Fesd feketére!

  • 1998. december 3.

Publicisztika

"T. Ház! A demokráciához nemcsak a politikai hatalmat, de múltunkat, a történelmet is vissza kell vennünk azoktól, akik csupán bitorolják azt!"

Ennek a Kundera-parafrázisnak (és persze nyilván Kundera is csórta valahonnan, de két anyja legyen annak, és mind a kettő filológus, aki kideríti, hogy pontosan honnan), ami 1996 áprilisában, a Nagy Imréről szóló törvény vitája során hangzott el a magyar Országgyűlésben, némi baljós, és csak most a fülünkbe érő visszhangot kölcsönöz az idő, amelyben élünk, meg az a tény, hogy a mondat a mostani titkosszolgálati miniszter, Kövér László száját hagyta el annak idején. Kevés okunk van azt hinni, hogy Kövér ezt ma másképp gondolná (csak annyit mondunk: integritás!), amiből viszont az következik, hogy a múltat meg a történelmet immár a kormányzó párt második embere, az épp aktuális politikai hatalom szeretné "visszavenni". A kormánynak nem a múltbeli eseményekről való társadalmi tudás mennyiségének a növelése a fontos, vagy az, hogy biztosítsa eme események értelmezésének liberális sokszínűségét, a vélemények szabadságát. Nem. A kormány el akarja venni a múltat azoktól, akik "bitorolják", és félre akar vele vonulni egy sarokba, ahol senki nem látja, hogy addig gyömöszölje, amíg pont olyan nem lesz, amilyennek ő akarja.

Abból, ha egy titkosszolgálati miniszternek komoly tervei vannak a múlttal, többnyire nagyon szar dolgok szoktak kisülni. Ha a prodzsekt túl jól sikerül, a történelem egynemű és általánosan kötelező érvényű értelmezése például, majd a társadalom minden pórusát átjáró hazugságözön. Amilyet a diktatúrák képzelnek maguknak holdas éjszakákon.

A kormány most az 1956-os Intézettől akarja elvenni a történelmet; attól a fiatal és szépreményű kutatókat foglalkoztató cégtől, amely itthoni és külföldi levéltárakban nyomoz megsárgult tudósítások és jelentések, rég eldördült sortüzek, a forradalom elsikkadt részletei, elfelejtett áldozatai meg vélt és igazi gyilkosai után. A költségvetés tervezetéből az intézet mintegy 50 milliós tétele valahogy kifelejtődött, lett viszont helyette egy másik - láss csodát, ugyancsak 50 millió forintos - kiadási rubrika, a kommunizmus áldozatainak kutatására. Az összeg címzettje egyelőre ismeretlen.

De a tét nagyobb, mint 50 millió költségvetési forint sorsa. Az 1956-os Intézetet, ezen nincs és nem is kell mit szépíteni, olyan emberek is vezetik, akik egykor megégették magukat a kommunizmussal. Viszont tisztességben őszültek meg. Véleményük most csak egy az ´56-ról alkotott számos vélemény közül. Az általuk irányított intézmény tudományos hitele aligha kérdőjelezhető meg. Liberális kötődésük a biztosíték arra, hogy a forradalmat ne sajátíthassák ki se habzó szájú szélsőjobboldali vénemberek, se a feledés és a feledtetés bajnokai, azok, akik 1996 áprilisában saját történelemszemléletüket próbálták törvénybe iktatni, öntestükre próbálván kanyarítani az utolsó magyar hős, Nagy Imre köpönyegét.

Ha az 1956-os Intézet nem folytathatja a munkát, sokkal könnyebb lesz elhitetni azt, hogy csak őközülük választhatunk. Vagy a vörösök, vagy a feketék. Mert csak ők vannak. És ha övék volt a múlt, bizonyára övék lesz a jövő is.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.