Fesd feketére!

  • 1998. december 3.

Publicisztika

"T. Ház! A demokráciához nemcsak a politikai hatalmat, de múltunkat, a történelmet is vissza kell vennünk azoktól, akik csupán bitorolják azt!"

Ennek a Kundera-parafrázisnak (és persze nyilván Kundera is csórta valahonnan, de két anyja legyen annak, és mind a kettő filológus, aki kideríti, hogy pontosan honnan), ami 1996 áprilisában, a Nagy Imréről szóló törvény vitája során hangzott el a magyar Országgyűlésben, némi baljós, és csak most a fülünkbe érő visszhangot kölcsönöz az idő, amelyben élünk, meg az a tény, hogy a mondat a mostani titkosszolgálati miniszter, Kövér László száját hagyta el annak idején. Kevés okunk van azt hinni, hogy Kövér ezt ma másképp gondolná (csak annyit mondunk: integritás!), amiből viszont az következik, hogy a múltat meg a történelmet immár a kormányzó párt második embere, az épp aktuális politikai hatalom szeretné "visszavenni". A kormánynak nem a múltbeli eseményekről való társadalmi tudás mennyiségének a növelése a fontos, vagy az, hogy biztosítsa eme események értelmezésének liberális sokszínűségét, a vélemények szabadságát. Nem. A kormány el akarja venni a múltat azoktól, akik "bitorolják", és félre akar vele vonulni egy sarokba, ahol senki nem látja, hogy addig gyömöszölje, amíg pont olyan nem lesz, amilyennek ő akarja.

Abból, ha egy titkosszolgálati miniszternek komoly tervei vannak a múlttal, többnyire nagyon szar dolgok szoktak kisülni. Ha a prodzsekt túl jól sikerül, a történelem egynemű és általánosan kötelező érvényű értelmezése például, majd a társadalom minden pórusát átjáró hazugságözön. Amilyet a diktatúrák képzelnek maguknak holdas éjszakákon.

A kormány most az 1956-os Intézettől akarja elvenni a történelmet; attól a fiatal és szépreményű kutatókat foglalkoztató cégtől, amely itthoni és külföldi levéltárakban nyomoz megsárgult tudósítások és jelentések, rég eldördült sortüzek, a forradalom elsikkadt részletei, elfelejtett áldozatai meg vélt és igazi gyilkosai után. A költségvetés tervezetéből az intézet mintegy 50 milliós tétele valahogy kifelejtődött, lett viszont helyette egy másik - láss csodát, ugyancsak 50 millió forintos - kiadási rubrika, a kommunizmus áldozatainak kutatására. Az összeg címzettje egyelőre ismeretlen.

De a tét nagyobb, mint 50 millió költségvetési forint sorsa. Az 1956-os Intézetet, ezen nincs és nem is kell mit szépíteni, olyan emberek is vezetik, akik egykor megégették magukat a kommunizmussal. Viszont tisztességben őszültek meg. Véleményük most csak egy az ´56-ról alkotott számos vélemény közül. Az általuk irányított intézmény tudományos hitele aligha kérdőjelezhető meg. Liberális kötődésük a biztosíték arra, hogy a forradalmat ne sajátíthassák ki se habzó szájú szélsőjobboldali vénemberek, se a feledés és a feledtetés bajnokai, azok, akik 1996 áprilisában saját történelemszemléletüket próbálták törvénybe iktatni, öntestükre próbálván kanyarítani az utolsó magyar hős, Nagy Imre köpönyegét.

Ha az 1956-os Intézet nem folytathatja a munkát, sokkal könnyebb lesz elhitetni azt, hogy csak őközülük választhatunk. Vagy a vörösök, vagy a feketék. Mert csak ők vannak. És ha övék volt a múlt, bizonyára övék lesz a jövő is.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.