Szlovák újságíró-gyilkosság: Ján Kuciak halála nem volt előjel nélküli

  • Parászka Boróka
  • 2018. március 11.

Publicisztika

Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. A Nyilvánosság Klub szolidaritási nyilatkozata.

„Szlovákia sokkos állapotban van” – így szólnak a híradások a meggyilkolt szlovák oknyomozó Ján Kuciak haláláról. Valójában nem csupán Szlovákiát sokkolja az újságírónak és menyasszonyának, Maritna Kušnírovának a kivégzése, hanem egész Kelet-Közép-Európát. A tragédia egy folyamat vége, és ha nem irányul rá fokozott figyelem, ha nem sikerül pontosan megértenie a térségnek, mi a jelentősége, kontextusa, újabb tragédiák kezdetét is jelenti. Ha nem születik erős, cselekvőképes szolidaritási mozgalom, ellenállás ezekben a régiókban, nem csupán a szabad sajtó maradékai lesznek oda, de az itt működő demokráciák lehetetlenülnek el. Ján Kuciak a határokon átnyúló kormányzati korrupció ügyében dolgozott, ezért gyilkolták meg. Hiába emelnek Kelet-Közép-Európa kormányai az Unió belső területén kerítéseket, ezeket a bűncselekményeket a  drótakadályok nem tartóztatják fel. A határokon „átívelő” korrupció rátelepszik, megvámolja az európai együttműködés forrásait, az európai közösség alapelveit kijátszva válik erőssé. A hatalom pedig, amelynek feladata az együttműködés és transzparencia erősítése lenne, a pénzmosás, adócsalás támogatójává, cinkosává, haszonélvezőjévé válik. Így fordul ki Európa önmagából, válik önmaga ellenségévé.

Ján Kuciak korunk legfontosabb, legsúlyosabb problémáját kutatta, és rajtavesztett. Halála nem volt előjel nélküli: többször fenyegették, kért segítséget – nem kapott. A kelet-közép-európai sajtó mindennapos tapasztalata ez a fenyegetettség. Sok minden történt ezekben az országokban az elmúlt években: felszámolták vagy leépítették, politikai kontroll alá vonták a közmédiákat. Sajtó- és szólásszabadság-ellenes médiatörvények születtek. A politika megtorpedózta a sajtópiacot, sajtóorgánumokat sajátított ki, szüntetett meg, számolt fel. Újságírók százai váltak munkanélkülivé, vagy hagyták el a pályát. Hamis hírgyárak működnek Moszkva és Brüsszel között, lehetetlenítik el a tájékozódást, járulnak hozzá a feszültségkeltéshez, ellenséggyártáshoz.

Az, hogy a sajtó drámai időszakot él át, és a létéért küzd, nyilvánvaló volt. Mostantól, Ján Kuciak kivégzésével az is nyilvánvaló, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Ez az eddigi legerősebb, legbrutálisabb kísérlet az elhallgattatásra, félelemkeltésre. Sokan értik ezt, és sokan hallgatnak majd el. A kérdés az, lesznek-e olyanok, akik még így is, még azért is mernek írni, beszélni, szabadon szólni.

Lett volna idő a felkészülésre, hiszen az intő példa Kelet-Közép-Európa számára adott volt. 12 éve gyilkolták meg Oroszországban Anna Politkovszkaját – a Ján Kuciakéhoz hasonló módszerekkel. Politkovszkaja halála után gyorsult fel az orosz sajtóval való leszámolás – így született az a rendszer, amelyet ma világszerte sokan félnek, amelytől sokan tartanak. Egy újságíró kivégzésével.

Politkovszkaja tragédiájára az orosz elnök ugyanúgy sajtó- és újságíró-ellenes reakciókkal válaszolt, ahogy most Robert Fico is hasonló nyilatkozatokkal hárítja a felelősséget. Elérkeztünk a pontig, ahonnan nincs tovább: a média felszámolása, a sajtóval szembeni izgatás, a nyilvánosságellenes jogszabályok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ján Kuciakot így hallgattatták el. Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy végre, másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. Hogy védelmet kapjanak az újságírók, akik életüket kockáztatva dolgoznak a politikai frontvonalakon. Hogy kimondjuk: Ján Kuciak haláláért politikai felelősséget kell vállalni, hogy szükség van a sajtó kiemelt, jól szervezett, az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás által biztosított védelmére, az elmúlt években okozott károk jóvátételére, az európai nyilvánosság rehabilitációjára. Ján Kuciakkal szolidaritást vállalni ma annyi, mint demokráciáink utolsó bástyáit védeni, visszafordulni azon a semmibe vezető úton, amelyen hosszú idő óta, tehetetlenül lődörgünk.

Parászka Boróka a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete felkérésére írta a vendégszöveget.

A fél világ a meggyilkolt szlovák újságírót, Ján Kuciakot gyászolja

Eközben Robert Fico miniszterelnök a szlovák állam destabilizációjára törő erőkről beszél. És SOROS! A szlovák állam teljes destabilizációjára tett kísérletnek nevezte Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn, ami Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője „meggyilkolása után történt”.

 

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.