TILTAKOZÁS

  • 2012. november 4.

Olvasói levelek

A Minőségi Újságírásért Alapítvány által felkért zsűri a 2012. júliusban megjelent cikkek közül Az igazi Vegyépszer-sztori című írásukért Brückner Gergelynek és Halaska Gábornak, a Figyelő munkatársainak ítélte a Minőségi Újságírásért díjat. Erről hirdetésben a Magyar Narancs 2012. szeptember 13-i számában tájékoztatta az olvasókat.

Sajnálatos módon a szerzőpáros az újságírás legalapvetőbb szabályát mulasztotta el: nem kereste meg a cikkében érintett társaságokat, dr. Seprényi Sándor urat a Vegyépszer Hungáriánál, Molnár Krisztina ügyvezető aszszonyt a Virexnél. Sőt, a cikkben említett Vegyépszer Hungária egyik kisebbségi tulajdonos cégét irányító Nagy Elek urat is csak e-mailben - őt sem, ahol dolgozik - keresték állítólag, amely e-mail bizonyítottan sohasem érkezett meg a címzetthez.

A hibát a Figyelő hetilap is sajnálatosnak tartotta, kompromisszumos megoldásként egy hasonló terjedelmű interjú jelent meg az augusztus 10-i, 32. lapszámban a Vegyépszer Hungária vezérigazgatójával, ahol a cikkben a néhány hitelező által megfogalmazott vádakra, melyeknek az újságírók sajnálatos módon ellenőrzés nélkül hitelt adtak, az összes lényeges felvetésre válaszolhatott. Ezzel - peren kívül - mindkét fél lezártnak tekinthette az ügyet.

A cikk a fentiek alapján nyilvánvalóan nem felel meg a díj odaítélése kritériumainak: "a tárgyilagosság és a pontos mérlegelés kritériumainak", valamint kifejezetten "sértő és dehonesztáló" azáltal, hogy mások szájába adva gyanúsítgat, feltételez, úgy, hogy az abban érintett fél álláspontját nem írja le.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy a díjazottak a fenti tényekről nem tájékoztatták a zsűrit.

Vegyépszer Hungária ZRt. "cs.a."

Virex Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.