Szlovák újságíró-gyilkosság: Ján Kuciak halála nem volt előjel nélküli

  • Parászka Boróka
  • 2018. március 11.

Publicisztika

Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. A Nyilvánosság Klub szolidaritási nyilatkozata.

„Szlovákia sokkos állapotban van” – így szólnak a híradások a meggyilkolt szlovák oknyomozó Ján Kuciak haláláról. Valójában nem csupán Szlovákiát sokkolja az újságírónak és menyasszonyának, Maritna Kušnírovának a kivégzése, hanem egész Kelet-Közép-Európát. A tragédia egy folyamat vége, és ha nem irányul rá fokozott figyelem, ha nem sikerül pontosan megértenie a térségnek, mi a jelentősége, kontextusa, újabb tragédiák kezdetét is jelenti. Ha nem születik erős, cselekvőképes szolidaritási mozgalom, ellenállás ezekben a régiókban, nem csupán a szabad sajtó maradékai lesznek oda, de az itt működő demokráciák lehetetlenülnek el. Ján Kuciak a határokon átnyúló kormányzati korrupció ügyében dolgozott, ezért gyilkolták meg. Hiába emelnek Kelet-Közép-Európa kormányai az Unió belső területén kerítéseket, ezeket a bűncselekményeket a  drótakadályok nem tartóztatják fel. A határokon „átívelő” korrupció rátelepszik, megvámolja az európai együttműködés forrásait, az európai közösség alapelveit kijátszva válik erőssé. A hatalom pedig, amelynek feladata az együttműködés és transzparencia erősítése lenne, a pénzmosás, adócsalás támogatójává, cinkosává, haszonélvezőjévé válik. Így fordul ki Európa önmagából, válik önmaga ellenségévé.

Ján Kuciak korunk legfontosabb, legsúlyosabb problémáját kutatta, és rajtavesztett. Halála nem volt előjel nélküli: többször fenyegették, kért segítséget – nem kapott. A kelet-közép-európai sajtó mindennapos tapasztalata ez a fenyegetettség. Sok minden történt ezekben az országokban az elmúlt években: felszámolták vagy leépítették, politikai kontroll alá vonták a közmédiákat. Sajtó- és szólásszabadság-ellenes médiatörvények születtek. A politika megtorpedózta a sajtópiacot, sajtóorgánumokat sajátított ki, szüntetett meg, számolt fel. Újságírók százai váltak munkanélkülivé, vagy hagyták el a pályát. Hamis hírgyárak működnek Moszkva és Brüsszel között, lehetetlenítik el a tájékozódást, járulnak hozzá a feszültségkeltéshez, ellenséggyártáshoz.

Az, hogy a sajtó drámai időszakot él át, és a létéért küzd, nyilvánvaló volt. Mostantól, Ján Kuciak kivégzésével az is nyilvánvaló, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Ez az eddigi legerősebb, legbrutálisabb kísérlet az elhallgattatásra, félelemkeltésre. Sokan értik ezt, és sokan hallgatnak majd el. A kérdés az, lesznek-e olyanok, akik még így is, még azért is mernek írni, beszélni, szabadon szólni.

Lett volna idő a felkészülésre, hiszen az intő példa Kelet-Közép-Európa számára adott volt. 12 éve gyilkolták meg Oroszországban Anna Politkovszkaját – a Ján Kuciakéhoz hasonló módszerekkel. Politkovszkaja halála után gyorsult fel az orosz sajtóval való leszámolás – így született az a rendszer, amelyet ma világszerte sokan félnek, amelytől sokan tartanak. Egy újságíró kivégzésével.

Politkovszkaja tragédiájára az orosz elnök ugyanúgy sajtó- és újságíró-ellenes reakciókkal válaszolt, ahogy most Robert Fico is hasonló nyilatkozatokkal hárítja a felelősséget. Elérkeztünk a pontig, ahonnan nincs tovább: a média felszámolása, a sajtóval szembeni izgatás, a nyilvánosságellenes jogszabályok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ján Kuciakot így hallgattatták el. Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy végre, másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. Hogy védelmet kapjanak az újságírók, akik életüket kockáztatva dolgoznak a politikai frontvonalakon. Hogy kimondjuk: Ján Kuciak haláláért politikai felelősséget kell vállalni, hogy szükség van a sajtó kiemelt, jól szervezett, az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás által biztosított védelmére, az elmúlt években okozott károk jóvátételére, az európai nyilvánosság rehabilitációjára. Ján Kuciakkal szolidaritást vállalni ma annyi, mint demokráciáink utolsó bástyáit védeni, visszafordulni azon a semmibe vezető úton, amelyen hosszú idő óta, tehetetlenül lődörgünk.

Parászka Boróka a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete felkérésére írta a vendégszöveget.

A fél világ a meggyilkolt szlovák újságírót, Ján Kuciakot gyászolja

Eközben Robert Fico miniszterelnök a szlovák állam destabilizációjára törő erőkről beszél. És SOROS! A szlovák állam teljes destabilizációjára tett kísérletnek nevezte Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn, ami Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője „meggyilkolása után történt”.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.