Szlovák újságíró-gyilkosság: Ján Kuciak halála nem volt előjel nélküli

  • Parászka Boróka
  • 2018. március 11.

Publicisztika

Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. A Nyilvánosság Klub szolidaritási nyilatkozata.

„Szlovákia sokkos állapotban van” – így szólnak a híradások a meggyilkolt szlovák oknyomozó Ján Kuciak haláláról. Valójában nem csupán Szlovákiát sokkolja az újságírónak és menyasszonyának, Maritna Kušnírovának a kivégzése, hanem egész Kelet-Közép-Európát. A tragédia egy folyamat vége, és ha nem irányul rá fokozott figyelem, ha nem sikerül pontosan megértenie a térségnek, mi a jelentősége, kontextusa, újabb tragédiák kezdetét is jelenti. Ha nem születik erős, cselekvőképes szolidaritási mozgalom, ellenállás ezekben a régiókban, nem csupán a szabad sajtó maradékai lesznek oda, de az itt működő demokráciák lehetetlenülnek el. Ján Kuciak a határokon átnyúló kormányzati korrupció ügyében dolgozott, ezért gyilkolták meg. Hiába emelnek Kelet-Közép-Európa kormányai az Unió belső területén kerítéseket, ezeket a bűncselekményeket a  drótakadályok nem tartóztatják fel. A határokon „átívelő” korrupció rátelepszik, megvámolja az európai együttműködés forrásait, az európai közösség alapelveit kijátszva válik erőssé. A hatalom pedig, amelynek feladata az együttműködés és transzparencia erősítése lenne, a pénzmosás, adócsalás támogatójává, cinkosává, haszonélvezőjévé válik. Így fordul ki Európa önmagából, válik önmaga ellenségévé.

Ján Kuciak korunk legfontosabb, legsúlyosabb problémáját kutatta, és rajtavesztett. Halála nem volt előjel nélküli: többször fenyegették, kért segítséget – nem kapott. A kelet-közép-európai sajtó mindennapos tapasztalata ez a fenyegetettség. Sok minden történt ezekben az országokban az elmúlt években: felszámolták vagy leépítették, politikai kontroll alá vonták a közmédiákat. Sajtó- és szólásszabadság-ellenes médiatörvények születtek. A politika megtorpedózta a sajtópiacot, sajtóorgánumokat sajátított ki, szüntetett meg, számolt fel. Újságírók százai váltak munkanélkülivé, vagy hagyták el a pályát. Hamis hírgyárak működnek Moszkva és Brüsszel között, lehetetlenítik el a tájékozódást, járulnak hozzá a feszültségkeltéshez, ellenséggyártáshoz.

Az, hogy a sajtó drámai időszakot él át, és a létéért küzd, nyilvánvaló volt. Mostantól, Ján Kuciak kivégzésével az is nyilvánvaló, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Ez az eddigi legerősebb, legbrutálisabb kísérlet az elhallgattatásra, félelemkeltésre. Sokan értik ezt, és sokan hallgatnak majd el. A kérdés az, lesznek-e olyanok, akik még így is, még azért is mernek írni, beszélni, szabadon szólni.

Lett volna idő a felkészülésre, hiszen az intő példa Kelet-Közép-Európa számára adott volt. 12 éve gyilkolták meg Oroszországban Anna Politkovszkaját – a Ján Kuciakéhoz hasonló módszerekkel. Politkovszkaja halála után gyorsult fel az orosz sajtóval való leszámolás – így született az a rendszer, amelyet ma világszerte sokan félnek, amelytől sokan tartanak. Egy újságíró kivégzésével.

Politkovszkaja tragédiájára az orosz elnök ugyanúgy sajtó- és újságíró-ellenes reakciókkal válaszolt, ahogy most Robert Fico is hasonló nyilatkozatokkal hárítja a felelősséget. Elérkeztünk a pontig, ahonnan nincs tovább: a média felszámolása, a sajtóval szembeni izgatás, a nyilvánosságellenes jogszabályok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ján Kuciakot így hallgattatták el. Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy végre, másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. Hogy védelmet kapjanak az újságírók, akik életüket kockáztatva dolgoznak a politikai frontvonalakon. Hogy kimondjuk: Ján Kuciak haláláért politikai felelősséget kell vállalni, hogy szükség van a sajtó kiemelt, jól szervezett, az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás által biztosított védelmére, az elmúlt években okozott károk jóvátételére, az európai nyilvánosság rehabilitációjára. Ján Kuciakkal szolidaritást vállalni ma annyi, mint demokráciáink utolsó bástyáit védeni, visszafordulni azon a semmibe vezető úton, amelyen hosszú idő óta, tehetetlenül lődörgünk.

Parászka Boróka a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete felkérésére írta a vendégszöveget.

A fél világ a meggyilkolt szlovák újságírót, Ján Kuciakot gyászolja

Eközben Robert Fico miniszterelnök a szlovák állam destabilizációjára törő erőkről beszél. És SOROS! A szlovák állam teljes destabilizációjára tett kísérletnek nevezte Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn, ami Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője „meggyilkolása után történt”.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.