Publicisztika

A Narancs július 18-i számában Balázs Zoltán bírálatot közölt "Az összetorlódott idő" c. esszémről, amely előbb a Beszélő honlapján, majd azonos című kötetemben, a Kalligram Kiadónál jelent meg. A bírálat címe ("A kudarc nyomában") finom kétértelműséggel egyszerre utal a megbírált esszé tárgyára és a bíráló ítéletére. Miközben azonban álláspontomat alapvetően elhibázottnak véli, Balázs immár másodszor gyürkőzik neki a vitatásának (lásd A kisimult idő, hvg.hu, 2013. május 21.). Súlyos kifogásai ellenére mégis fontosnak tartja tehát, hogy tisztázza viszonyát nézeteimhez. Kezdetnek talán ennyi elég is lesz.

A Fidesz addig marad hatalmon, amíg majd akad valaki, aki végre meg nem érti, hogy vége egy korszaknak: nem egy húszévesnek, hanem egy évszázadosnak.

Amit Kis János a jobb- és a baloldal szükséges párbeszédéről, majd kiegyezésükről ír, az több mint kívánatos lenne. Amellett is érvel, hogy ez nem lehetetlen: "A 2010-es választásokat megelőző egy-másfél évtizedben a köztársaság hívei defenzívába szorultak; csak bonyolult magyarázatok kíséretében tudták - amíg tudták - védeni a demokratikus jogállamot.

A két évtized alatt dogmává szilárdult magyar alkotmányjogi tétel szerint a véleménynyilvánítás szabadsága a szólást tartalmára tekintet nélkül védi, ezért nem büntethető az, aki a következőt mondja nagy nyilvánosság előtt: "Bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?"

Ahogy közeledik az ősz és az ellenzéki szervezetek által bejelentett jelöltállítási megállapodás határideje, úgy válik egyre világosabbá, mennyire nehéz lesz megegyezni a 106 egyéni jelöltről. Hasonlóképp élesedik a közös lista - külön lista vitája is.

Kis János Válogatott műveinek első kötete húsz év úgynevezett politikai írásait tartalmazza (nyilván nem az összeset, de a mértékadókat). A kötet címe megegyezik a legutolsó nagy ívű eszmefuttatással, amely Az összetorlódott idő címmel jelent meg a Beszélőben, s amelyről szerencsém volt néhány bekezdésben véleményt mondani a hvg.hu-n.

Kőbányai hajléktalan emberek egy csoportja 2012 tavaszán A Város Mindenkié (AVM) csoporthoz fordult: a Terebesi-erdőben kunyhóikat hivatalos eljárás nélkül, jogszerűtlenül próbálta lebontatni a kerületi önkormányzat. Gyakran fordul elő, hogy hajléktalan emberek kunyhóit engedély és előzetes figyelmeztetés nélkül, erdőtakarítás vagy szemétszedés címén el akarja takaríttatni a terület tulajdonosa, kezelője.

Bár eredetük a 19. század második felére nyúlik vissza, a mai takarékszövetkezetek közvetlen elődei a múlt század hatvanas éveitől kezdték meg működésüket. Tevékenységük ekkoriban a kis településeken folytatott betétgyűjtésre korlátozódott; lehetőségeik a nyolcvanas évek vége felé kezdtek bővülni.

A közelmúltban két jelentős írás vizsgálta, miért is omlott össze a harmadik köztársaság, és mik a feltételei, esélyei a demokratikus jogállam helyreállításának. A két írás szerzője az 1989-es fordulat egykor szorosan együttműködő, majd egymással szembefordult két főszereplője: Kis János és Tölgyessy Péter [Kis János: Az összetorlódott idő (2007-2013). In: Az összetorlódott idő. Kis János válogatott művei 1. Kalligram, 2013. Tölgyessy Péter: Az Orbán-rendszer természete, Origo, 2013. június 18-23.].

Jeszenszky Géza, a volt külügyminiszter, Magyarország jelenlegi oslói nagykövete 1986-ban publikált egy kiváló könyvet, melynek címe: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894- 1918). Ha valaki kíváncsi rá, miként tudja alig pár esztendő alatt egy kormányzat s a mögötte álló politikai elit, kihívva maga ellen a fél világot, az egész nemzet jövőjét, lehetőségeit felemészteni, az ebből a könyvből megtudhatja.

Hallgat a református lelkész, a roma ügyekért felelős emberi erőforrások minisztere. Nem indul egy lajtos kocsi, nincs egy ásványvízgyártó vagy -forgalmazó, aki vinne egy teherautónyi 45 forintos ásványvizet Ózdra, hogy inni adjon a nyomorultaknak.