Nevezetesen arról van szó, hogy Bokor László úgy gondolja, Balázs Péter nem különíti el megfelelően a különböző területeken dolgozó pszichológusokat egymástól, ezért tévesen mondja, hogy nincsen szaknévsor a "gyógyító" tevékenységeket végzőkről. Azokról a szakemberekről azonban - ahova jómagam is tartozom, és akikre értelmezésem szerint az eredeti cikk is utalni akart - ő maga is megfeledkezik (vagy talán még nagyobb bűnt követ el a sarlatánokkal való összemosásukkal), akik ötéves egyetemi képzésükkel pszichológusdiplomát szereztek, döntöttek a segítő tevékenységek mellett, de (még) nem szereztek pszichoterapeuta címet. Ezek a pszichológusok pedig nem elhanyagolható csoportot alkotnak (többségben vannak), ugyanis pszichoterapeutává válni legalább nyolc év további tanulást jelent, már ha az ember szeretne egyáltalán ilyen, csak áhítattal megközelíthető réztáblát az ajtójára applikálni. Merthogy vannak köztes utak, amelyeknek, úgy látszik, kollégám nem látja értelmét, hiszen a pszichoterápia minden problémára megoldás - más kérdés, hogy lenne-e elég pszichoterapeuta az országban, ha az ő magas kompetenciájukat nem követelő nehézségekkel is mindenki hozzájuk fordulna.
Milyen folyamatokra gondolok? Például az alapvetően mentálisan és testileg egészséges emberekkel folytatott munkákra, akiknek azonban kisebb megakadásaik vannak egy-egy területen, vagy akik nehéz élethelyzetbe kerültek. Az ilyen nehézségek feloldása valamilyen (életvezetési, nevelési, perinatális, diák-, pálya- stb.) tanácsadás keretében is történhet (az angol counselling terminus szerencsésebb, mert a pszichológus valójában nem ad tanácsot, csak segíti a kliens döntését). Az efféle fókuszált, eredményorientált folyamatok sok esetben versenyképesebbek, mint a kiterjedt és mély vizsgálódásokat végző terápia. Gyakorlásukhoz szintén szükséges szaktudás, módszertani ismeret, amely elválik a terapeuták megközelítésmódjaitól, és amelyet külön szakirányon, majd szakképzésen lehet alaposan elsajátítani.
Alapvető problémának látom a piaci igényekhez képest a túlképzést - a verseny miatt a "nagyok" nem érdekeltek a fiatalok gyors szakmai fejlődésében és partnerként kezelésében (természetesen vannak csodás oktatók, példaképnek tekinthető kivételek). Az egyébként valóban hasznos ismereteket is nyújtó, kompetenciákat kiterjesztő képzésekben azonban gyakran rengeteg a redundáns elem, és egyre több elvárás hat a fizetős továbbképzések elvégzése irányába. A pszichológusok jelentékeny százaléka képzésekből szerzi keresetének egy részét. S a gépezet csak úgy mozog, ha igényt támasztunk a szép címek megszerzésére...
Varga Zsuzsa
pszichológus
