n A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.
Még az a 28 ezer honpolgár is (a hétvégén szavazók több mint 1 százaléka), aki érvénytelen cédulát dobott az urnába, mivel nem bírt dönteni a fekete-fehér, igen-nem között. Szlovákia az ő hátukon (is) gyalogol most már Európába, és ez a réteg azzal az előnnyel indul, hogy számára valóban nem lesznek hátrányai a csatlakozásnak. Igaz, különösebb előnyei sem.
És ehhez az átbillentéshez is mi minden kellett! A hét szlovákiai parlamenti párt vezetője már jó előre megegyezett, hogy kampánycsend aztán nincs (pedig a törvényben van), folyamatosan szólongatják az urnákhoz a választókat még a szavazás alatt is. Erre szükség is volt, mert a pénteki szürke szavazási nap után szombat délelőtt pánikhelyzet lett úrrá az országon, hiszen délután egykor is csak 48 százalékos volt a részvétel, miközben kettőig tartott a szavazás. Pedig az ország legnézettebb kereskedelmi tévéje egész délelőtt ismert arcokat beszéltetett, ki mikor szavazott, hány ismerősét vette rá, s a kereskedelmi rádiók sem akartak alulmaradni ebben a versenyben. A hét pártfőnök és a köztársasági elnök ismételten felszólított mindenkit a szavazásra - a rossz nyelvek szerint leginkább a választási bizottságok tagjait. Ezek után akadt olyan pár száz lelket számláló település is, ahol harminc érintetlen, ám részvételt dagasztó cédulát találtak a meglepett szavazóbizottsági tagok a pecsét feltörése után.Pozsonyban most a bűnbakkeresés felhőtlen pillanatait élik át az illetékesek, a helyzet annyira egyértelmű, hogy már kínos. Csáky Pál integrációért, romákért és népszavazásért felelős miniszterelnök-helyettes áll a nyomozók célkeresztjében: Csáky az EU-balek szerepében jól fest, az Orbán Viktor-i "igen, de" elvet Szlovákiában is meghonosító Robert Fico, az ellenzék önjelölt vezére meg is kérdezte hétfőn, hogy mit keres még a hivatalában. A koalíciós pártok is fanyalognak, burkoltan vagy burkolatlanul támadgatják Dzurinda kormányfő első helyettesét, de a magyar párt a védelmére kelt, mondván, a kampány nyolc százaléknyi bizonytalan választót meggyőzött (az ilyenek ugranak a teleshopping reklámokra), igaz másik hármat elriasztott, de kicsire nem adunk, maradt plusz öt. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) azt felejti el, hogy Csákyra rászállt az egész szlovák sajtó, s így vagy úgy, de el fogja érni, hogy lelépjen; minél később teszi, annál durvábbak lesznek a módszerek. (A miniszterelnök-helyettes egyébként rúgott még egy öngólt: a népszavazás előtt állítólag kidobta a BBC stábját is, mert kellemetlen romakérdést tettek fel, bár Csáky állítja, szűkre szabták a programját, azért nyílt ki az ajtó.) Valószínűleg az egyenes beszéd helyett először a sumákolásé lesz a terep, vezéráldozatként kicsinálják Miklósi Pétert - ezt már Bugár Béla MKP-elnök is pedzette -, Csáky tanácsadó-szóvivőjét, aki nyakig merült az Európa című magyar exporteurohimnusz-lopás akcióban. Ki tudja, betömik-e ezzel a szlovák sajtó és a koalíciós partnerek száját. Persze nyilván feledésbe merül gyorsan a népszavazási részvétel rezgő léce, mivel jönnek a brutális hétköznapok: a szakszervezetek országos méretű tiltakozásokat szerveznek (amit csak a népszavazás miatt altattak), a liberálisok összekaptak a kereszténydemokratákkal az abortuszon, rövidesen visszaköszön a romaprobléma, úgyhogy még az is elképzelhető, Csákyt már is kell nyelvleszorítónak használni.