Fair play

  • 2003. május 22.

Publicisztika

A legújabb bundabotrány úgy kezdődött, mint az összes többi: H. István rutinos balszélső (Kispest-Honvéd) felhívja P. Tibor ifjú reménységet (Videoton) és (A verzió) V. Zoltán kapus telefonszámát kéri, vagy (B verzió) P. Tibor egészsége és hogyléte iránt érdeklődik vagy (C verzió) jelentős összeggel megjátszaná kettejük másnapi meccsét (Videoton-Kispest), a tippelés során a vendéggyőzelemre helyezve a hangsúlyt. Csak egy apró, a tárgyhoz semmiképpen sem tartozó adalék: P. Tibort néhány hete, egy derűs vasárnap délután a helyi pláza lépcsőjén ücsörögve találta volt a sportrajongó publikum, kezében egy körtepálinkás üveggel, arcán pedig a delíriummal elegy szerelmi bánat tüneteivel. E tényen persze nyugodtan túl is léphetünk: az igazi sportember a pályán (illetve a vizsgálóbizottság előtt) úgyis bebizonyítja: nincs jelentősége annak, hogy előző nap még egy építkezési állványon ébredt, ahonnan csak segítséggel bírt lemászni, mint egykoron K. Ernő, a válogatott pécsi kedvenc, mert ez az ország olyan, hogy az idő s a történelem minden nap újrakezdődik, s az állandó másnapot estére úgy is eltompítja a ráivás.

n A legújabb bundabotrány úgy kezdődött, mint az összes többi: H. István rutinos balszélső (Kispest-Honvéd) felhívja P. Tibor ifjú reménységet (Videoton) és (A verzió) V. Zoltán kapus telefonszámát kéri, vagy (B verzió) P. Tibor egészsége és hogyléte iránt érdeklődik vagy (C verzió) jelentős összeggel megjátszaná kettejük másnapi meccsét (Videoton-Kispest), a tippelés során a vendéggyőzelemre helyezve a hangsúlyt. Csak egy apró, a tárgyhoz semmiképpen sem tartozó adalék: P. Tibort néhány hete, egy derűs vasárnap délután a helyi pláza lépcsőjén ücsörögve találta volt a sportrajongó publikum, kezében egy körtepálinkás üveggel, arcán pedig a delíriummal elegy szerelmi bánat tüneteivel. E tényen persze nyugodtan túl is léphetünk: az igazi sportember a pályán (illetve a vizsgálóbizottság előtt) úgyis bebizonyítja: nincs jelentősége annak, hogy előző nap még egy építkezési állványon ébredt, ahonnan csak segítséggel bírt lemászni, mint egykoron K. Ernő, a válogatott pécsi kedvenc, mert ez az ország olyan, hogy az idő s a történelem minden nap újrakezdődik, s az állandó másnapot estére úgy is eltompítja a ráivás.

Az érintettek, mint azt tudjuk, azóta már a rendőrségen és a labdarúgóliga vezetői előtt is vallomást tettek: az előadott ténytöredékek természetesen nem alkalmasak a világ hézagmentes leírására (azaz köszönő viszonyban sincsenek egymással), de sebaj, H. Istvánt azóta a Liga felfüggesztette, csapata, a Kispest-Honvéd továbbra is kiesésre áll. S hogy szavunkat ne felejtsük, az adott meccs persze kettes lett, de ennek már nincs oly nagy jelentősége, a sportszerű Videoton ugyanis később a a másik kiesőjelölttől, a Békéscsabától is kikapott.

Hopp, észre sem vettük, s szépen át is keveredtünk a magyar foci hatalmas kiterjedésű twilight zone-jába, ahol már csak megalapozatlan híresztelések és aljas rágalmak reflektálnak a valóságra: efféle, soha meg nem erősíthető információk szólnak magyar klubok futballistái és egyes szlovák fogadóirodák közötti szoros, sztochasztikus kapcsolatról: nevezett szomszéd területén ti. kötés nélkül, egy az egyben fogadhat az ember saját csapata ellen, mint tette azt számos, a mostani bundaügyben is érintett játékos, már ha hihetünk az alantas híreszteléseknek. (A rend kedvéért e helyütt emlékezzünk meg a szlovák tippmx-irodák bámulatos reakcióidejéről: hétfőtől nem lehet fogadni a magyar NB I alsóházi derbijeire.) A mostani helyzet a maga sajátos, perverz módján beteljesíteni látszik a magyar futball jobbításán fáradozó szakemberek régi álmát: a kis magyar foci látványos, komplex szórakoztatóipari üzemággá fejlődik, ahol kart karba öltve működik sport és sportfogadás, a bajnokság pedig csendben átalakul gigantikus Gazdálkodj okosan! játékká, amely komplex és igényes szórakozást nyújt a mérkőzéseket frekventáltan látogató alkoholista garázdáknak és pszichopata fajgyűlölőknek. A labda, tudjuk, gömbölyű, és ha belerúgnak, legalább odébbgurul - e tulajdonsága előnyösen különbözteti meg féleszű honfitársainktól, akik még ennyire sem képesek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.