A jogállam visszaállításának legfontosabb fegyverét hatástalanította a kétharmad: immár törvényesen nem készül hangfelvétel a kormányülésekről.
Valószínűleg eddig sem készült, hiszen Orbán már első kormányzása idején megszüntette bölcsei összejövetelének dokumentálhatóságát. Alighanem szégyellte volna (a bíróságon) visszahallani a sok csacsiságot és a sok gonosz tervet, amiről a szó a tájt folydogált. Pedig
akkor még tisztességes és képességes embereket is kénytelen volt eltűrni
maga körül. Őket persze távol tartotta az igazán fontos döntésektől, mint amilyen például a Grippenek megvásárlása volt. Az ilyen ügyeket el is kellett titkolnia előlük, és természetesen mindenki más elől is. Miközben erősen hivatalos, államközi üzletről volt szó. A kormánydöntést szabályos, törvényes, átlátható eljárás keretében kellett volna meghozni, hangfelvétellel, jegyzőkönyvvel. Közismert, hogy pont nem így történt, hanem szűk „baráti” körben, illetéktelenek jelenlétében, hangfelvétel és jegyzőkönyv nélkül. Nem hiszem, hogy volt (van) épeszű ember, aki ne gyanakodott volna korrupcióra. Talán egyvalaki volt kivétel: a 2002-es MSZP vezette, Orbánékat leváltó kormány feje. Ő „árokbetemetést” hirdetett számonkérés helyett. Kivizsgálás helyett folytatta a Grippenek „beszerzését”. Pedig, ha csak a vadászgépvásárlás körüli dolgok miatt megindul a nyomozás, bűncselekmények sorozatát lehetett volna könnyűszerrel bizonyítani.
Az a puszta tény, hogy a kormánytárgyalásokról nincs hangfelvétel, egy tisztességes politikusok vezette országban elég lett volna a bűnt elkövetők végleges kiűzéséhez a közéletből.
Szokás a székházügyet a Fidesz ősbűnének mondani, pedig az csak a foguk fehérjének a kimutatása volt.
Az igazi, minden továbbit meghatározó (végeredményben az MSZP jóváhagyásával zajló) korrupciós „ősbűn” a Grippen-ügy volt. Ekkor születhetett meg a „törvényes bűnözés” ideája a fideszes kemény mag fejében. 2010 óta ez a kormányprogram. Minden más csak hülyítés, figyelemelterelés.
Nagyon sokunkban él a gyanú, hogy a közbeszerzések körül esetleg most sincs minden rendben. Még azt is elképzelik egyesek, hogy a kormányüléseken – a sohasem hazudó kormányfő állításával szemben – mégiscsak becsusszan olykor egy-egy kisebb üzleti ügy. A leggyanakvóbbak még azt is föltételezik, hogy a korrupciónak az (egyre csökkenő) uniós pénzek lenyúlása nem a végállomása.
Nacionalista kormányfőnk csatába akar szállni a multinacionális korrupcióból megszerezhető részesedésért is.
Ezt a harcmezőt (mediatizált) élsportnak hívják. Száraz és vizes vb-k, BL-döntők és mindenekfölött OLIMPIA! (Legalább kétszer egymás után.) Lesz e körül egy-két kormánydöntés, mely nem kötendő a mi orrunkra.
Természetesen még most is tehetne mindez ellen az ország lakossága. Ha volna lehetősége valós információkhoz jutni, ha a magukat ellenzékinek hirdető pártok nem a kollaborálás lehetőségei után futnának. Ha a budapestiek (többsége) fölfogná, hogy a Fürjes államtitkárság mézesmadzagja valójában mérgezett. Ha az MSZP új elnöke nem az esti szellő (nem létező) fülébe súgná, hogy népszavazás kellene az európai ügyészségi csatlakozásról.
A szerző sebész.
