Elkerülhetetlen konzekvenciák

  • 2003. május 8.

Publicisztika

Amit a magyar rendőrség a gyülekezési törvény alkalmazása terén művel, az több mint hozzá nem értés, gyalázat. Nem volt az olyan rég, amikor azon kellett háborognunk, hogy a policáj a törvény általuk rugalmasan kezelhetőnek (nincs mit szépíteni: kényük, kedvük szerint felhasználhatónak) vélt szavaira, fordulataira (az utcák forgalmának erőteljes zavarása, ilyenek) hivatkozva tiltott be igazából teljesen szabályszerűnek tervezett megmozdulásokat. S tette ezt a magyar rendőrség az akkor éppen esedékes nyalásiránynak ugyancsak vélt helyessége szerint.

n Amit a magyar rendőrség a gyülekezési törvény alkalmazása terén művel, az több mint hozzá nem értés, gyalázat. Nem volt az olyan rég, amikor azon kellett háborognunk, hogy a policáj a törvény általuk rugalmasan kezelhetőnek (nincs mit szépíteni: kényük, kedvük szerint felhasználhatónak) vélt szavaira, fordulataira (az utcák forgalmának erőteljes zavarása, ilyenek) hivatkozva tiltott be igazából teljesen szabályszerűnek tervezett megmozdulásokat. S tette ezt a magyar rendőrség az akkor éppen esedékes nyalásiránynak ugyancsak vélt helyessége szerint.

Most ennél is tovább mentek: nem tiltottak, engedélyeztek (nekünk biztos semmi se jó). Engedélyeztek oda, ahová már jóval előbb bejelentettek egy rendezvényt, igen, pont oda, ugyanakkorra egy másikat. Egy olyat, ami közérthetően deklarálta "ellentüntetés" voltát. "Nyugi, nem lesz semmi baj, majd fenntartjuk a rendet, ez a szakmánk. Virágozzék minden virág." Persze, egy helyen és egy időben. Mert természetesen nem arról van szó, hogy ne tüntethetne vasárnap délután valami ellen határozottan föllépni szándékozó, az Erzsébet hídról ismert népség. Csinálhatják: egészen addig, míg amit művelnek, nem ütközik törvénybe. Amit biztosítandó, ott van ugye a magyar rendőrség.

De a magyar rendőrség vasárnap nem védelmezte a törvényt, nem biztosított a Vörösmarty téren semmit, viszont teljességgel alkalmatlannak bizonyult - nota bene: törvényben előírt - feladatainak ellátására. A magyar rendőrség tétlenül nézte végig, hogy a csőcselék - a "polgári körös" rohamcsapatok, amelyeket, gyanítjuk, épp az ilyesfajta célokra igyekszik rendszeresíteni a volt kormányfő - megfélemlítse, megalázza és bántalmazza alapvető alkotmányos jogával élni kívánó polgárok egy csoportját. Az ellentüntetők a tavalyi két forduló közötti fideszes rágalomkampány egyik motívumát ("a komcsik meg a zsidók kábszerrel tömnék gyermekeinket") bontották ki egyfajta action directe formájában.

A megfelelő rendőri vezetőknek már ezért is röpülniük kéne. De mindezeknél jóval sötétebb disznóság részesei is voltak.

A rendőrség hét végi működése konkrétan azt a célt szolgálta, hogy a magyar nyilvánosság továbbra is hermetikusan elzárva maradjon az érvényben lévő drogszabályozás esetleges hibáinak megvitathatóságától.

Mert csak a hülyék hihetik el azt, hogy a vasárnapi purparlé ott a téren a kábítószer-fogyasztás ellenzői és a kábítószer-fogyasztók közt zajlott. Akik ezt a látszatot akarják kelteni, azt merő egyéni vagy politikai céloktól hajtva teszik. Vagy csupán azért, mert így kényelmesebb. Azt állítani, hogy a magyar társadalom még "éretlen" e probléma feldolgozására. Behajtani a kendermagosokat abba a zsákutcába, hogy a legalizáció szimpla képviselőiként aposztrofálhatókként váljanak ismertté, nem pedig azért, mert esetleg azt akarják, hogy a nyilvánosság vitassa meg végre, tényleg börtönbe kell-e azért zárni valakit, mert egyszer kipróbált egy marihuánás cigarettát.

Ugyanakkor a mondott rendőri hozzáállás nem kelthetett senkiben meglepetést, ezért az érintetteknek kétségtelenül el kell gondolkodniuk azon, hogy céljaik eléréséhez pillanatnyilag nem kellene-e a nyilvánosság rendőrmentes - tehát garantálhatóan törvényes - eszközeit választaniuk. De igen. Ám ezzel együtt a rendőri önkényt tudomásul venni vétkes könnyelműség.

Még akkor is, ha tudjuk, hogy a rossz drogszabályozás megvitatása elől azok is folyamatosan menekülnek, akiknek nem kéne. Akik változtathatnak rajta.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.