Az írásmű eredetileg az 50-es években filmforgatókönyvnek készült, de a hatalmas költségigény miatt nem lett belőle film. Irodalmi barátainak biztatására fogott neki apám - akkor már súlyos betegen - átdolgozni a forgatókönyvet regénnyé, ami először 1957-ben jelent meg. Nem tartom valószínűnek, hogy egy "az idiotizmus határát súrolóan magyarkodó" írás a Kádár-korszakban napvilágot láthatott volna. Apám ezt az első kiadást még megélte, a könyv későbbi számtalan sikeres megjelenését már nem.
Illés Endre neve talán még Iványi Zsófiának is mond valamit (?), ő nem tartotta a könyvet "igénytelenségét túlcsorduló érzelmek végeérhetetlen leírásával palástolni próbáló (...) néhol már-már fizikai fájdalmat okozó fércmű"-nek, sőt: sorozatban kiadta az akkor még igazi értéket képviselő Szépirodalmi Kiadóban. Íme hát a megfejtés, hogy miért tartják "kiváló filmalapanyag"-nak a könyvet.
Az az érzésem, I. Zs.-t valóban "túlcsorduló" - negatív - érzelmei vezették, amikor papírra vetette minősíthetetlen hangú, újságíróhoz nem méltó "kritikáját", melyet magam és Édesapám nevében határozottan visszautasítok.
Tisztelettel:
Dr. Dallos Veronika
Talpáról a fejére
Magyar Narancs, 2010. június 17.
Tisztelt Szerkesztőség,
2010. június 17-i számukban a pálinkafőzés készülő új szabályozása kapcsán Tamás Gábor írása történeti áttekintést is adott a pálinkafőzés magyarországi szabályozásáról. Állítása szerint "a reformkor kezdetéig szabad tevékenység volt a házi lepárlás, 1836-ban azonban ennek vége szakadt; a pozsonyi országgyűlés földesúri előjoggá tette a pálinkafőzést és -forgalmazást". Ez azonban egyáltalán nem volt így. Az 1836. évi VI. törvénycikk "A jobbágyok hasznairól" a 2. §-ban továbbra is engedélyezte a jobbágyok számára a pálinkafőzést akár saját szükségletre, akár nagy tételben való eladásra; csupán a kimérést tiltotta meg számukra, miután az italmérés földesúri jog volt. Hozzáteendő, hogy az éhínségek elkerülése végett ez a törvénycikk tiltotta meg a tisztán gabonából történő pálinkafőzést, kivéve azokat a vidékeket, ahol ezt a jobbágyok már korábban is gyakorolták. A szabályozásnak semmi köze nem volt a választásokhoz és a nyílt szavazásokhoz, annál is kevésbé, mert a kortesek és mecénásaik nem voltak rászorulva a jobbágyok pálinkájára, hiszen a földesúr maga is főzethetett annyit, amennyit akart; s a választókat borral is le lehetett kellőképpen itatni, ha pálinka nem volt kéznél. A cikk szerint ezt maga Petőfi is megtapasztalhatta, "akit leitatott parasztok kergettek el szalkszentmártoni kortesgyűléséről". Petőfi nem tartott kortesgyűlést Szalkszentmártonon, az incidensre Szabadszálláson került sor; azonban nem Petőfi választási gyűlése alkalmából, hanem 1848. június 15-én, magán a választás napján. Egyébiránt a költőt a város vezetése távolította el nemzetőri segédlettel a választás színhelyéről azzal, hogy "az a szabadság, hogy aki nem tetszik a népnek, azt kikergetik a városból".
Hermann Róbert
"Nem kőbe vésett bölcsesség"
Magyar Narancs, 2010. július 1.
"Micsoda tág terek!" - kiáltott orromba kukkantva a kiváló orr-fül-gégész. Nagyon elégedett volt a látvánnyal. Hiába panaszkodtam elhaló hangon fejfájásra, állandó hőemelkedésre, pocsék közérzetre, nyöszörgésem nem befolyásolta értékítéletét, miszerint a remek műtét nyomán orrmelléküreg-járataim imponálóan szélesek és egyenesek, panaszaim jelentéktelenek. Tudtam, ha nem kerülök másik orvoshoz, nekem végem.
A Koltay Andrással készült interjút olvasva jutott eszembe életem e tanulságos epizódja. Fideszes kuratóriumi kollégám szerint a médiacsomag legalábbis elfogadhatóan alakítja és szabályozza a közmédiumok rendszerét, a jogi műalkotás élvezetében semmi sem zavarja.
Az előző számban megtettem (A betonszarkofág, Magyar Narancs, 2010. július 1.), ezért most nem sorolom a panaszokat, amelyek kételyeket ébresztenek a jogi megoldás minőségét és milyenségét illetően. Két dolgot viszont most szeretnék leszögezni. Az egyik: a Fidesz tevékenysége a "centrális erőtér" Kötcsén megfogalmazott létrehozására irányul, mely csak akkor lehet sikeres, ha egyúttal felszámolják a szabad politikai verseny kommunikációs feltételeit. Ebből egyenesen következik, hogy a "centrális erőtér" és a médiaszabadság egymást kizáró fogalmak. Vagy a centrális erőterű társadalmat kiépíteni akaró párt jelöltje vagyok, vagy a médiaszabadság elkötelezettje.
Az előző számban megjelent írásom utolsó bekezdése rejtélyes és sajnálatos módon elkallódott, most pótlólag közzéteszem: "Van egy okos, rokonszenves fideszes kuratóriumi kollégám. Médiajogász. A szólásszabadság alapvonalai címmel tavaly jelent meg 800 oldalas könyve. A médiatörvény-tervezetek megjelenése után komolyan aggódtam, jön-e elnökségi ülésre, avagy már Döblingben tartózkodik.
Jött."
Kozák Márton
Salve Incitatus
Magyar Narancs, 2010. július 1.
Tisztelt "A Szerk."!
Nagyon szeretem lapjukat és sok okos cikküket olvastam az elmúlt évek során a fenti cím alatt. A legutóbbi számban megjelent cikk utolsó előtti mondatában ez áll: "(...) s ez a szobor most öt évig a Sándor-palotában lesz kiállítva". A cikkben eddig mindennel egyetértettem, de komolyan azt gondolják, hogy öt évig lesz Schmitt Pál köztársasági elnök?! Ugyan kérem! Azt a palotát Orbán Viktor már annak idején is saját magának renováltatta, csak hát elvesztette a választást és Medgyessy Péter kormánya döntött arról, hogy legyen az a köztársasági elnöké. Most majd néhány év múlva lesz egy kibővített jogkörű elnökünk, egy Orbán Viktor nevezetű - és hát őt nézhetjük majd ott mindennap.
Tisztelettel
Sné Lambert Terézia
