figyelünk oda ezekre az információkra, üres vitát folytatunk, melynek vesztesei mi vagyunk valamennyien Mert, ha a cigánygyerekek nem kapnak olyan vagy még jobb oktatást (amihez az Alkotmány és a közoktatási törvény szerint joguk van), mint a középosztálybeliek, segélyre szoruló munkanélküliek lehetnek belőlük, és ennek költségét az egész társadalom fizeti meg
Szíves üdvözlettel
dr Budai Zoltán ügyvéd
Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány

Salve Incitatus!
Magyar Narancs, 2010 július 1
Si tacuissetis, Redactores!
Szigorúan magánügy, de azért Veletek megosztom: csütörtök reggelente szinte gyerekes örömmel nyitom ki a postaládát, mert ott vár a MaNcs - kivéve, amikor koránkelő feinschmeckerek ki nem lopják onnan, de ez itt és most nem tárgyalandó, eleddig szerencsére elenyésző kivételnek számító aleset Általában már a villamoson, évek során kialakult olvasási sorrend-rituálé alapján lapozom-böngészem végig a lapot A kezdet: 3 oldal, a két szerkesztőségi vezércikk (A SZERK) Általában a lap legszínvonalasabb része, az elmúlt nyolc évben talán ha kétszer csalódtam tartalmában, hangvételében Világos gondolatok, igényesség, alapos tárgyi tudás, tiszta értékrend, pontos fogalmazás (ráadásul jobbára a szívemből szól) És akkor egy amúgy is nehéz, az ember hírek táplálta rosszkedvét folyamatosan karbantartó hét csütörtök reggelén - július 1-jén - gyanútlanul, pontosabban végre valami jóra, vagy legalább józanságra szomjasan kinyitom a MaNcs-ot, s azt olvasom: Salve Incitatus! Jaj, ne! - szaladt ki belőlem (a villamos utazóközönségének nem kis megrökönyödésére, de ez mellékes) Et tu, mi fili, Brute?! - kérdeztem immár lehiggadva, szomorúan, fegyelmezetten összeszorított szájjal, s fogam csikordulását is már csak a közvetlenül mellettem zötykölődők hallhatták Mert hogy Miniszterelnökünk annak idején, a választások második fordulójának éjszakáján a Vörösmarty téren ország-világ előtt tanúbizonyságot tett sajátos latinos műveltségéről, az rendben van - illetve dehogy, csak éppen nem volt annyira meglepő (legfeljebb azon csodálkoztam, s csodálkozom mind a mai napig, hogy a nyilván szándékosan rontott bibliai idézetből felsejlő, hátborzongató politikusi ars poeticára senki nem figyelt fel) De talán jóbarátomnak van igaza, s tényleg nem kell a MaNcs szerkesztői között senkinek sem tudnia, hogy a latinban a köszönéssel-köszöntéssel együttjáró megszólításra külön ragozási eset van, a vocativus Az viszont nem vitatható, hogy ha netán fenti - szomorú - tétel igaz is, mindössze két lehetőség közül lehet(ett volna) választani: 1) nem írunk címet olyan nyelven, amelyet nem ismerünk; 2) írunk, de megkérdezünk valakit, aki ismeri is a használni vágyott nyelvet, vajon rendben van-e mondatunk (kifejezésünk, szavaink) Tertium non datur! (hogy fokozzam a helyzetet) De ha ebben az amúgy ragyogó és az írás lényegét pontosan - és szívemből szólón - összefoglaló címben a Szerk meg akarja szólítani Caligula császár elhíresült paripáját, Incitatust, akkor minden bizonnyal rövid utánajárással kideríthető (lett volna), hogy e tulajdonnév az úgynevezett második névszóragozásba, az o-tövű, hímnemű főnevek csoportjába tartozik, s e declinatióban a vocativus esetvégződése -e Tehát a cím nyelvtanilag korrekt formája: Salve, Incitate! Egyébként a Szerk vezércikk minden gondolatával egyetértek - ezért is fáj olyannyira a címben hivalkodó, MaNcshoz méltatlan slendriánság
Karsai György