Szlovák újságíró-gyilkosság: Ján Kuciak halála nem volt előjel nélküli

  • Parászka Boróka
  • 2018. március 11.

Publicisztika

Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. A Nyilvánosság Klub szolidaritási nyilatkozata.

„Szlovákia sokkos állapotban van” – így szólnak a híradások a meggyilkolt szlovák oknyomozó Ján Kuciak haláláról. Valójában nem csupán Szlovákiát sokkolja az újságírónak és menyasszonyának, Maritna Kušnírovának a kivégzése, hanem egész Kelet-Közép-Európát. A tragédia egy folyamat vége, és ha nem irányul rá fokozott figyelem, ha nem sikerül pontosan megértenie a térségnek, mi a jelentősége, kontextusa, újabb tragédiák kezdetét is jelenti. Ha nem születik erős, cselekvőképes szolidaritási mozgalom, ellenállás ezekben a régiókban, nem csupán a szabad sajtó maradékai lesznek oda, de az itt működő demokráciák lehetetlenülnek el. Ján Kuciak a határokon átnyúló kormányzati korrupció ügyében dolgozott, ezért gyilkolták meg. Hiába emelnek Kelet-Közép-Európa kormányai az Unió belső területén kerítéseket, ezeket a bűncselekményeket a  drótakadályok nem tartóztatják fel. A határokon „átívelő” korrupció rátelepszik, megvámolja az európai együttműködés forrásait, az európai közösség alapelveit kijátszva válik erőssé. A hatalom pedig, amelynek feladata az együttműködés és transzparencia erősítése lenne, a pénzmosás, adócsalás támogatójává, cinkosává, haszonélvezőjévé válik. Így fordul ki Európa önmagából, válik önmaga ellenségévé.

Ján Kuciak korunk legfontosabb, legsúlyosabb problémáját kutatta, és rajtavesztett. Halála nem volt előjel nélküli: többször fenyegették, kért segítséget – nem kapott. A kelet-közép-európai sajtó mindennapos tapasztalata ez a fenyegetettség. Sok minden történt ezekben az országokban az elmúlt években: felszámolták vagy leépítették, politikai kontroll alá vonták a közmédiákat. Sajtó- és szólásszabadság-ellenes médiatörvények születtek. A politika megtorpedózta a sajtópiacot, sajtóorgánumokat sajátított ki, szüntetett meg, számolt fel. Újságírók százai váltak munkanélkülivé, vagy hagyták el a pályát. Hamis hírgyárak működnek Moszkva és Brüsszel között, lehetetlenítik el a tájékozódást, járulnak hozzá a feszültségkeltéshez, ellenséggyártáshoz.

Az, hogy a sajtó drámai időszakot él át, és a létéért küzd, nyilvánvaló volt. Mostantól, Ján Kuciak kivégzésével az is nyilvánvaló, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Ez az eddigi legerősebb, legbrutálisabb kísérlet az elhallgattatásra, félelemkeltésre. Sokan értik ezt, és sokan hallgatnak majd el. A kérdés az, lesznek-e olyanok, akik még így is, még azért is mernek írni, beszélni, szabadon szólni.

Lett volna idő a felkészülésre, hiszen az intő példa Kelet-Közép-Európa számára adott volt. 12 éve gyilkolták meg Oroszországban Anna Politkovszkaját – a Ján Kuciakéhoz hasonló módszerekkel. Politkovszkaja halála után gyorsult fel az orosz sajtóval való leszámolás – így született az a rendszer, amelyet ma világszerte sokan félnek, amelytől sokan tartanak. Egy újságíró kivégzésével.

Politkovszkaja tragédiájára az orosz elnök ugyanúgy sajtó- és újságíró-ellenes reakciókkal válaszolt, ahogy most Robert Fico is hasonló nyilatkozatokkal hárítja a felelősséget. Elérkeztünk a pontig, ahonnan nincs tovább: a média felszámolása, a sajtóval szembeni izgatás, a nyilvánosságellenes jogszabályok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ján Kuciakot így hallgattatták el. Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy végre, másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. Hogy védelmet kapjanak az újságírók, akik életüket kockáztatva dolgoznak a politikai frontvonalakon. Hogy kimondjuk: Ján Kuciak haláláért politikai felelősséget kell vállalni, hogy szükség van a sajtó kiemelt, jól szervezett, az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás által biztosított védelmére, az elmúlt években okozott károk jóvátételére, az európai nyilvánosság rehabilitációjára. Ján Kuciakkal szolidaritást vállalni ma annyi, mint demokráciáink utolsó bástyáit védeni, visszafordulni azon a semmibe vezető úton, amelyen hosszú idő óta, tehetetlenül lődörgünk.

Parászka Boróka a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete felkérésére írta a vendégszöveget.

A fél világ a meggyilkolt szlovák újságírót, Ján Kuciakot gyászolja

Eközben Robert Fico miniszterelnök a szlovák állam destabilizációjára törő erőkről beszél. És SOROS! A szlovák állam teljes destabilizációjára tett kísérletnek nevezte Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn, ami Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője „meggyilkolása után történt”.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.