Mióta a szerk. a város szívibe költözött, zajlik az élet vadul. Az Úttörő Áruház tövében történnek a nagy dolgok, az ám!
Például mindennap bejön egy csávó, zárjegy nélküli cigarettát árul méltányos áron. A menye igazgatósági tag a központi dohányelosztóban, onnan szerzi, de állítása szerint neki is többe van.
A múlt héten profilbővítéssel kísérletezett, két doboz mahorka között egy autót is megpróbált értékesíteni. Értesülvén átmeneti nehézségeinkről, egy roppant előnyös konstrukciót ajánlott. Még gondolkozunk, úgyis jössz holnap is, nyögtük. Na jó, addig felmegyek a miniszterhez, búcsúzott. Mindig így búcsúzik. Szeret minket, de abba sajnos nem egyezhet bele, hogy fizetéskor rendezzük a számlát. Addig álljak én vívóállásban, és elhúz a Parlament irányába.
Vasárnapig csak nevettünk rajta.
De akkor jött egy csávó, cigarettát és autót árult, rá is volt írva a ruhájára, ne szépítsük, úgy nézett ki, mint egy szendvicsember, csak butábban nézett. Ehhez képest a Csisztu Zsuzsa kíséretében egész nap a városban bóklászó Mika Häkkinent fogadta a Magyar Köztársaság elnöke, a parlament elnöke és a leendőügyi miniszter. Nyilván vettek is egy szekérderék cigarettát tőle, hisz nyakunkon a karácsony.
Szeretjük mi a Forma-1-et nagyon, ami nem is csoda. Nekünk, magyaroknak vérünkben van a száguldás, és a tömegközlekedés amúgy sem megoldott. Imádunk veszélyesen élni, sok köztünk az erős dohányos. Volt olyan mogyoródi grand prix, aminek az érmeit a fénykorát élő Gyula adta át, épp csak le nem spriccelték egy kis pezsgővel (leginkább azért, mert nem habzott az erős hazai).
De azért álljon már meg a menet.
Minden jöttment vigécet mégsem kéne díszsortűzzel fogadni. Legalább a Parlamentre kiakaszthatnának egy táblát, hogy ügynöktől nem vásárolunk, hacsak nem titkos az illető.
Ám ha muszáj, muszáj. Mi sem tiltakozunk. Ígérjük, ott leszünk, mikor Orbán Viktor felkeresi betegágyánál a gyengélkedő Willy Lohmant.
