Publicisztika

Ara-Kovács Attila: Orbán Erdélyben

Talány, hogy mi űzi az Orbán-kormányt a múló pillanatok sikerei után. Mi sarkallja arra, hogy aprópénzre váltson minden hosszú távon is értékesíthető - pontosabban: csak így értékesíthető - lehetőséget. Talán az 1994-es választási kudarc nyomasztó emléke lenne még mindig az ok? Esetleg az azóta eltelt ellenzéki időszak "ridegtartásos" körülményei vádolhatók a fejleményekért?
  • 1998. augusztus 6.

Perek szárnyán

Nem kell már sok idő ahhoz, hogy Funk Sándor legyen az egyetlen reálisan létező rekvizituma annak a sokszereplős színjátéknak, amely az akarata ellenére főszereplővé kijelölt doktorról "Funk-ügyként" híresült el. Áll majd az orvos a bírái előtt - már ha az ügyészség tud valamit kezdeni a hétfőn megkapott vádemelési javaslattal -, hátranéz, és azt látja: sehol egy régi ellenség. Az Élet kiírta a műből a színjáték többi főszereplőjét. Eltűnt a süllyesztőben Berta Attila, a volt budapesti rendőrkapitány, akinél meggyőzőbben senki nem tudta a kábítószerbetegek leszoktatására használt gyógyszert, a depridolt herointartalmú kábítószernek nevezni. (A vádemelési javaslat szerint evvel kereskedett Funk Sándor.) Az a rendőrtiszt, aki a nyomozás során erőszakkal kényszerített ki vallomásokat a drogbetegekből a doktor ellen, szintén lelépett a világot jelentő deszkákról. Jobban mondva leléptették: három héttel ezelőtt, miután szemfüles kollégái az asztalfiókjában nagyobb mennyiségű kábítószert találtak, az ő aktája is az ügyészségre vándorolt. És most ő is, akárcsak a doktor, a tárgyalás kitűzését várja. A sajátjáét, persze. Volt idő, amikor a politikai pereknek ez a váratlan fordulata - az tudniillik, hogy a hamis vád konstruálásában részt vevők előbb-utóbb maguk is a semmiben vagy az ítélőszék előtt találják magukat - úgyszólván rutineljárás volt. Mi meg, hülyék, aszittük, ennek vége.
  • 1998. augusztus 6.

Mosolyszünet

Tényleg, él olyan egyáltalán ezen a kánikulával és kannásbordömpinggel sújtott kilencvenakárhányezer négyzetkilométeren, aki ne kacagott volna egy nagyot egy igazán jó szaftos cigányviccen?
  • 1998. augusztus 6.

Sz. Bíró Zoltán: Omlásveszély (Az orosz pénzügyi válságról)

Oroszország pénzügyi megroppanása aligha vezethető vissza egyetlen körülményre. Ma még az sem látható világosan, hogy a válság közvetlen kialakulásában a külső avagy a belső okok voltak-e a jelentősebbek. Még azt sem lehet teljes biztonsággal eldönteni, hogy az országon belüli fejlemények politikai avagy szorosan vett gazdasági összetevői "provokálták-e" jobban a krízis elmélyülését.
  • 1998. július 30.

Már ketyeg a répabomba is

Vasárnap kora reggel, amikor elhangzott a történelminek minősíthető mondat Zsigámról, a cechről meg a József nádor térre szállítmányozandó árpáról és búzáról, még azt is gondolhattuk, hogy csak valami, a szokásosnál is gonoszabb delirium tremens áldozatai vagyunk, és a jól ismert hang nem a rádióból jön, hanem valahonnan belülről, a hipotalamusz tájáról, onnan, ahol a jéghokizó törpék mindig nekimennek a palánknak.
  • 1998. július 30.

Raskó György: Mindig válság van (A búzamizéria okairól és a megoldásról)

A minap felhívott egy Békés megyei gazda, akit szorgalmáért és leleményességéért régóta tisztelek. Egyike volt azon egyszerű termelőszövetkezeti tagoknak, akik éltek az 1992-ben elfogadott, úgynevezett Átmeneti törvény kínálta lehetőséggel: kiváltak a szövetkezetükből, és egyéni gazdálkodásba kezdtek. A mai napig határozottan sikeres volt, átvészelte a Horn-kormány hol nyíltan, hol burkoltan családigazdaság-ellenes agrárpolitikai intézkedéseit. Gazdaságát mára szinte az összes szükséges termelési eszközzel felszerelte: traktorral, kombájnnal, szállító járművel, és ha megkapja a beígért fejlesztési támogatást, ősszel már fedett tárolótere is lesz. Rövid agrárvállalkozói múltja bizonyítéka annak, hogy a családi gazdaság Magyarországon is lehet sikeres gazdálkodási forma.

  • 1998. július 23.

Japán: Csömörből vödörbe

Ritka az a japán miniszterelnök, aki képes legalább két évet hivatalban tölteni. Hasimoto Rjutaro két és fél évig tartott ki, ami 1945 óta a hatodik legjobb teljesítmény. Meglepő volna, ha az új kormányfőnek, akinek személyéről a tervek szerint július 30-án dönt a japán parlament, sikerülne jobb helyezést elérnie a listán.
  • Kovácsy Tibor
  • 1998. július 23.

Tiszta lábakat a közéletben!

A héten kezdődik a profibajnokság, pedig lehet, hogy önmaga iránti tapintatból kicsit később kellene neki, az emberekben még túl friss a vébé emléke, csak kacagni fognak, ha megnézik az összefoglalót. Ami a TV 2-n lesz, így döntött az MLSZ.
  • 1998. július 23.

Ki lesz a horngyula?

Vitányi Iván etikai bizottságot szeretne a szocialista pártban. Ez jó. Biztos ez az etikai bizottság döntene majd Baja, Szekeres, Karl, Szűcs Erika, Csintalan Sándor dolgairól. Hogy etikus volt-e Zsurk, a Marco Polo, az ETL Rt., az Ûrgammák, az orosz államadósság megdézsmálása meg a többi. Néhány, a hasonló pajkosságok felderítésére szakosodott intézmény, úgymint parlamenti vizsgálóbizottságok, Nemzetbiztonsági Hivatal, ügyészség ugyan csődöt mondott, de jön majd a Maszop etikai bizottsága, és az etikátlanok körmére koppint. Ám a sokat megért exszociológus rendíthetetlensége, amivel most Hornon verné el a port a buktáért, meg néhány régi sérelemért, akkor is megható.
  • 1998. július 23.

Seres László: Tb or not tb

"A Társadalombiztosítási Igazgatóság vagy a hozzá hasonló más intézmények tevékenységének a Kongresszus általi hatékony ellenőrzése alapvetően lehetetlenné válik, feladatuk technikai jellegének és szakértőik csaknem monopolhelyzetének következményeképpen. Önállóan kormányzott szervezetekké válnak (...). A sok tehetséges és ambiciózus ember, akik karrierjüket ezekben az intézményekben látják, természetesen arra fognak törekedni, hogy hatáskörüket mindinkább kiterjesszék, és mind nehezebbé válik őket ebben megakadályozni" - írta Milton Friedman Amerikáról. Hát még ott is? Bizony. És akkor most hallgassunk jóindulatúan a két magyar tb-korporáció vezetőinek tehetségéről és ambícióiról, mert a struktúra a lényeg, és a struktúrának most annyi.
  • 1998. július 16.

Tévét akaroooook!

Távol álljon tőlünk, hogy mi is értékes hozzászólással igyekezzünk gazdagítani a "na, most van-e médiaháború, vagy nincs" munkacímen a kormányváltás óta kibontakozott úgynevezett sajtóvitát, amelynek intellektuálisan és a polgári erényeket tekintve a leglenyűgözőbb részei azok az ellenzéki neveket tartalmazó feketelisták, melyeket a Demokrata, a Napi Orbánviktor és a Magyar Nemzet hasábjain tesznek közzé rendszeresen a legnagyobb kormánypárt környékén sertepertélő, egykor jobb sorsra érdemes, mára hivatásos denunciánssá züllött íróemberek ("közírók").
  • 1998. július 16.

A KBI hattyúvonyítása

Képzeljük el, hogy ön, kedves olvasó, igen, igen, ön, teljesen hülye, gyógyíthatatlanul az, folytonos melléfogásaival - ha államtitok birtokába jut, kifecsegi - idegesíti családját és szomszédait, valamint munkahelyi feletteseit. És akkor egy szép napon jön egy termetre csekély, ám jelentőségére nézvést daliás politikai tényező, és besorozza önt a saját házirendőrségébe, abba, amelyikbe behívták H. Bíró Lászlót, a Népszava főszerkesztőjét, hogy államtitok gondatlanságból való kiszivárogtatása okán elbeszélgessenek vele. Itt önnek jó lesz, bár eleinte itt is félszeg viselkedésével kelt közfeltűnést, de végül belerázódik az ügymenetbe, sőt megtáltosodik, ráun arra, hogy mindig csak a kollégák foganatosítanak látványos elővezetéseket, és egy szép napon nagyot gondol ön. Belenéz például egy sajtótermékbe, azokban mindig van valami, például egy megegyezés szövege két kormány között, az egyik az öné, de ez ne aggassza önt, nem tehetnek egymásról, a másik nem az öné, sőt ellenkezőleg, de ez se aggassza (bár a külföldiekkel mindig baj van). Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy mire fel kerül be egy ilyen dokumentum az újságba. Mintha azt csak úgy lehetne, horkanna fel ön, nem az, hogy joggal, de érthető indulattal, hiszen ha kormányszintű dokumentumot csak úgy le lehet hozni egy lapban, akkor tényleg semmi se szent, nem csoda, hogy annyi a válás, meg a bűnözés is harapózik elfele.
  • 1998. július 16.

Rend- és máglyarakás

Aki járt már közértben, tudja, mitől csöpög a zacskós tej. A külföldiek szurkálják ki tűvel a zacskót, attól. Ajánljuk ezt Boross Péter figyelmébe. Valószínűnek tűnik, hogy külföldiek lelkén szárad az is, ami az ózonlyukkal történik (bármi legyen is az pillanatnyilag), de ez egyelőre még nem nyert bizonyítást. De csak idő kérdése, és kiverjük belőlük a beismerő vallomást. Lesz itt rend.
  • 1998. július 9.