A nemek harca

  • 2003. május 22.

Publicisztika

A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.

n A nemek és az érvénytelen szavazatok juttatták be Szlová-kiát az Európai Unióba. Bármennyire is hülyén hangzik ez a mondat egy 92 százalékos igen-áradat fényében, igaz. A hétvégi EU-népszavazáson 52 százalékos volt a megjelenés, ám a részvételi arányt csak a nemmel szavazók billentették át a kötelező 50 százalékos küszöbön. Ilyenkor szokás megköszönni minden szavazatot: aki vette a fáradtságot, az egyenesen az unióra voksolt.

Még az a 28 ezer honpolgár is (a hétvégén szavazók több mint 1 százaléka), aki érvénytelen cédulát dobott az urnába, mivel nem bírt dönteni a fekete-fehér, igen-nem között. Szlovákia az ő hátukon (is) gyalogol most már Európába, és ez a réteg azzal az előnnyel indul, hogy számára valóban nem lesznek hátrányai a csatlakozásnak. Igaz, különösebb előnyei sem.

És ehhez az átbillentéshez is mi minden kellett! A hét szlovákiai parlamenti párt vezetője már jó előre megegyezett, hogy kampánycsend aztán nincs (pedig a törvényben van), folyamatosan szólongatják az urnákhoz a választókat még a szavazás alatt is. Erre szükség is volt, mert a pénteki szürke szavazási nap után szombat délelőtt pánikhelyzet lett úrrá az országon, hiszen délután egykor is csak 48 százalékos volt a részvétel, miközben kettőig tartott a szavazás. Pedig az ország legnézettebb kereskedelmi tévéje egész délelőtt ismert arcokat beszéltetett, ki mikor szavazott, hány ismerősét vette rá, s a kereskedelmi rádiók sem akartak alulmaradni ebben a versenyben. A hét pártfőnök és a köztársasági elnök ismételten felszólított mindenkit a szavazásra - a rossz nyelvek szerint leginkább a választási bizottságok tagjait. Ezek után akadt olyan pár száz lelket számláló település is, ahol harminc érintetlen, ám részvételt dagasztó cédulát találtak a meglepett szavazóbizottsági tagok a pecsét feltörése után.Pozsonyban most a bűnbakkeresés felhőtlen pillanatait élik át az illetékesek, a helyzet annyira egyértelmű, hogy már kínos. Csáky Pál integrációért, romákért és népszavazásért felelős miniszterelnök-helyettes áll a nyomozók célkeresztjében: Csáky az EU-balek szerepében jól fest, az Orbán Viktor-i "igen, de" elvet Szlovákiában is meghonosító Robert Fico, az ellenzék önjelölt vezére meg is kérdezte hétfőn, hogy mit keres még a hivatalában. A koalíciós pártok is fanyalognak, burkoltan vagy burkolatlanul támadgatják Dzurinda kormányfő első helyettesét, de a magyar párt a védelmére kelt, mondván, a kampány nyolc százaléknyi bizonytalan választót meggyőzött (az ilyenek ugranak a teleshopping reklámokra), igaz másik hármat elriasztott, de kicsire nem adunk, maradt plusz öt. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) azt felejti el, hogy Csákyra rászállt az egész szlovák sajtó, s így vagy úgy, de el fogja érni, hogy lelépjen; minél később teszi, annál durvábbak lesznek a módszerek. (A miniszterelnök-helyettes egyébként rúgott még egy öngólt: a népszavazás előtt állítólag kidobta a BBC stábját is, mert kellemetlen romakérdést tettek fel, bár Csáky állítja, szűkre szabták a programját, azért nyílt ki az ajtó.) Valószínűleg az egyenes beszéd helyett először a sumákolásé lesz a terep, vezéráldozatként kicsinálják Miklósi Pétert - ezt már Bugár Béla MKP-elnök is pedzette -, Csáky tanácsadó-szóvivőjét, aki nyakig merült az Európa című magyar exporteurohimnusz-lopás akcióban. Ki tudja, betömik-e ezzel a szlovák sajtó és a koalíciós partnerek száját. Persze nyilván feledésbe merül gyorsan a népszavazási részvétel rezgő léce, mivel jönnek a brutális hétköznapok: a szakszervezetek országos méretű tiltakozásokat szerveznek (amit csak a népszavazás miatt altattak), a liberálisok összekaptak a kereszténydemokratákkal az abortuszon, rövidesen visszaköszön a romaprobléma, úgyhogy még az is elképzelhető, Csákyt már is kell nyelvleszorítónak használni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.