Olvasói levél

Alapjogunk megvonása

Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.

  • 2012. november 4.

Olvasói levelek

Az előzetes regisztrációval kapcsolatban Horvát Marcella az alkotmányos jog súlyos korlátozásáról ír.Habár végkövetkeztetésével egyetértek, úgy gondolom, érvei gyenge lábakon állnak.

Két konkrét gyakorlati ellenvetést fogalmaz meg a szerző, amivel alá kívánja támasztani a helyzet súlyosságát. Önmagában alkotmányellenesnek tekinti, hogy "a választásra jogosultak száma", amely alapján meg kell(ene) húzni a választókerületi határokat, csak a választás előtti időszakban, a regisztráció eredményeként derül ki, amikor a törvény már nem módosítható. Csakhogy választásra minden nagykorú állampolgár jogosult, az más kérdés, hogy él-e ezzel a jogával. A regisztráció e jog gyakorlásának első lépése lesz a Fidesz szándékai szerint,saját jogszabályaikkal tehát összhangban. Szintén sántikálónak érzem azt az érvet, hogy a regisztrációhoz esetleg utazni kell. A választójog gyakorlása nem feltétel nélkül illet meg senkit sem, vannak bizonyos technikai korlátai, nyilván magáért a választásért is sokan szoktak autóba vagy buszra pattanni, a kérdés itt csupán az arányosság lehet (mennyire messze kell utazni).

Viszont vannak sokkal súlyosabb gondok, hiszen a szabályozás:

- formailag is hibás (ilyen súlyú és jellegű módosításnál nem kerülhető meg a szakmai és politikai egyeztetés egy demokráciában), és már pusztán ezért antidemokratikus;

- tartalmilag is hibás, hiszen alapjog szűkítéséről van szó, mégpedig indoklás nélkül. Az "indokolatlan" eljárás más szóval önkényes, mert az egy párt önkényes politikai érdekeit szolgálja. Egy alkotmányos alapjog önkényes szűkítése pedig önmagában ellentétes a jog ethoszával, a jogállammal, ezért alkotmányellenes.

Üdv,

Zilahi László (Bp.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.