Publicisztika

Jakab Béla: Nem kegy, szolgáltatás (Az egészségügyi reformról)

Isten bizony, szorítok magunkért. A kormány majdnem elszúrta az egészségügy reformját. Vagy legalábbis annak jó esélyét. Azok a kormányhivatalnokok (Csehák Judit miniszter, Győrffy István reformügyi népbiztos), akik az elmúlt egy évben nem kis szellemi ráfordítással megtervezték az ésszerűnek tűnő stratégiát - melynek lényege: vonjuk be a magántőkét, a magánérdekeltséget az egészségügybe - megint elfelejtkeztek a demokrácia alapszabályáról. Hónapszám barkácsoltak anélkül, hogy szóltak volna nekünk: hé, emberek, ezt meg ezt csináljuk, ezért meg azért. Nekik most magyarázkodniuk kell: nekünk meg visszafelé, a fikázásból megfejteni a történetet. És azt is elfelejtették közölni velünk, hogy mi kényszeríti ki a cselekvést. Elmulasztottak értesíteni arról, hogy összedőlés előtt áll az egész rendszer. Hogy a helyzet drámai. Az egyébként helyesen mérlegelő Csehák és tanácsadói köre, úgy látszik, máig nem tanulta meg: a demokráciában nincs külön törvényalkotás és külön kommunikáció. A kettőnek együtt kell megszületnie, mint gyerekkel a sírásnak.
  • 2003. június 5.

Ott maradtak

Sűrűsödnek a zivatarfelhők az Oktatási Minisztérium (OM) fölött, amiket nem tudott eloszlatni a tárca vezetése sem a közelmúltban kinevezett informatikai biztos gyors menesztésével, sem a hétfői parlamenti szópárbajjal.
  • 2003. június 5.

Labda vagy baba

Hazudnánk, ha azt állítanánk, nem számíthattunk mindarra, ami pénteken a Fradi-pályán bekövetkezett. Ha egy sportág a drogdiszkókból is kitiltott grizzlyk és idomított terrorzombik játékszere lesz, azok egy idő után saját különös szabályaik szerint kezdik majd játszani. A magyar "labdarúgás" momentán nem más, mint a) a tippmixfogadások, illetve az azokkal kapcsolatos csalások egyik kellemetlen, de nélkülözhetetlen velejárója; b) a jobbára bőrfejű és náci ifjúsági civil szerveződés egyik gócpontja és találkahelye. Továbbá annak a tökéletes közgazdasági modellje, hogyan tehet tönkre egy iparágat és egy kultúrát a tiszta tulajdonviszonyok meg a betartható és betartatott törvényi szabályozás hiányában eluralkodó maffiavircsaft. A péntek délutáni elkövetők pszichiátriai profiljának felvázolása e tekintetben másodlagos jelentőségű, bár a világról vallott sajátos vélekedéseikről meggyőző adalékot nyújtott az, ahogy a tévé nyilvánossága előtt is vállalták: az igazi szurkolónak igenis joga van ahhoz, hogy tettleg is felelősségre vonja nem megfelelően teljesítő kedvenceit. Azt se feledjük, alig pár hónapja már volt lincselés az Üllői úti pályán: akkor a korábban elbocsátott biztonsági szervezet tagjai + a baráti kör rohant be egy meccs után, s részesítette megfelelő testi fenyítésben az őket kiszorító másik őrző-védő szervezet munkatársait. A kérdés mármost az: kinek van, illetőleg legyen ehhez bármi köze?
  • 2003. június 5.

Németh Kelemen: A törvény őrei (A Máért és a kedvezménytörvény)

Hogy a státustörvényt a lelkük mélyén a pokolra kívánják-e a Medgyessy-kormány külügyi és egyéb hivatalnokai, azt csak azért nem lehet tudni, mert nem kiáltják világgá a frusztrációjukat. Pedig ez az ügy fogantatása óta mást, mint bajt nem hozott eddig a kormány és tágabb értelemben az egész ország számára. A nagyobbik kormánypárt persze nem tehet úgy, mint akinek a gonosz Fidesz potytyantotta a törvényt a küszöbe elé: elvégre 2001 végén maga is megszavazta. Most igyekszik egyrészt nem tudomást venni róla, másrészt kármenteni. Vajon hozott-e fordulatot a múlt hét végi összmagyar találkozó, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért)?
  • 2003. május 29.

Fel, Bagdadra!

Ha igazak a lapzártánkkor szivárgó hírek a héten esedékes MSZP-Fidesz megállapodásról az iraki csapatküldés ügyében, Orbán Viktor különösebb itthoni tekintélyvesztés nélkül lehátrálhat arról a szerepről, amely (a legjóindulatúbb magyarázat szerint is az iraki háború befejezése óta) mást, mint károkat nem okozott az ország nemzetközi pozíciójának és a honvédség tartásának. Az egykor lelkes atlantista exminiszterelnöknek a menekülési útvonalat az ENSZ BT múlt heti, a szankciók feloldását elrendelő határozata kínálta, amely ráütötte a pecsétet Irak amerikai-brit felügyeletére (hogy értsük: eddig Irak partnereivel Irak nevében az ENSZ kereskedett, ezután az iraki kormány, vagyis Washington fog). Mennek magyar valakik Irakba valamit csinálni, lehet, csak gépkocsivezetők, lehet, katonák is.
  • 2003. május 29.

Dobrovits Mihály: Az értelem bére (A közszféra és a tisztes megélhetés)

Kormányunk - meg az előző - az elmúlt másfél évben alaposan kiköltekezett. A "nemzeti kö-zepet" célozva osztott mindenkinek, akit megnyerhetőnek vélt. Ezt a hozomra elköltött pénzt valahogyan vissza kell tenni a költségvetésbe. Ezen nincs mit morfondírozni, elvégre a hiány az hiány. Rossz érzésünk azoktól az ötletektől lehet, amelyekkel gyógyítani kívánják a bajt.
  • 2003. május 22.

A nemek harca

A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.
  • 2003. május 22.

Fair play

A legújabb bundabotrány úgy kezdődött, mint az összes többi: H. István rutinos balszélső (Kispest-Honvéd) felhívja P. Tibor ifjú reménységet (Videoton) és (A verzió) V. Zoltán kapus telefonszámát kéri, vagy (B verzió) P. Tibor egészsége és hogyléte iránt érdeklődik vagy (C verzió) jelentős összeggel megjátszaná kettejük másnapi meccsét (Videoton-Kispest), a tippelés során a vendéggyőzelemre helyezve a hangsúlyt. Csak egy apró, a tárgyhoz semmiképpen sem tartozó adalék: P. Tibort néhány hete, egy derűs vasárnap délután a helyi pláza lépcsőjén ücsörögve találta volt a sportrajongó publikum, kezében egy körtepálinkás üveggel, arcán pedig a delíriummal elegy szerelmi bánat tüneteivel. E tényen persze nyugodtan túl is léphetünk: az igazi sportember a pályán (illetve a vizsgálóbizottság előtt) úgyis bebizonyítja: nincs jelentősége annak, hogy előző nap még egy építkezési állványon ébredt, ahonnan csak segítséggel bírt lemászni, mint egykoron K. Ernő, a válogatott pécsi kedvenc, mert ez az ország olyan, hogy az idő s a történelem minden nap újrakezdődik, s az állandó másnapot estére úgy is eltompítja a ráivás.
  • 2003. május 22.

Lendvai L. Ferenc: Nemzeti középszer (Nemzeti közép vagy republikanizmus?)

Egy kitűnő fiatal kutató nemrégiben, meglehetős nyilvánosság előtt tartott előadásában így fogalmazott: "Svájcban nincs közös nyelv. A kurdoknak nincs államuk. Mégis van kurd vagy svájci nemzet. Ezért ma általánosnak mondható az az álláspont, hogy az egy nemzethez tartozó egyének >>halmazánakCsakhogy: ahhoz, hogy közös identitástudattal rendelkező egyének ilyesfajta tevékenységeket tudjanak folytatni, már előzőleg is valamilyen formában össze kell tartozzanak, hiszen különben nem fogják közösen rendezgetni múltjuk emlékeit, s kidolgozni közös szimbólumaikat és tradícióikat.
  • 2003. május 15.

Nagy lábon

Megint beszólt a Nemzetközi Valutaalap. A rohadék IMF. Azért rohadék, mert a hintáslegénynek, aki a vurstliban közli, hogy eljátszottuk a jövő heti bérünket is, és nincs több kör hozomra a ringlispílen, nincs más választása.
  • 2003. május 15.

Elég volt a sunnyogásból!

Ami Pakson mostanában történik, arra joggal mondhatnánk: kész röhej - már ha nem tudnánk, hogy efféle bohóctréfákból (-tól) mi minden sülhet ki (mondjuk a szemünk). A sorozatos technikai malőrök, a "mindennap elcseszünk valamit" jellegű szabadkézi gyakorlatok lassan megszokottá válnak, ha egy nap semmiről nem hallanánk, már hiányérzetünk volna. Frissen vásárolt francia-német berendezés kipróbálása élesben, hibás számítások nyomán, bokáig érő radioaktív víz, majd persze leváltás, pénzbüntetés meg az a leküzdhetetlen érzés, hogy országunk egyik technikatörténeti jelképe öles léptekkel halad a teljes szétesés felé. Ezek vannak.
  • 2003. május 15.

Eörsi Mátyás: Béke, velünk

Az Amerikai Egyesült Államok felkérte Magyarországot, hogy vegyen részt abban a nemzetközi koalícióban, amelynek célja a katonai békefenntartás Irakban. A magyar kormány ennek alapján, az alkotmányos renddel összhangban, országgyűlési határozatot nyújtott be arról, hogy Magyarország 300 katonával eleget tesz a kérésnek. Az Országgyűlés nem tudta azonnal tárgyalni a javaslatot, mert a Fidesz megtagadta a házszabálytól való eltérést, és megtagadta a sürgős tárgyalást is. "Kétszer ad, aki gyorsan ad" - érvelt Juhász miniszter a plenáris ülésen, mindhiába. Az Országgyűlés április 28-i ülésén nem tudott érdemben foglalkozni a kérdéssel. Egy héttel később, miután a kormány a Fidesz szinte minden lehetséges kérésének eleget tett, a párt ismét elzárkózott a javaslat házszabálytól eltérő, azonnali tárgyalásától.
  • 2003. május 8.

Elkerülhetetlen konzekvenciák

Amit a magyar rendőrség a gyülekezési törvény alkalmazása terén művel, az több mint hozzá nem értés, gyalázat. Nem volt az olyan rég, amikor azon kellett háborognunk, hogy a policáj a törvény általuk rugalmasan kezelhetőnek (nincs mit szépíteni: kényük, kedvük szerint felhasználhatónak) vélt szavaira, fordulataira (az utcák forgalmának erőteljes zavarása, ilyenek) hivatkozva tiltott be igazából teljesen szabályszerűnek tervezett megmozdulásokat. S tette ezt a magyar rendőrség az akkor éppen esedékes nyalásiránynak ugyancsak vélt helyessége szerint.
  • 2003. május 8.