Már nem idegen a városképtől a felhőkarcoló, simán tele is szórhatják velük a fővárost

  • Haskó László
  • 2018. július 5.

Publicisztika

Hol vannak a városvédők, a zsurnaliszták, az építészek, a víz, föld, levegő munkacsoportok?

A napokban elhatározta a parlament, hogy lehessen Budapesten felhőkarcolókat építeni. Ahová csak ők akarják. Ha tárgyszerűbben akarunk fogalmazni: kilencven méterben „korlátozták” az építhető toronyházak magasságát – de ez ugyanazt jelenti. Ráadásul a jogerős építési engedéllyel rendelkező beruházásokra nem vonatkozik a törvénymódosítás.

Nem vagyok városépítész, különösebben nem idegenkedem a magas házaktól sem, de arra emlékszem, hogy amíg létezett Budapestnek önkormányzata, az ottani szakemberek azt mondták, hogy a városképtől szinte mindenütt idegen volna. A döntés mindig a Fővárosi Közgyűlésé volt, teszem hozzá: természetesen, törvényesen, sőt alkotmányosan. A legutóbbi önkormányzati és főpolgármester-választáson a mélypontján lévő MSZP elhagyta a budapestieket. A kerületekben tarolt a Fidesz–KDNP és ismételt főpolgármesterként a miniszterelnök cselédje. Át is alakították a közgyűlést stabil fideszes többségűre. Ezzel de facto megszűnt Budapest önállósága. E parlamenti döntés ezek után azt bizonyítja, hogy az elmúlt négy év kitartó kormánypárti nyomulása meghozta a kívánt eredményt: de jure sincs már Budapestnek autonómiája.

Az igazi tragédia az, hogy mindez a legcsekélyebb ellenállás nélkül történt meg.

A helyzet megdöbbentő: ez a döntés is észrevétlen maradt. Hol vannak a városvédők, a zsurnaliszták, sztárműsorok sztár vezetői, a jogászok, az építészek, a víz, föld, levegő munkacsoportok? Valószínűleg azt hiszik, vagy inkább azzal áltatják magukat, hogy mindegy, milyen magasak a házak, meg hát több is veszett Mohácsnál. Tévednek. Most van veszendőben az utolsó esély, hogy a budapestiek lakható várost teremtsenek maguknak. Immár minden döntés a miniszterelnöké. Ez akkor sem volna tűrhető állapot, ha szeretné a fővárost és tisztességes szándékai lennének. Ő az országot és főként Budapestet saját vállalatának tekinti, nemcsak szavazatmaximalizálásban, hanem „osztalékszerzésben” is szerfelett törekvő. Márpedig a turizmus és különösen a sportturizmus (egy ilyen egzotikus és közmunkás alkalmazottakkal dolgoztató vállalat-országnak) az egyetlen biztos befektetés. Lesz egymillió munkahely: takarítónő, hordár, londiner, csapos, szakács, pincér, jegyszedő, sintér és kutyapecér kell majd bőven. Más nem. De minek is? Budapesten akkor már nem lesznek budapestiek, csak sportturisták és fönn a Várban a felcsútiak.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.