...ószövetség

  • 1998. november 19.

Publicisztika

Szombaton tartotta a Vigadóban (tán mert a Búsuló Juhászban esküvő volt) soros - háromévente esedékes - közgyűlését a Magyar Írószövetség. Az összejövetelen rendkívüli esemény nem történt. Egyéb sem, mintha mi sem. Hagyján, de még ők sem, szóval gyér érdeklődés mellett, a tétova helykeresés jegyében, finoman szólva is.

Szombaton tartotta a Vigadóban (tán mert a Búsuló Juhászban esküvő volt) soros - háromévente esedékes - közgyűlését a Magyar Írószövetség. Az összejövetelen rendkívüli esemény nem történt. Egyéb sem, mintha mi sem. Hagyján, de még ők sem, szóval gyér érdeklődés mellett, a tétova helykeresés jegyében, finoman szólva is.

Durvábban: öregfiúk egykapuzása folyt egy tét nélküli meccsen.

Részletezve: a most leköszönt és magát újra jelöltető elnök maga is beismerte, hogy a társulat fiatalításra szorul. Számára ez tűnik a jövő (milyen jövő, azt mikor tartják?) legfontosabb feladatának. Szó, ami szó, a most megjelent háromszázvalahány (az ezervalahányból) fő átlagéletkora ötven fölött maradt (az IQ-t most hagyjuk).

Egykapuzás: nemhogy fiatal, de urbánus sem nagyon akadt a megjelentek között. Pedig efféle népségnek valahol kéne lennie, hisz Tornai felszólaló, úgy is mint elnökségi tag (exelnök, az Egy mondat a szabadságról című honfidal költője), egyenesen kormányszintű feladatnak nevezte megregulázásukat.

Tét nélküli: a Tornai-féle gondolat(?)menet szerves része, hát győztünk, miénk a vár, tiétek a lekvár. Majd a mi (ti. az övék) kormányunk helyre rakja a dolgokat. Adja a lét, és helytáll a kinevezések frontján is. A lé jönni fog, nem más, mint a kultuszminiszter ígérte ezt meg. A kultúrharc meg van nyerve, ideje vón kaszálni. Tényleg, mint szenvedélyes félkarúrabló-játékos a kotonautomata előtt, "most szálljak ki, mikor nyerésben vagyok"?

Közben meg a hangzatos rizsa, lennénk bár, minden magyar írástudó otthona, támogatjuk a határon kívülieket, az árvízkárosultakat, külön szekciót nyitunk a diszlexiásoknak, bevetjük babérral a parlagot, javítunk az érdekvédelem hiányosságain. Még József Attilát is átvisszük a temető munkásmozgalmi fertályáról a rendes halottak közé.

Szavak, szavak, még szép, ahhoz értenek az írók.

De ez a szövetségesdi valahogy nem megyen.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.