Tartalom
MaNcs, XV. évf. 19. szám, (2003.05.08.) (2003-05-08)
Egotrip
Egotrip
Nádasdy Ádám: Modern Talking
A legapróbb dologból is bonyodalom lehet, ha elkezdünk belegondolni. Itt van például az ártatlannak látszó többesszámrag a magyarban: kapu-k, hordó-k. A rag ugyebár -k, melyet a szóhoz ragasztunk. Azok kedvéért, akik Wágner Éva nénihez jártak általánosba, és még emlékeznek, elmondom: a magyar nyelvtani hagyomány a ragoknak ezt a csoportját - melyek után még egy másik rag is állhat - "jeleknek" nevezi. A többesszám -k-ja is ilyen, hiszen pl. kapu-k-on, hordó-k-ban. A "jel" kategóriája az osztályozó-címkéző (taxonomikus) nyelvleírásban indokolt, de a szabály-alapú "létrehozó" (generatív) nyelvészetben nincs rá szükség, mert a szabályoknak úgyis meg kell akadályozniuk, hogy a ragok fordított sorrendben kerüljenek oda, azaz hogy *kapu-n-ok, *hordó-ban-ok jöjjön létre. Szóval a "jeleket" visszarakhatjuk a többi ragok közé.
Publicisztika
Publicisztika
Eörsi Mátyás: Béke, velünk
Az Amerikai Egyesült Államok felkérte Magyarországot, hogy vegyen részt abban a nemzetközi koalícióban, amelynek célja a katonai békefenntartás Irakban. A magyar kormány ennek alapján, az alkotmányos renddel összhangban, országgyűlési határozatot nyújtott be arról, hogy Magyarország 300 katonával eleget tesz a kérésnek. Az Országgyűlés nem tudta azonnal tárgyalni a javaslatot, mert a Fidesz megtagadta a házszabálytól való eltérést, és megtagadta a sürgős tárgyalást is. "Kétszer ad, aki gyorsan ad" - érvelt Juhász miniszter a plenáris ülésen, mindhiába. Az Országgyűlés április 28-i ülésén nem tudott érdemben foglalkozni a kérdéssel. Egy héttel később, miután a kormány a Fidesz szinte minden lehetséges kérésének eleget tett, a párt ismét elzárkózott a javaslat házszabálytól eltérő, azonnali tárgyalásától.
Publicisztika
Elkerülhetetlen konzekvenciák
Amit a magyar rendőrség a gyülekezési törvény alkalmazása terén művel, az több mint hozzá nem értés, gyalázat. Nem volt az olyan rég, amikor azon kellett háborognunk, hogy a policáj a törvény általuk rugalmasan kezelhetőnek (nincs mit szépíteni: kényük, kedvük szerint felhasználhatónak) vélt szavaira, fordulataira (az utcák forgalmának erőteljes zavarása, ilyenek) hivatkozva tiltott be igazából teljesen szabályszerűnek tervezett megmozdulásokat. S tette ezt a magyar rendőrség az akkor éppen esedékes nyalásiránynak ugyancsak vélt helyessége szerint.
Publicisztika
Látványpékség
Úgy tűnik, a kormányátalakítás legnagyobb vesztese a Miniszterelnöki Hivatal. Ha emlékszünk még rá, tavaly májusban az MSZP befolyásos vezetői, a Horn-korszak húzóágazatai - úgymint Baja Ferenc, Nagy Sándor, Baráth Etele, Szekeres Imre - államtitkári posztot karmoltak a MEH-ben, akkor nagyon úgy tűnt, valamely miniszteri tárca helyett. A miniszterelnök és az őt jelölő párt nem szokványos viszonyának egyenes következménye volt ez a leosztás. A kormányfő jórészt saját kádereit vitte a kormányba, a párt meghatározó emberei pedig saját birtokot kaptak, meg valami kis elkölthető pénzt is, igaz, úgy, hogy a miniszterelnöknek és csapatának azért meglegyen a rálátása e férfiakra. Adminisztratív értelemben a MEH-nek úgy istenigazából ezután sem lett sok értelme, ha abból a - kétségkívül abszurd - feltételezésből indulunk ki, hogy egy hivatal azért van, hogy elintézzen valamit, úgy a MEH, finoman fogalmazva, a kormányváltás után is kereste a helyét. Igazából az ellenkezője lett volna a furcsa: emlékezzünk csak, az Orbán-kormány első időszakában micsoda - jogos - felhördülés kísérte a hivatali túlburjánzást, a "tükörreferatúrák" ideáját. (Bár akkor inkább azért volt szükség a MEH-re, hogy Orbánék féken tudják tartani a kisgazdákat - az eredmények közismertek, Torgyánt és társait végül a titkosrendőrség meg az ügyészség tette hidegre.) Most viszont Baja, Nagy és Baráth a szocialista párthoz lazán vagy inkább sehogy sem kötődő Lévai Katalin esélyegyenlőség-ügyi miniszter asszony beosztottai lesznek, ami pártszociodinamikai szempontból kétségkívül merész húzás, és jelentheti akár azt is, hogy Medgyessy - és kabinetfőnöke, Draskovits Tibor - nagyon nyeregben érzi magát. (Erre utal a szintén pártkáder Jánosi György menesztése is.) De miért is ne érezné magát nyeregben, ha egyszer kormányzásának első éve után az MSZP fölényesen vezet, és a frakció ebben az egy évben mindvégig (nyilvános) vita nélkül volt hozzá lojális?
Belpol
Belpol
Münchhausen-effektus (Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazg
Magyar Narancs: Ha meg szeretném tudni, hogy ki jelentett rólam a múlt rendszerben, mennyit kell várnom a válaszra?
Belpol
Mennek-e magyar katonák Irakba?: Béke és fenntartás
Hétfőn az Országgyűlés ismét nem tűzte napirendjére az iraki stabilizációs erőkben való magyar részvétel kérdését. Bár a Fidesz egy héttel korábbi, a hasonló eredménnyel végződött szavazás utáni kifogásait a legutóbbi előterjesztés orvosolta, Orbán Viktor a múlt kedden újabb feltételt támasztva nemzetközi felhatalmazáshoz kötötte a csapatküldést. Medgyessy Péter Orbán nyilatkozata napján már beérte volna azzal is, ha Magyarország nem katonákat, hanem víztisztítókat küldene - miközben a Külügy-minisztérium és a Fidesz egyes külpolitikusai egy márciusi ENSZ-határozattal hidalták volna át Orbán nyilatkozata és a felhatalmazás hiánya közötti szakadékot, persze sikertelenül. A magyar politikai elit ezúttal is mindent bevet önmaga és az ország vérbe alázása érdekében.
Belpol
Paks és az energiapiac: A dumán túl
Április 10-én a paksi atomerőmű 2. blokkjában komoly üzemzavar következett be. Az eseményre adott hivatalos reakciók bírálata mellett kevesebb figyelem irányult Paksnak a magyar energiapolitikában elfoglalt helyére és az azt meghatározó érdekekre.
Belpol
Kender-tüntetés és ellentüntetés: Mellre szívták
A jobboldali ellentüntetők valószínűleg erősebben gyanították, sőt remélték a botrányt, mint a Kendermag Egyesület felhívására vasárnap délután a Vörösmarty térre érkezők, akiket aktuálpolitikai elkötelezettségek aligha hevítettek. Az utóbbiak a könnyű drogok fogyasztóinak büntethetősége ellen akartak tiltakozni jelenlétükkel - könnyű drogon természetesen most nem az alkoholt, a nikotint vagy a koffeint kell érteni, hanem a kannabiszszármazékokat.
Belpol
Hogy örüljön Ibi (A debreceni változat)
Azt nem mondom, hogy Debrecenben bárki meglepődött volna, amikor egy nyolcadikos formájú kisgyerek lett az MDF Hajdú-Bihar megyei elnöke, hisz a város folyamatosan gondoskodik róla, hogy lakói már semmin ne lepődjenek meg - a nagy ívű ötletek errefelé kifogyhatatlanok.
Belpol
A Nap-kelte a Friderikuszban: Vihar a buliban
Bár a showman az induláskor leszögezte, hogy a Friderikusz - A szólás szabadsága című produkció formája korántsem végleges, és tartalmilag akár 20-30 százalékban is változhat a következő hetekben, a stábot két adás alatt sikerült leamortizálni.
Belpol
A Magyar Posta átalakítása: Irányító számok
A Magyar Posta Rt. a tavalyi évet előzetes számítások szerint 9 milliárd forint veszteséggel zárta. A lassan egy éve működő új menedzsment idénre 7 milliárdos nyereséget irányzott elő. A modernizációs folyamat kulcsszava mi más is lehetne, mint a gazdaságosság.
Külpol
Külpol
Cyber hírek
Digitális diákigazolvány Szegeden fogják először kipróbálni a csipkártyás diákigazolványokat. Ha a kísérlet beválik, az Oktatási Minisztérium új kártyát vezet be, amely a most használtnál sokkal többet tud majd: a diákok a csip segítségével használhatják számítógépeiket, a fénymásolókat és az italautomatákat.
Külpol
Kulturális hírek
GUGGENHEIM RIO Március 13-i számunkban az együttműködés valószínűségéről számoltunk be, mostanra bizonyossá vált: Rio de Janeiróban épül fel a Guggenheim múzeumcsalád következő tagja. A lepusztult Guanabara-kikötőben, a város központjának közelében épül meg a francia Jean Nouvel által tervezendő, részben a víz alá is benyúló múzeum, melynek létesítéséről Cesar Maia polgármester és Thomas Krens, a Guggenheim Alapítvány igazgatója írt alá 250 millió dolláros szerződést.
Zene
Zene
Könyv: Kő az állóvízbe (Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok)
Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok
Zene
Könyv: Az élőművész - Sophie Calle (Földényi F. László: Légy az árnyékom!)
Aművészet legfantasztikusabb pillanatai között is a legizgalmasabbak, egyben a leginkább félelmetesek az Énen önkézzel végrehajtott, viviszekciószerű "beavatkozások" vagy az afféle föl- és kitárulások, melyek eredményeképpen az Ego nemcsak pusztán pucérrá válik, de valamiféle próbababa gyanánt a megfigyelő számára (szemében vagy kezében) is formálhatóvá, egyúttal vizsgálhatóvá lesz. Benvenuto Cellini önéletrajzától Timm Ulrichs vagy Gilbert és George élő szoborként működtetett létkirakatáig élet és művészet (vagy inkább fordítva?!) látványos egység- és formagyakorlatait ismerjük; időről időre, sőt az időtől szinte teljesen függetlenül lépnek színre a szó szoros értelmében művészetéletek, hogy mutatva mutassák magukat, s hogy mi látva láthassuk őket.
Zene
Könyv: Kis éji Verter (Beregi Tamás: egyetleneim)
Beregi Tamás könyve negatív fejlődésregény egy kezdetben normális fiúról, akit lassan felemészt a buja pesti éjszaka, ahol megszállottként keresi az ismerkedés titkát. Most viszont, úgy tűnik, megtalálta, írt egy kultuszregényt, tehát ezt a problémát már egy életre letudhatja.
Zene
Koncert: Ízlések és ízlésficamok (Két hangverseny a Zeneakadémián)
Jelentős repertoárbővítést hajtottak végre a Nemzeti Filharmonikusok a Kocsis Zoltán vezetésével április 27-én adott koncerten. Szinte csupa ritkán játszott művet tűztek műsorra, ráadásul e programnak koncepciója is volt, íve, ha úgy tetszik. De már megszoktuk, hogy Kocsisnak remek az ízlése, és mindig pontosan tudja, mit csinál. És immár azt is, hogy nemcsak zongoristaként, de karmesterként is tudja, hogyan kell megvalósítania, amit tud. Stravinsky Scherzo a la Russe című, alig négyperces bohóctréfájával indítottak, ám e vicc, mint minden komoly humor, watteau-i szellemű, az ő híres Gilles-portréja sugároz ily mérvű szomorúságot kacagó álarcban. A zenekarnak nagyszerű bemelegítő volt, és a publikum hangulata is kezdett felparázslani, a nagyfokú ritmikus gazdagság, pontosság, az árnyalt színvilág jelentős estét ígért. Úgy is lett. A második számként játszott Bartók-opus (Négy zenekari darab) a mesternek a belső kottatárban őrzött művei közé tartozik, tökéletesen méltánytalanul. Kocsis, korunk legnagyobb Bartók-zongoristája mintegy játszi kézzel bizonyította be (és Kocsis valóban egyre magabiztosabb manuális munkával dirigál), hogy ez az 1912-ben felvázolt és 1921-ben befejezett mű a legérdekesebb Bartók-kísérletek egyike. Ez az interpretáció felszólított: ideje egy kissé átformálni a Bartók-képünket, az agyonjátszott darabok mellett eljött a pillanat, hogy fölfigyeljünk az olyan "melléktermékekre", mint a most előadott. Hogy a Mandarin egyik oldalágáról van szó, az nem kérdés; különösen a záró gyászinduló (Marcia funebre) idézi a háromszor is kivégzett kínai elpusztíthatatlan alakját. A Scherzo elemi erejű hangrobbanásokban adott hírt a zenekar bámulatos előrelépéséről, és ismét megcsodálhattuk Kocsis egyik legnagyobb erényét, a döbbenetesen pregnáns ritmikát. A dolog kezdett komollyá válni, és ekkor következett Maurice Ravel szintén csak a legritkább esetben előadott ifjúkori (1902-ben szerzett) dalciklusa (Seherezádé - Thomas Klingsor verseire). A bartóki rémálmok után feloldóan hatott ez a színes zsongás (Adorno: "Ravel volt a csengő-bongó kis formák legnagyobb mestere"). A szólót a Franciaországban élő Károlyi Katalin tökéletes kiejtéssel énekelte, szépen, kulturáltan, bár az első dalban (Asie) adós maradt a különféle karakterek megjelenítésével, viszont a másik kettőben bebizonyította, hogy remek a humorérzéke.
Zene
Lemez: Kávét? (Esbjörn Svensson Trio: Strange Place For Snow)
Adzsessz alapvetően az amerikai feketék zenéje, egy proletár műfaj, és akkor most a századfordulóról beszélünk. Aztán beszálltak a fehérek, csináltattak sok fehér frakkot, és bevitték ezt a zenét az úri világba. Django Reinhardt, a francia cigány gitáros volt az első európai, akit (a harmincas években) Amerika is elfogadott; mindenesetre még ma is sokan gondolják azt, hogy az az igazi, ami a tengerentúlról jön. Egyfelől. Mert ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tesznek az európai kultúrmogulok, hogy versenyképessé tegyék zenéjüket, s ez lassan be is következik. Ennek egyik pregnáns példája az E.S.T., melynek tagjai a hűvös Svédországban kezdték földi pályafutásukat, és most éppen egy nagy amerikai turnén képesztik el a publikumot.
Zene
Lemez: A szerelem sötét verem (Claude Challe & Friends: Je Nous Aime - original & remixes)
Ha hinni lehet a félhivatalos életrajzoknak, úgy Claude Challe minden bizonnyal a francia zenei és klubélet egyik legizgalmasabb figurája (ha csak a zenét nézzük, a magunk részéről inkább a másik gurut, Bertrand Burgalat-t választanánk, de róla bővebben majd egy másik alkalommal). Challe valamikor a negyvenes években született Tunéziában egy rabbi fiaként: a család hamarosan Párizsba költözött, a leendő guru pedig már zsenge ifjúkorában jelentős hírnevet vívott ki magának mint aranykezű fodrász, ám hamarost szögre akasztotta az ollóját, és hátára vette a világot: előbb egy szardíniai kommunában élt, majd - mint megannyi ezrek - ő is spirituális felfedezőútra indult Ázsiába (India, Nepál, Indonézia). A megfelelő tanulságokat leszűrvén visszatért Párizsba, és rögvest belevetette magát a divatszakmába: jó érzékkel Amerikából és Angliából importált ruhákat a divat állítólagos fővárosába (egyik üzletfele Malcolm McLaren ismert összművész és hóhányó), majd ténykedését más területekre is kiterjesztette, éttermet és éjszakai klubokat nyitott, s ha már van hol, megmutatta magát mint lemezlovas is - teljes sikerrel. Eleddig jobbára csak úgy ismerte őt a zenerajongó közönség, mint az elektronikát a világzenével házasító, folytatásos válogatáslemezek (Buddha Bar, Nirvana Lounge, Near Eastern Lounge, Flying Carpet) kompilátorát, s csupán idén tavasszal jelent meg első szólóalbuma. A Je Nous Aime persze korántsem egy virtuóz multiinstrumentalista saját kezű munkája: mint már a cím is sejteti, ez a lemez vérbeli kollektív munka, s mivel a szerzők és zenészek is sokféle zenei világból érkeztek, a keletkezett zeneanyag is örvendetesen sokszínű. S ha valami mégis összefűzi a számokat (melyek amúgy is egymásba folynak), az a Challe-féle koncepció: összekapcsolni az arab/keleti zenei elemeket, az afro-brazil, esetenként a dubritmikával, s általában a kortárs elektronikus tánczenével. Emellett a Je Nous Aime egyfajta konceptalbum is: szerelmeslemez, amely a mesterségüket erotikus dalokon gyakorló tartalomelemzők nagy gyönyörűségére fázisonként veszi végig a választott vezérfonál által kijelölt témákat (az album utolsó száma - mily meglepő - pl. az Orgasmus címet viseli, s ennek megfelelően hű is marad a nagy elődök által kipróbált, gyümölcsöző nyögés/dobgép kombinációhoz). Bár az albumon megjelenő zenei idézetek néha kifejezetten meghökkentőek (előbb Bizet Carmenjéből egy áriarészlet, majd Albinoni Adagiója, melyhez Szécsi Pál után hozzányúlni már csaknem halottgyalázás), de a csaknem hetven- percnyi zeneanyag befogadása egészében inkább kellemes (igaz, kockázatmentes) vállalkozásnak tűnik. S hogy szavunkat ne felejtsük: az albumhoz rögvest mellékelnek egy, a májusi kora nyári hangulathoz tökéletesen illeszkedő remixlemezt is: az újrakevert, táncolható verziók sem fognak irritálni senkit, sőt ideális talpalávalót nyújtanak egy Ibiza After Dark típusú reggeli bícspartihoz - tengerpart híján, csonkamagyar körülmények közt Balatonfüred, sőt a Kopaszi-gát is megteszi.
Zene
Lemez: Új baloldal (The (International) Noise Conspiracy: Bigger Cages, Longer Chains; BoySetsFire:
Amikor egy harcos baloldali zenekar felküzdi magát a föld alól a mainstream közelébe vagy - horribile dictu - a multik kebeléig, mindjárt magyarázkodni kényszerül. A svéd Noise Conspiracy balszélső csatárai (akiknek a muzsika terepén a Sonics, az ideológiáén meg Karl Marx és Guy Debord a példaképük) például mintha feszt afféle önironikus-önreflexív módon tematizálnák a problémát, elég egy pillantás a számcímekre: Capitalism Stole My Virginity, Up For Sale s a többi. Lelkük rajta, azt viszont mindenképp felrónám a zenekarnak, hogy a forradalminak szánt mondanivaló mellé nem nagyon igyekszik revelatív muzsikát is passzítani.
Film
Film
Rongálás: A fal kapta a másikat
A köztéri vandalizmus legújabb áldozata: a berlini fal budapesti darabja.
Film
Jó nevű senki
Brian De Palma: Femme Fatale
Nyilván nem tudom, hogy a komcsiban kik forgalmaztak Magyarországon mozifilmeket, de őket is meg lehet érteni. Bár könnyű lenne mindent determinált mozgásterükre kenni, mégis egyre többször érzem úgy, hogy értették a dolgukat. Nem néztem utána, de elég biztos vagyok benne, hogy a hivatalos moziforgalomban minálunk e jó nevű filmrendező az Aki legyőzte Al Caponét című műalkotásával vétette először észre magát. Csinos kis zsánerdarab, tömve idézetekkel, most is adta valamelyik vendéglátó-ipari tévé.
Tudomány
A tápiószentmártoni varázsdomb
Tudomány
Feri berezonált
Állítólag Attila vára állott rajta, tán itt is temették el. Igaz, aranykoporsót nem, de a kultikus szkíta csodaszarvast ezen a helyen találták meg a régészek. Az viszont bizonyos, hogy a környék szülötte a világhírű versenyló, Kincsem. Három éve különös jelenséget tapasztalt a terület gazdája. Azóta csodájára járnak.
Tudomány
És a hajó áll (A38)
A Párizs-Kijev-Révkomárom-Djakarta-Újpest tengelyre fűződik fel az a történet, amelynek során az egykori szovjet flotta folyami kő- és tankszállító hajójából összművészeti kultúrhajó lett a budai rakparton. Mi más lehetne ez a vízi csoda, mint egy nemzetközi összeesküvés?
Sport
Sport
III. Nemzetközi Talicskaolimpia - Hosszúhetény: Tolóörömök
Nem is annyira tipikus falusi focipálya: feltűnően kellemes fekvése, kiváló talaja s a dús gyöp különbözteti meg a többi háromezer lelkes községben szokott és elvárható hasonlóktól. Ne tévedjünk: a paradicsomban vagyunk, a Keleti-Mecsekben, a Zengő és a Hármas-hegy lábánál, ezt a helyet az isten is arra teremtette, hogy lakói olimpiát rendezzenek - egyelőre csupán talicska szakágban, de ki tudja, mit hoz a jövő.
