A király és az elnök

  • 1998. november 26.

Publicisztika

Mióta a szerk. a város szívibe költözött, zajlik az élet vadul. Az Úttörő Áruház tövében történnek a nagy dolgok, az ám!

Mióta a szerk. a város szívibe költözött, zajlik az élet vadul. Az Úttörő Áruház tövében történnek a nagy dolgok, az ám!

Például mindennap bejön egy csávó, zárjegy nélküli cigarettát árul méltányos áron. A menye igazgatósági tag a központi dohányelosztóban, onnan szerzi, de állítása szerint neki is többe van.

A múlt héten profilbővítéssel kísérletezett, két doboz mahorka között egy autót is megpróbált értékesíteni. Értesülvén átmeneti nehézségeinkről, egy roppant előnyös konstrukciót ajánlott. Még gondolkozunk, úgyis jössz holnap is, nyögtük. Na jó, addig felmegyek a miniszterhez, búcsúzott. Mindig így búcsúzik. Szeret minket, de abba sajnos nem egyezhet bele, hogy fizetéskor rendezzük a számlát. Addig álljak én vívóállásban, és elhúz a Parlament irányába.

Vasárnapig csak nevettünk rajta.

De akkor jött egy csávó, cigarettát és autót árult, rá is volt írva a ruhájára, ne szépítsük, úgy nézett ki, mint egy szendvicsember, csak butábban nézett. Ehhez képest a Csisztu Zsuzsa kíséretében egész nap a városban bóklászó Mika Häkkinent fogadta a Magyar Köztársaság elnöke, a parlament elnöke és a leendőügyi miniszter. Nyilván vettek is egy szekérderék cigarettát tőle, hisz nyakunkon a karácsony.

Szeretjük mi a Forma-1-et nagyon, ami nem is csoda. Nekünk, magyaroknak vérünkben van a száguldás, és a tömegközlekedés amúgy sem megoldott. Imádunk veszélyesen élni, sok köztünk az erős dohányos. Volt olyan mogyoródi grand prix, aminek az érmeit a fénykorát élő Gyula adta át, épp csak le nem spriccelték egy kis pezsgővel (leginkább azért, mert nem habzott az erős hazai).

De azért álljon már meg a menet.

Minden jöttment vigécet mégsem kéne díszsortűzzel fogadni. Legalább a Parlamentre kiakaszthatnának egy táblát, hogy ügynöktől nem vásárolunk, hacsak nem titkos az illető.

Ám ha muszáj, muszáj. Mi sem tiltakozunk. Ígérjük, ott leszünk, mikor Orbán Viktor felkeresi betegágyánál a gyengélkedő Willy Lohmant.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.