n Hazudnánk, ha azt állítanánk, nem számíthattunk mindarra, ami pénteken a Fradi-pályán bekövetkezett. Ha egy sportág a drogdiszkókból is kitiltott grizzlyk és idomított terrorzombik játékszere lesz, azok egy idő után saját különös szabályaik szerint kezdik majd játszani. A magyar "labdarúgás" momentán nem más, mint a) a tippmixfogadások, illetve az azokkal kapcsolatos csalások egyik kellemetlen, de nélkülözhetetlen velejárója; b) a jobbára bőrfejű és náci ifjúsági civil szerveződés egyik gócpontja és találkahelye. Továbbá annak a tökéletes közgazdasági modellje, hogyan tehet tönkre egy iparágat és egy kultúrát a tiszta tulajdonviszonyok meg a betartható és betartatott törvényi szabályozás hiányában eluralkodó maffiavircsaft. A péntek délutáni elkövetők pszichiátriai profiljának felvázolása e tekintetben másodlagos jelentőségű, bár a világról vallott sajátos vélekedéseikről meggyőző adalékot nyújtott az, ahogy a tévé nyilvánossága előtt is vállalták: az igazi szurkolónak igenis joga van ahhoz, hogy tettleg is felelősségre vonja nem megfelelően teljesítő kedvenceit. Azt se feledjük, alig pár hónapja már volt lincselés az Üllői úti pályán: akkor a korábban elbocsátott biztonsági szervezet tagjai + a baráti kör rohant be egy meccs után, s részesítette megfelelő testi fenyítésben az őket kiszorító másik őrző-védő szervezet munkatársait. A kérdés mármost az: kinek van, illetőleg legyen ehhez bármi köze?
Ha a kormányzat netán azon törné a fejét, hogy újabb költségvetési beruházásokkal, mondjuk a beengedőrendszer további kiépítésével próbáljon "rendet tenni" - ahogy erre utaló audiohullámokat már keletkeztettek ismeretlen tettesek a Kossuth tér általános irányából -, most szólunk: ne csinálják. A magyar futballal momentán a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak kell foglalkoznia. Annak a rendőrségnek, amely pénteken sokadszorra vallott kudarcot, és amely akkor is vonakodik a felelősök megnevezésétől, ha kiváló minőségű tévéfelvételek állnak rendelkezésre, s a közreműködők vélhetően számukra sem ismeretlenek. És az is szerfölött nyugtalanító, hogy ha egy-egy alkoholista fajgyűlölő vagy pszichopata garázda ügye el is vergődik a bírósági szakig, már maga a vádemelés is pimf rendzavarásokról meg a rendőri intézkedés akadályozásáról szól.
Vagy talán arról van szó, hogy a könnyű testi sértés (s még szerencse, hogy csak eddig jutott a dolog) tényállása nem "forog fenn", ha az ember a zöld gyepen üt és nem a Három Huszárban? A rendőri vezetők érzékelhető húzódozása alapvetően két, egyformán kínos következtetést sugallhat. A rendőrök vagy félnek, ami az elkövetők köbméterben is jelentős kiterjedését elnézve végül is érthető volna, vagy olyan nemtelen összefonódások működnek a háttérben, melyek bocsánatos bűnné fokoznak le még egy ilyen békebeli, majálisjellegű lincselést is. Választhatunk, melyik magyarázat az ijesztőbb. És Salgó Lászlónak lehet ugyan igaza abban, hogy "társadalmi problémával" állunk szemben - de Salgó László, a legteljesebb tisztelettel, nem társadalom-lélekbúvár, és ha kérhetjük, előbb rendes vádemelési javaslatokról gondoskodjon, és utána, szabadidejében, melegítőnadrágban szociáldiagnosztizáljon. A magyar futballpályákon évek óta alkotmányon kívüli állapot uralkodik: a kormányzatnak mindenekelőtt ezt kell felszámolnia. És a felelősséget ne tolja a magyar foci vagy konkrétan a Fradi vezetőire. Hisz ők - hosszas kontraszelekciós kiválasztási folyamat nyomán - nem azért kerültek helyükre, hogy képben legyenek - elég, ha a szelvényen be tudják húzni az ikszet, ha meg az sem megy, mindig találnak a totózóban valakit, aki legalább ezt a bonyolult betűt ismeri.
