"Olvasói levelek" - Hektor és Akhilleusz - majdnem

  • .
  • 2009. február 19.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. január 29. Kedves Vágvölgyi úr, nem George McGovern volt Nixon ellenfele, hanem Eugene McCarthy.
Egyetemi tanár, sziporkázóan okos, szellemes ember. Az amerikaiak nem szerették, mert (mint volt szerencsém említeni neki a 80-as években) elnöksége alatt az egész ország kisebbrendűségi komplexusban szenvedett volna. Bezzeg az akkori elnök, Ronald Reagan, épp olyan egyszerű ember volt, mint ők. Az amerikai "minden lehetsz" két lábon járó bizonyítéka.

Velem korú, abban az időben Amerikában tanuló-dolgozó barátaim, mikor lelkendezve említettem nekik McCarthyval való találkozásomat, versengve mondták, hogy akkoriban ők is kampányoltak neki.

A cikk egyébként kitűnő, az elírást csak ez bizonyos korosztály veszi észre.

Üdvözlettel:

Zádor Erika [at] olv1:A tudás fájától a törzsfáig

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.