A napokban elhatározta a parlament, hogy lehessen Budapesten felhőkarcolókat építeni. Ahová csak ők akarják. Ha tárgyszerűbben akarunk fogalmazni: kilencven méterben „korlátozták” az építhető toronyházak magasságát – de ez ugyanazt jelenti. Ráadásul a jogerős építési engedéllyel rendelkező beruházásokra nem vonatkozik a törvénymódosítás.
Nem vagyok városépítész, különösebben nem idegenkedem a magas házaktól sem, de arra emlékszem, hogy amíg létezett Budapestnek önkormányzata, az ottani szakemberek azt mondták, hogy a városképtől szinte mindenütt idegen volna. A döntés mindig a Fővárosi Közgyűlésé volt, teszem hozzá: természetesen, törvényesen, sőt alkotmányosan. A legutóbbi önkormányzati és főpolgármester-választáson a mélypontján lévő MSZP elhagyta a budapestieket. A kerületekben tarolt a Fidesz–KDNP és ismételt főpolgármesterként a miniszterelnök cselédje. Át is alakították a közgyűlést stabil fideszes többségűre. Ezzel de facto megszűnt Budapest önállósága. E parlamenti döntés ezek után azt bizonyítja, hogy az elmúlt négy év kitartó kormánypárti nyomulása meghozta a kívánt eredményt: de jure sincs már Budapestnek autonómiája.
Az igazi tragédia az, hogy mindez a legcsekélyebb ellenállás nélkül történt meg.
A helyzet megdöbbentő: ez a döntés is észrevétlen maradt. Hol vannak a városvédők, a zsurnaliszták, sztárműsorok sztár vezetői, a jogászok, az építészek, a víz, föld, levegő munkacsoportok? Valószínűleg azt hiszik, vagy inkább azzal áltatják magukat, hogy mindegy, milyen magasak a házak, meg hát több is veszett Mohácsnál. Tévednek. Most van veszendőben az utolsó esély, hogy a budapestiek lakható várost teremtsenek maguknak. Immár minden döntés a miniszterelnöké. Ez akkor sem volna tűrhető állapot, ha szeretné a fővárost és tisztességes szándékai lennének. Ő az országot és főként Budapestet saját vállalatának tekinti, nemcsak szavazatmaximalizálásban, hanem „osztalékszerzésben” is szerfelett törekvő. Márpedig a turizmus és különösen a sportturizmus (egy ilyen egzotikus és közmunkás alkalmazottakkal dolgoztató vállalat-országnak) az egyetlen biztos befektetés. Lesz egymillió munkahely: takarítónő, hordár, londiner, csapos, szakács, pincér, jegyszedő, sintér és kutyapecér kell majd bőven. Más nem. De minek is? Budapesten akkor már nem lesznek budapestiek, csak sportturisták és fönn a Várban a felcsútiak.
A szerző sebész.
