Klaniczay Gábor

A múltat végképp eltörölni?

A Collegium Budapest (hűlt) helye

  • Klaniczay Gábor
  • 2018.10.27 13:09

Publicisztika

Olvasom a híreket: „Új tudományos szellemi központ nyitotta meg kapuit a budai Óvárosháza felújított épületében.” A szeptember 21-én rendezett megnyitó ünnepségen tartott beszédében Matolcsy György MNB-elnök elmondta: „Kilenc szellemi műhely működik majd a bölcs várban, a tudás házában, az épületben egyebek mellett 3 doktori program, köztük a Széchenyi Egyetem angol nyelvű doktori iskolája, 2 alapítvány, könyvkiadó és érmekiállítás is helyet kapott.” S hozzátette azt is: „Jelképes téren, jelképes helyen, jelképes időben” adták át a korábban majdnem teljesen lerombolt épületet, ami „azt jelképezi, hogy Magyarország 2010 után megtalálta helyét a világban, Kelet és Nyugat között jelképes hídfőállást teremtett”. Palkovics László innovációs miniszter ugyancsak beszélt az ünnepségen, és elmondta: „Azt szeretnénk, hogy Magyarország és Budapest Európa innovációs központja legyen.”

Princetoni minta

A régi budai Városháza 4 milliárd forintba kerülő helyreállítására joggal lehet büszke az épületet 2014-ben 1,85 milliárdért megvásárló Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány. 
A Végh András vezetésével, kiváló művészettörténész szakértők bevonásával lefolytatott több­éves régészeti-műemlékvédelmi feltárás nyomán, Szabó Levente, a Hetedik Műterem építésziroda vezetőjének irányításával példás gondossággal restaurálták a középkori alapokra a XVIII. század első évtizedeiben, az olasz Venerio Ceresola tervei alapján épült, majd 1770 és 1784 között Nepauer Máté tervei szerint kibővített puritán szépségű barokk épületet, ahol a budai magisztrátus 1710-ben tartotta meg első ülését. Noha e sorok írójának még nem volt módja belülről megszemlélni a helyreállított épületet, jogosnak tűnik az építész-közvélemény értékítéletét tükröző –  Bárki besétálhat az utcáról a régi városháza tömlöcébe című – dicséret az  Index Urbanista c. blogján, Zubreczki Dávid tollából. A szerző ugyanitt már két évvel ezelőtt is közreadott egy cikket  A régi budai Városháza titkai címmel, melyben az akkor kezdődő átépítés alkalmából összefoglalta az épület történetét. Itt a következőket olvashatjuk: „Az épület 1944-ig eredeti funkcióját töltötte be: Budapest megszületéséig (1873) a budai magisztrátus, utána az I. kerületi önkormányzat működött benne. A háború után a vármúzeum került ide, az első udvar tűzfalában még mindig ott vannak a várostörténeti múzeum kiállítási tárgyaiként befalazott középkori és barokk kőfaragványok. Egy rövid ideig munkásmozgalmi múzeumként működött, majd az MTA-é lett és egy kutatóintézetnek adott otthont. Az ötvenes évek nagy helyreállítása és a nyolcvanas évekbeli felújítás után most nyúlnak hozzá komolyabban először.”

Ebből a történeti áttekintésből hiányzik egy periódus, amiről pedig az épületről szóló Wikipédia szócikk is beszámol: „1992-től 2011. szeptember 30-áig egy felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény, a Collegium Budapest használatában volt.” Lehet, hogy ez csak apró figyelmetlenség volt az Urbanista szerzőjétől, abban viszont már több szándékosságot, pontosabban szándékos elhallgatást lehet gyanítani, hogy erről nem szólt az épületet az újramegnyitás alkalmából „Óvárosházának” átkeresztelő, „bölcs várként” emlegető, „Kelet és Nyugat között jelképes hídfőállást teremtő” „jelképes helyszínnek” nevező Matolcsy György sem, aki szerint „Magyarország 2010 után találta meg a helyét a világban”. Én viszont az érintettség okán is – 1997 és 2002 között, illetve 2008-ban a Collegium Budapest rektora voltam – megfelelő alkalomnak tartom, hogy pótoljam e tanulságos mulasztást, ne hagyjam korrekció nélkül a közelmúlt történetének a NER-funkcionáriusi átírását.

A kapuit 1992 őszén megnyitó Collegium Budapestet a híres princetoni Institute for Advanced Study mintáját követő berlini Wissen­schaftskolleg kezdeményezésére, öt európai állam (Ausztria, Franciaország, Németországból két tartomány: Berlin és Baden-Württemberg, Svájc és Svédország) valamint számos magánalapítvány (Kulturstiftung Landis+Gyr, Volkswagen Stiftung, Friedrich Thyssen Stiftung, Ricksbankens Jubileumsfond) támogatásával indult; ezek az első öt év teljes működési költségét fedezték, és az utána következő 14 év költségeinek jelentős részét is állták. Ez a nagyszabású felajánlás tette lehetővé az első Institute for Advanced Study megalapítását a rendszerváltás utáni Kelet-Közép-Európában. A fő szervező berlini rektor, Wolf Lepenies egyféle intellektuális-kulturális Marshall-segélyként emlegette a kezdeményezést, melynek elgondolásában, kidolgozásában jelentős szerepe volt az őt még a princetoni intézetben megismerő Kornai Jánosnak.

Az akkori magyar kormány büszke volt rá, hogy az alapítók Budapestet választották a nemzetközi intézet helyszínéül, és ezt egy reprezentatív székház használatának ingyenes felajánlásával fejezték ki: a Várszínháznak is otthont adó karmelita kolostor épületének egy részét bocsátották az intézet rendelkezésére.
A további tárgyalások során sikerült megállapodni a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökével, Kosáry Domokossal is, hogy ezt az épületrészt elcserélik a nemzetközi intézetnek jobban megfelelő régi budai Városházával, amelynek használati joga (később tulajdonjoga) az Akadémiáé volt, és az MTA Nyelvtudományi Intézetének adott otthont. Ezután került sor 1992-ben az alapítók költségein már akkor is alaposan felújított épületben a Collegium Budapest ünnepélyes megnyitására, Antall József miniszterelnök beszédével, Göncz Árpád magyar és Richard von Weizsäcker német köztársasági elnök részvételével.

 

Jó társaságban

Az Institute for Advanced Study intézmény típusa olyan, hogy elsősorban a maguk területén kiemelkedő, nemzetközi hírű tudósokat hív meg hosszabb – éves vagy féléves – ösztöndíjjal. A társadalomtudományok és természettudományok különböző területeiről érkező – a középkori angol egyetemi kollégiumok mintája szerint közös életet folytató – fellow társaság a nemzetközi tapasztalatok szerint igen megtermékenyítőleg hat az új tudományos felfedezésekre, amit nemcsak az Albert Einsteinnek, Neumann Jánosnak, Kurt Gödelnek, Erwin Panofskynak otthont adó Princeton tanúsít, hanem több tucat amerikai és európai hasonló intézet is. (CASBS – Stanford, National Humanities Center – Triangle Park, Getty Center – Los Angeles, NIAS – Wassenaar, Wissenschaftskolleg – Berlin, SCASS – Uppsala, IEA – Paris).

Ebbe a rangos klubba került az 1992-ben alapított Collegium Budapest, mely a következő 19 évben évente 20-30, összességében több mint 400 kiváló tudósnak adott kutatási ösztöndíjat, és száznál is több fontos nemzetközi konferenciát, tudományos tanácskozást szervezett. Egy ilyen nemzetközi együttműködéssel felépülő, és a legmagasabb minőséget célba vevő intézménytípus csak igen gondos szelekcióval működtethető: a Collegium Budapest akadémiai tanácsadó testületének első elnöke a neves francia történész, Georges Duby volt. A Collegium első rektora Vékás Lajos jogtudós lett, a kuratóriumban – a finanszírozó államok és alapítványok képviselői mellett – részt vett a magyar kormány képviselője, az MTA elnöke, és a magyar értelmiség szélesebb köreinek képviselőjeként Granasztói György és Konrád György. A Collegium 1997-től elnyerte az Európai Bizottság Centre for Excellence pályázatát is, s ezzel éveken át uniós támogatást is kapott. Rektorként Vékás Lajos után következtem én mint történész, majd Kondor Imre fizikus-közgazdász és végül Sors András környezettudós, az Európai Bizottság társadalomtudományi osztályának volt vezetője irányította a Collegium munkáját, és három állandó munkatárssal (permanent fellow): Kornai János közgazdász, Szathmáry Eörs biológus és Helga Nowotny tudományfilozófus (aki a közelmúltban az Európai Tudományos Tanács – ERC elnöke volt). A Collegium Budapest rendszeres kapcsolatot tartott fenn magyar egyetemekkel, kutatóintézetekkel, és velük közösen számos tudományos projektet szervezett, 2008-tól Collegium Budapestet finanszírozó szervezetek körébe is belépett. A Collegiumban előadó vendégek között sok híresség megfordult, köztük olyan Nobel-díjasok, mint Saul Bellow, Robert Solow, Harsányi János és Eric Maskin. A Városházi beszélgetések keretében léptek fel olyan kimagasló személyiségek a budapesti nagyközönség előtt, mint Jacques Derrida, Jacques Le Goff, Natalie Zemon Davis, Martin Warnke.

A rendszerváltás utáni két évtizedben Magyarországon kevés ilyen intézmény működött, mely ennyire magas szintű és sokirányú nemzetközi tudományos együttműködést tudott Budapestre vonzani. A Collegium Budapest finanszírozása mégis egyre súlyosabb gondot jelentett. A külföldi alapítók az első 15 év forrásainak biztosítása nyomán elvárták volna, hogy a magyar állam költségvetése átveszi a Budapesten működő és a magyar tudományos élethez jelentős hozzájárulást adó intézet működési költségeit, de az ingyenes székházhasználat mellett csak szerényebb (a Collegiumot támogató egyes külföldi államok kontribúciójához hasonló mértékű) támogatást sikerült elnyerni a kormánytól. A további költségeket projektpályázatokkal kellett előteremteni, ami némiképp korlátozta a mindenekelőtt a fellow-k maguk választotta egyéni munkaterve szerint folytatott alapkutatásaira alapuló eredeti Institute for Advanced Study elképzelést. Ebben a helyzetben, 2010-ben sikerült megállapodni az akkori rektornak, Sors Andrásnak a Bajnai-kormánnyal a Collegium további működését biztosító megoldásban: elfogadták pályázatát az európai strukturális alapok nemzetközi tudományos együttműködéssel foglalkozó részterületén, s az így kilátásba helyezett támogatás finanszírozni tudta volna a következő években a külföldi és magyar tudósok ösztöndíjait, tudományos rendezvényeit.

 

Cafe & Deli

A 2010-ben hatalomra kerülő Fidesz-kormány azonban leállította ezt a szerződéskötést, és kinyilvánította, hogy „nemzetközi szervezetként” a Collegium nem „eligibilis” ilyen támogatásra. Hosszas tárgyalások ellenére nem volt hajlandó még a megelőző hat évben adott minimális költségvetési támogatás további folyósítására sem. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt a számukra egy olyan nemzetközi intézmény budapesti működése, melynek irányító testületében a magyar állam képviselője csak egy volt a kuratórium tagjai között, nem hatotta meg őket a két évtized alatt kiépült tudományos kapcsolatrendszer értéke, elismertsége, az itt végzett munka látványos eredményei. Az eredménytelen tárgyalássorozat és a barátságtalan légkör annyira elbátortalanította a támogató államok és alapítványok képviselőit, hogy a kuratórium 2011 tavaszán úgy döntött, hogy ilyen feltételek mellett nem folytatható a budapesti Institute for Advanced Study működtetése. A Collegium Budapest lett a NER tudománypolitikájának első jelentősebb áldozata. Az Institute for Advanced Study hagyományát egy szűkebb keretben, csak társadalomtudományos téren, saját finanszírozással ugyan folytatja a 2011-ben alapított CEU Institute for Advanced Study, de mint tudjuk, ma már a CEU itteni működése is kérdéses, sőt, immár a Magyar Tudományos Akadémia sincs biztonságban.

Egyetértek Matolcsyval: valóban „jelképes helyen” alapította meg a Pallas alapítványok új központját, de annak székháza – szemben állításával – előtte egyáltalán nem volt „majdnem teljesen lerombolt állapotban”. Épp ellenkezőleg: egy nemzetközi hírű tudományos intézmény működött benne 19 éven át, és 2010 után az lett lerombolva. Annak, hogy az épület a korábbi rendeltetéséhez hasonlóan újra „tudományos szellemi központként” fog működni – ha ez valóban így lesz –, mindenki csak örülhet, de ehhez mindenekelőtt arra is szükség volna, hogy e tudományos központ szervezői ismerjék, értékeljék és tiszteletben tartsák elődeik munkáját – a tudományban nem úgy működik a múlt eltörlése, mint a politika világában.

Remélem továbbá, hogy a „bölcs vár” újra felépítendő tudományos hírnevét nem árnyékolja be az újonnan létesült (a sajtóban már sokszor tárgyalt) vendéglátóipari funkció: a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (azóta jog­utódja: a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány) „piaci viszonyoknak megfelelő” szerződése a Zsidai Gasztronómiai és Hotel Csoporttal, melynek alapján a „tudás házában” már üzemel a Bistro 1786 és a Budapest Mokka Cafe & Deli.

Neked ajánljuk

Lehet, hogy végleg leáldozott a Golden Globe-nak

  • Gábor Áron

Korrupció, bennfentesség, rasszizmus és szexizmus – a Golden Globe-ot odaítélő szervezetet érő vádak miatt úgy néz ki, jövőre elmarad a díjátadó tévés közvetítése, ezzel pedig maga a díj is eltűnhet a süllyesztőben.