A nemek harca

  • 2003. május 22.

Publicisztika

A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.

n A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.

Még az a 28 ezer honpolgár is (a hétvégén szavazók több mint 1 százaléka), aki érvénytelen cédulát dobott az urnába, mivel nem bírt dönteni a fekete-fehér, igen-nem között. Szlovákia az ő hátukon (is) gyalogol most már Európába, és ez a réteg azzal az előnnyel indul, hogy számára valóban nem lesznek hátrányai a csatlakozásnak. Igaz, különösebb előnyei sem.

És ehhez az átbillentéshez is mi minden kellett! A hét szlovákiai parlamenti párt vezetője már jó előre megegyezett, hogy kampánycsend aztán nincs (pedig a törvényben van), folyamatosan szólongatják az urnákhoz a választókat még a szavazás alatt is. Erre szükség is volt, mert a pénteki szürke szavazási nap után szombat délelőtt pánikhelyzet lett úrrá az országon, hiszen délután egykor is csak 48 százalékos volt a részvétel, miközben kettőig tartott a szavazás. Pedig az ország legnézettebb kereskedelmi tévéje egész délelőtt ismert arcokat beszéltetett, ki mikor szavazott, hány ismerősét vette rá, s a kereskedelmi rádiók sem akartak alulmaradni ebben a versenyben. A hét pártfőnök és a köztársasági elnök ismételten felszólított mindenkit a szavazásra - a rossz nyelvek szerint leginkább a választási bizottságok tagjait. Ezek után akadt olyan pár száz lelket számláló település is, ahol harminc érintetlen, ám részvételt dagasztó cédulát találtak a meglepett szavazóbizottsági tagok a pecsét feltörése után.Pozsonyban most a bűnbakkeresés felhőtlen pillanatait élik át az illetékesek, a helyzet annyira egyértelmű, hogy már kínos. Csáky Pál integrációért, romákért és népszavazásért felelős miniszterelnök-helyettes áll a nyomozók célkeresztjében: Csáky az EU-balek szerepében jól fest, az Orbán Viktor-i "igen, de" elvet Szlovákiában is meghonosító Robert Fico, az ellenzék önjelölt vezére meg is kérdezte hétfőn, hogy mit keres még a hivatalában. A koalíciós pártok is fanyalognak, burkoltan vagy burkolatlanul támadgatják Dzurinda kormányfő első helyettesét, de a magyar párt a védelmére kelt, mondván, a kampány nyolc százaléknyi bizonytalan választót meggyőzött (az ilyenek ugranak a teleshopping reklámokra), igaz másik hármat elriasztott, de kicsire nem adunk, maradt plusz öt. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) azt felejti el, hogy Csákyra rászállt az egész szlovák sajtó, s így vagy úgy, de el fogja érni, hogy lelépjen; minél később teszi, annál durvábbak lesznek a módszerek. (A miniszterelnök-helyettes egyébként rúgott még egy öngólt: a népszavazás előtt állítólag kidobta a BBC stábját is, mert kellemetlen romakérdést tettek fel, bár Csáky állítja, szűkre szabták a programját, azért nyílt ki az ajtó.) Valószínűleg az egyenes beszéd helyett először a sumákolásé lesz a terep, vezéráldozatként kicsinálják Miklósi Pétert - ezt már Bugár Béla MKP-elnök is pedzette -, Csáky tanácsadó-szóvivőjét, aki nyakig merült az Európa című magyar exporteurohimnusz-lopás akcióban. Ki tudja, betömik-e ezzel a szlovák sajtó és a koalíciós partnerek száját. Persze nyilván feledésbe merül gyorsan a népszavazási részvétel rezgő léce, mivel jönnek a brutális hétköznapok: a szakszervezetek országos méretű tiltakozásokat szerveznek (amit csak a népszavazás miatt altattak), a liberálisok összekaptak a kereszténydemokratákkal az abortuszon, rövidesen visszaköszön a romaprobléma, úgyhogy még az is elképzelhető, Csákyt már is kell nyelvleszorítónak használni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.