Persze az sem közömbös, hogy a magyar Országgyűlés képes-e viszonylag gyorsan dönteni. Ám a május 5-i ülés napján még azt sem tudhatjuk, hogy a Fidesz lehetővé teszi-e egyáltalán Magyarországnak a részvételt. Az alkotmány szerint a képviselők 2/3-ának a döntése szükséges ahhoz, hogy katonákat küldjünk külföldre. Az MSZP-SZDSZ- koalíciónak nincs meg ez a többsége (még az MDF-fel együtt sem, bár ez most közömbös, hisz az MDF nem támogatja az akciót), így a felhatalmazáshoz elengedhetetlenül szükséges a Fidesz szavazata. Ami azonban lapzártakor még kétséges.
H
Mit mondtak minderről a Fidesz vezetői?
Legelőször is azt, hogy addig nem tudnak nyilatkozni, amíg Magyarország a felkérést "hivatalosan", azaz írásos formában nem kapja meg.
Mármost a dolog úgy működik, hogy egy szövetséges ország, az Egyesült Államok nagykövete, tehát hivatalos képviselője találkozót kér és kap a magyar Külügyminisztériumban. Ott elmondja: kormánya arra kéri Magyarországot, hogy ilyen és ilyen feltételekkel vegyen részt az iraki békefenntartásban. A magyar fél tájékoztatja a nagykövetet arról, hogy támogatóan a kormánya elé fogja terjeszteni a kérést, egyben felhívja a nagykövet figyelmét, hogy az alkotmányos rend értelmében az Országgyűlésnek kell döntést hoznia. A nagykövet - aki persze tudja ezt - reményét fejezi ki, hogy az megadja a hozzájárulást. Kezet ráznak, elbúcsúznak. A találkozóról a magyar fél feljegyzést készít, az lesz a kormány-előterjesztés alapja. Senki soha még nem állította, hogy a nagykövet és a külügyminiszter vagy a kijelölt államtitkár találkozója ne lett volna hivatalos. Az Egyesült Államok nagykövete tehát a lehető leghivatalosabban továbbította kormánya kérését.
Németh Zsolt, a Fidesz-kormány külügyi államtitkára mindezzel természetesen tisztában van. Amikor annak idején vele találkozott az amerikai nagykövet, minden rendben volt. Most azonban nem vele közlik a kérést, hanem az MSZP-SZDSZ-kormánnyal. Ez számára új helyzetet eredményez. Egy komoly párt megvédi a nemzeti érdekeket, és írásban is kéri az amerikai kormány igényét.
H
Később a Fidesz azt állította: jobban szerették volna, ha az akcióra nemzetközi felhatalmazás alapján kerül sor, nem pusztán Washington felkérése alapján. Figyeljünk a gondosan megformált mondatokra! Ebben ugyanis igaza van a Fidesznek. A kormány, a kormánypártok és e sorok szerzője is jobban örült volna, ha a békefenntartásra az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján kerülne sor. Ám a kérdés nem az, hogy mit szerettünk volna, hanem az, hogy mit tegyünk akkor, ha nincs felhatalmazás. Amíg a Fidesz politikusai csak arról beszélnek, hogy mit szeretnének, addig nyitva hagyják, hogy miként szavaznak az adott körülmények közt. Amikor azonban Orbán Viktor azt mondja a brit hadügyminiszternek, hogy "a Fidesz támogatja a békefenntartó akcióban való részvételt, feltéve, hogy azt nemzetközi szervezetek is támogatják, és annak létrehozásában közreműködnek", az már azt jelenti, hogy nemzetközi felhatalmazás hiányában nem szavazzák meg az Egyesült Államok kérését.
H
A Fidesz azt is állította, hogy még senki sem jelentette be: vége van a háborúnak. Ezzel azt sugallja választóinak, hogy ha ők nincsenek résen, a Medgyessy-kormány háborúba sodorja az országot. Ez az új elem a Fidesz véleményében a háború megindulásakor jelent meg, amikor is azt állították, hogy Magyarország hadviselő fél. Kisebb zavarra utal, hogy első megszólalásaik szerint jogilag nem ért véget a háború, ám amikor megtudták, hogy hadüzenet híján jogilag meg sem indult, korrigáltak, és azt állították, hogy gyakorlatilag nincs vége a háborúnak.
H
Azt is mondta a legnagyobb ellenzéki párt, hogy a kormány által benyújtott javaslat fércmunka. Mi tagadás, ebben volt is némi igazuk. Katonákra inkább a békefenntartást bíznám, semmint országgyűlési határozati javaslatok szövegezését. A terjengősen, rosszul megfogalmazott, nyelvtanilag csak hébe-hóba egyeztetett mondatok indokolttá tesznek némi szemrehányást az illetékes kormánytagnak. De kiállhat-e a nemzetközi színtérre egy magát középjobb polgári pártnak nevező politikai erő azzal a szöveggel, hogy nem támogatják Magyarország részvételét az iraki békefenntartásban, mert a határozati javaslatot magyartalanul fogalmazták?
A Fidesz mindemellett néhány észrevételt tett arról is, hogy át kell-e engedni Magyarország légterét más olyan országoknak, amelyek részt kívánnak venni az iraki békefenntartásban, valamint hiányolták a "békefenntartás" kifejezést a javaslatból (a "rendfenntartó és a humanitárius feladat" szerepelt - hogy az miért nem volt jó?). Kifogásolták továbbá, hogy a javaslat különféle felhatalmazást adott volna a kormánynak. Felvetették, hogy a kormánynak csak humanitárius segítséget kellene küldenie, katonák nélkül. Ez tréfás ötlet, ugyanis ma még nem állt helyre a rend Irakban (azért van szükség békefenntartókra), aminek következtében a humanitárius szállítmányok nem jutnának el a rászorulókhoz. Humanitárius segélynek katonai rendfenntartás nélkül nincs értelme.
H
Az április 30-i négypárti tanácskozás új fordulattal szolgált. Az SZDSZ javaslatára a kormány elfogadta a Fidesz összes teljesíthető követelését. Az új javaslatból kimaradt a kormány részére szóló felhatalmazás, a "rendfenntartó és humanitárius feladatok" kifejezést a "békefenntartás" váltotta fel, sőt a kormány külön javaslatban kérte az Országgyűlés felhatalmazását, hogy Magyarország vállaljon szerepet a békefenntartásban, és külön arra, hogy a légterét átengedje más részt vevő országoknak. (Talán nem érdektelen, hogy miután a kormány a Fidesz követelésére bevette a javaslatba a "békefenntartás" kifejezést, a Fidesz módosító javaslatot nyújtott be, és az általa kierőszakolt "békefenntartás" kifejezést a "stabilizálás" szóra kívánta módosítani. A kormány elfogadta a Fidesz legújabb ötletét.) Bush elnök is a Fidesz segítségére sietett, amikor a hét végén bejelentette a hadműveletek végét. Egy követelést nem lehetett teljesíteni: a kormány - akármennyire is szerette volna - sem a NATO, sem az ENSZ BT hozzájárulását nem volt képes letenni az asztalra.
H
Mielőtt elhisszük a Fidesznek, hogy kormányzása idején a kosovói NATO-akcióra a nemzetközi jog alapján került sor, szögezzük le: ez nem így van. Irak éppen úgy nem tagja a NATO-nak, mint Jugoszlávia, így a NATO-nak nem állt jogában ott hadműveletet elrendelni a BT jóváhagyása nélkül. A BT viszont - a vétójoggal rendelkező Oroszország ellenállása miatt - nem hozott döntést. A jogi helyzet hasonlított a maihoz. A kosovói akció jogi megítélése kapcsán nem bírálom a Fideszt (akkoriban éppen az MSZP bizonytalankodott feltűnően sokat). Ellenkezőleg. A Fidesz-kormány akkor helyesen döntött úgy, hogy Magyarország minden tekintetben segítse a szövetségeseket. Hisz több érv szólt a népirtás megakadályozása, mint az orosz vétó méltánylása mellett. Akkor helyesen cselekedett a kormány, amikor azt vizsgálta: vajon politikailag helyes-e az Egyesült Államok vezette koalíciót támogatnia? Ma is így cselekszik helyesen.
H
Mi tehát a teendő? Hogyan védjük meg a magyar érdekeket? Természetesen úgy, hogy részt veszünk a békefenntartásban. Lássuk, milyen érvek szólnak a döntés mellett, és milyenek ellene.
Az ellenzők gyakran hivatkoznak arra, hogy a misszió felettébb veszélyes.
Igaz ez?
Igaz. Ám senkit nem köteleznek e veszély elfogadására. Az akcióban csak hivatásos katonák vesznek részt, önkéntes jelentkezés alapján. Ezért a politika ne hivatkozzék a katonák érdekeire. Ha a honvédség vezetőit kérdezzük, ők részt akarnak venni a békefenntartó misszióban. Azt mondják, ne becsülje le őket a politika, ők sem rosszabbak más nemzetek katonáinál. Hozzáteszik azt is: nagy szükségük van tapasztalatokra, hogy közvetlenebb magyar érdek esetén is hatékonyan tudjanak fellépni. A katonák szívesen mennének. Ez persze egy demokráciában nem dönt el semmit - de fontos tudni a véleményüket, főként akkor, ha rájuk hivatkozva akarják Magyarország részvételét megakadályozni.
Kétségtelen, a számunkra legfontosabb nemzetközi szervezetek, az Európai Unió, a NATO nem hoztak döntést a békefenntartásban való közreműködés mellett. Ám olyan döntést sem hoztak, hogy nem támogatják a békefenntartást. Az EU és a NATO megosztott az iraki háború és annak következményei kérdésében. Egyes, nekünk fontos országok (Dánia, Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia) támogatták és támogatják az Egyesült Államok iraki erőfeszítéseit. Más fontos országok (Franciaország, Németország, Belgium) nem. Ha Magyarország nem vesz részt a békefenntartásban, attól sem az unió, sem a NATO nem válik egységesebbé. Hisz nem Magyarország miatt nem tudtak közös álláspontot kialakítani, ergo Magyarország sem ilyen, sem olyan döntésével nem tudná az egységet megteremteni. Az is feltűnő, hogy mostanában éppen azok hivatkoznak Párizsra, Brüsszelre és New Yorkra, akik külpolitikai mondanivalója arra korlátozódott, hogy a moszkovitákból brüsszeliták lettek. Amikor a "brüsszelita" kormány megfogalmazza a magyar érdeket, akkor a Fidesz hirtelen párizsi és brüsszeli véleményekre kezd hivatkozni.
H
Mi is a magyar érdek?
Legegyszerűbb, ha Orbán Viktort idézzük. Miniszterelnökként 2001. szeptember 11. után jól és pontosan fogalmazott. Azt mondta: a támadás nem az Egyesült Államok, hanem az egész szabad világ ellen irányult, tehát Magyarország ellen is. Azt is mondta: Magyarország a maga erejével minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szabad világ sikerrel vegye fel a harcot a nemzetközi terrorizmussal. Milyen igaza volt! Magyarország nem bújhat új szövetségesei szárnyai alá. Az ország gazdasági és katonai ereje nem tesz lehetővé egy - mondjuk - a brithez hasonló szerepvállalást, ám a 300 békefenntartó inkább kevesebb, mint több annál, amit a teherbíró képességünk megenged. Azért elsőrendű érdek részt venni a békefenntartásban, mert ha Magyarországot éri olyan fenyegetés, amely nem illik bele a NATO-doktrína eredeti koncepciójába, akkor mi sem szeretnénk, ha szövetségeseink jogi csűrés-csavarásba bocsátkoznának, hanem azt, ha minden lehetséges segítséget megadnának. Képzeljük el: valahol a térségünkben egy váratlan fordulat után egy őrült diktátor Magyarországot provokálná lépfenével vagy ivóvizeinek megmérgezésével. Mi sem örülnénk, ha évekig próbálná az ENSZ BT "kimeríteni az összes diplomáciai lehetőséget". Azt szeretnénk, hogy vessenek véget Magyarország fenyegetettségének.
H
E sorok írója támogatta volna Magyarország részvételét a háborúban is, ám tudomásul kellett venni, hogy erre nem kerülhet sor. A mostani felkérés már nem a háborúban való részvételre, hanem a békefenntartásra invitálja az országot. Megszűntek a pacifista érvek. Immár egy szörnyűséges diktátor utáni stabilizációhoz kellene Magyarországnak segítséget nyújtania. Van-e olyan számottevő politikai erő, amelynek az elveivel ellenkezik, hogy Magyarország közreműködjék ebben?
Hazánk ezer szálon kapcsolódik az Európai Unióhoz, és tagja vagyunk a NATO-nak. Ám Magyarország biztonságát és szuverenitását a következő, belátható időszakban nem Franciaország vagy Németország, hanem az Egyesült Államok fogja garantálni. Elsőrendű nemzeti érdek, hogy az érdekérvényesítő szerepe nagyobb legyen a nemzetközi porondon, különösen az unióban. Ennek eléréséhez sok más mellett szükség van arra, hogy Magyarország kiszámítható legyen, elvszerű politikát folytasson. De hogyan lehet hinni nekünk, ha az ország legambiciózusabb politikusa, Orbán Viktor homlokegyenest más mond miniszterelnökként, mint ellenzéki politikusként? Hogyan lehet hinni Magyarországnak, ha részvételt ígér a nemzetközi terrorizmus elleni koalícióban, ám konkrét felkérés esetén nemet mond? Miért segítsen bárki bármiben Magyarországnak, ha az megtagad minden kért segítséget?
H
Irak mintegy 150 millió dollárral tartozik Magyarországnak. Mondják, hogy szerepvállalás nélkül ne is reménykedjünk abban, hogy ezt visszakapjuk, hogy kivehetjük részünket az újjáépítés világméretű üzletéből. Bizonyára így van: azok az országok, amelyek háborús közreműködést is felajánlottak az Egyesült Államoknak, máris jobb helyzetben vannak. Mégis azt javaslom, ne a rövid távú haszonszemlélet irányítson bennünket. Bizonyos helyzetekben egy döntés politikai és morális helyessége ezerszer fontosabb, mint annak közvetlen haszna. Semmi sem annyira kifizetődő, mint az, hogy a világ békésebb, nyugodtabb, ha kevesebb a konfliktus. Az egész világ jobban jár, ha az iraki diktátor helyét az iraki nép által demokratikusan választott vezetők veszik át. A világ minden szabad országának, így Magyarországnak is ez az érdeke. Ezt követően - de csak ezt követően - beszélhetünk arról, hogy szeretnénk, ha magyar vállalatok üzleti lehetőséghez is jutnának. Ha kivonjuk magunkat az 1989-90-es magyar rendszerváltáshoz hasonló iraki átalakulásból, hosszú időre a megbízhatatlan, érték nélküli világpolitikai szereplő skatulyájába kerülhetünk. Menjünk tehát Irakba, mert Magyarországot a nyugati típusú demokráciák meggyőződéses hívének, szövetségeseink megbízható, korrekt partnerének szeretnénk láttatni. Sőt, mi is ilyennek szeretnénk látni.
A szerző országgyűlési kép-viselő (SZDSZ).
