A koronavírus elleni meccsen sokan nem bírták kivárni, amíg győzünk

Publicisztika

Kedves Miniszterelnök Úr, együtt örülünk önnel, hogy nyert a válogatott. Na, azért nem annyira, mint Ön, hiszen már bocsánat, de micsoda marhaság, hogy „minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük”? Akkor mi lennénk a világbajnokok.

Lehetne vicces is persze, ám ez nem szimpla focibonmot. Augusztus 20-án is el tetszett sütni, teljes komolysággal.

Nagyotmondásban éppenséggel világbajnokok lehetnénk. Legalábbis egyéniben. Konkrétan Ön. Sajnálatos, hogy nem tetszett indulni ilyen versenyen. Lehet, hogy nincs is.

Ám ha mégis lenne, érdemes volna azzal a mondattal indulnia a selejtezőn, hogy „mindenkit meg fogunk gyógyítani”. Már a többes szám első személy frenetikus siker volna, mert nem hiszem, hogy akadna még egy miniszterelnök a világon, aki tudna – mondjuk – lélegeztetőgépet kezelni, és ráadásul ilyen aktívan beszállna az ellátásba. Aztán vissza tetszene menni a csoportkörre, és azt tetszene mondani: „minden életért küzdünk”. És elővenné a Miniszterelnök Úr a statisztikát, hány ember halt meg a két kijelentés között, bizonyítván, mekkora nagyotmondás volt elsőre. Tuti bent lenne a fináléban.

Ott pedig egy parádés lerohanással sokkolná az ellenfeleket. Előtte a hatás kedvéért még egy kicsit játszhatna az idegeikkel. Mindjárt azon kijelentésének felidézésével, miszerint ötven százalék, hogy kibírja az egészségügyi rendszer. Nagyon fontos a dátum, feltétlen tegye hozzá, hogy mikor hangzott el. És hogy másnap meg már az tetszett mondani, hogy 99,9. Aztán tessék szíves lenni hozzámondani, hogy azért, mert előző nap bevezette a szigorú korlátozásokat. És ki ne felejtse, hogy „most jött el az ideje”.

Mi, magyarok tudjuk csak igazán, hogy ez világbajnoki lódítás. Ugyanis jól emlékszünk, hogy hány szakember, szervezet figyelmeztette már hónapokkal ezelőtt a Miniszterelnök Urat – például virológusok, betegágy mellett dolgozó orvosok, kamarájuk is, meg járvánnyal foglalkozó matematikusok –, hogy már akkor eljött volna az ideje. Mi ezt bárhol, bármikor igazoljuk, ha ezen múlik a győzelem. Azt is, Ön türelmesen kivárta, hogy akkorákat mondhasson, mint senki a világon. Említette is a rádióban, hogy majdnem átszakadt a plafon. Ja, ezt nem arra mondta, hanem a kórházi ellátásra. Ám Ön intézkedett. Most éppen „a kijárási tilalom a kulcs”. Nincs két hete (akkor éppen azzal szigorkodtak, éttermekben, szórakozóhelyeken is kötelező lett maszkot hordani), hogy azt mondta: „Nem a szabályok számának szaporításában, hanem annak betartásában látom a kulcsot.” Mivelhogy – mondta ezt is egyidejűleg, pedig már több országban kijárási tilalom és több más drasztikus korlátozás volt érvényben – nincs összhang az intézkedések szigorítása és a járványhelyzet között, mert. ugye. van, ahol így is terjed a járvány. Azt persze még nem tudhatta, hogy az óvintézkedések nélkül mennyire terjedt volna. Most már hazai példából (talán) tudja, Miniszterelnök Úr.

Ez itt a koronavírus elleni meccs, amelyen Ön a kapitány. A késlekedéssel sok fölösleges szenvedést, tragédiát okozott és okoz. Voltak, akik nem is bírták kivárni, amíg győzünk. Az ő mérkőzésük addig tartott, amíg végleg vesztettek.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.