A miniszterelnök úgy véli, hogy akinek gyerekei vannak, az nem gondolhat mást a drogokról, mint ő: aki mást gondol, vagy másképp cselekszik, az az ördöggel cimborál. A csillár, lapzártáig, nem szakadt le.
Várható volt, hogy az ellenzék (amely asszisztált a hülyeséghez, és módosító indítványokat nyújtott be a kábítószerrel való visszaélésről szóló törvénymódosítás kapcsán) előbb-utóbb megkapja a magáét, az összes drogbeteggel törődő doktorral, pszichiáterrel, szociális munkással, jogásszal és szakemberrel egyetemben. Tudja meg ország-világ, hol és kivel van az ördög akkor, amikor nem a részletekben bújik meg.
Mert egyébként, tudjuk, a részletekben lakozik. Például azokban a sorokban, melyeket a Fidesz frakciója utólag nyújtott be, enyhítendő a saját szakértői által kidolgozott - és jelentős adag populizmussal megküldött - törvénymódosító javaslatot. Közben a kormány - a kábítószerkérdésben is - változatlanul arra játszik rá, hogy a barikádok egyik oldalán a tisztességes, ördöggel nem cimboráló, csendes többség áll; a túlfélen pedig ott az ellenség, a fékevesztett, vérengző liberálisok, a kábítószermámorban fetrengő, a maffiák szolgálatába szegődött szellemi kútmérgezők.
Nincs átmenet, nincs józan hozzászólás, nincs érvelés. És nem lesz prevenció sem.
