A király és az elnök

  • 1998. november 26.

Publicisztika

Mióta a szerk. a város szívibe költözött, zajlik az élet vadul. Az Úttörő Áruház tövében történnek a nagy dolgok, az ám!

Mióta a szerk. a város szívibe költözött, zajlik az élet vadul. Az Úttörő Áruház tövében történnek a nagy dolgok, az ám!

Például mindennap bejön egy csávó, zárjegy nélküli cigarettát árul méltányos áron. A menye igazgatósági tag a központi dohányelosztóban, onnan szerzi, de állítása szerint neki is többe van.

A múlt héten profilbővítéssel kísérletezett, két doboz mahorka között egy autót is megpróbált értékesíteni. Értesülvén átmeneti nehézségeinkről, egy roppant előnyös konstrukciót ajánlott. Még gondolkozunk, úgyis jössz holnap is, nyögtük. Na jó, addig felmegyek a miniszterhez, búcsúzott. Mindig így búcsúzik. Szeret minket, de abba sajnos nem egyezhet bele, hogy fizetéskor rendezzük a számlát. Addig álljak én vívóállásban, és elhúz a Parlament irányába.

Vasárnapig csak nevettünk rajta.

De akkor jött egy csávó, cigarettát és autót árult, rá is volt írva a ruhájára, ne szépítsük, úgy nézett ki, mint egy szendvicsember, csak butábban nézett. Ehhez képest a Csisztu Zsuzsa kíséretében egész nap a városban bóklászó Mika Häkkinent fogadta a Magyar Köztársaság elnöke, a parlament elnöke és a leendőügyi miniszter. Nyilván vettek is egy szekérderék cigarettát tőle, hisz nyakunkon a karácsony.

Szeretjük mi a Forma-1-et nagyon, ami nem is csoda. Nekünk, magyaroknak vérünkben van a száguldás, és a tömegközlekedés amúgy sem megoldott. Imádunk veszélyesen élni, sok köztünk az erős dohányos. Volt olyan mogyoródi grand prix, aminek az érmeit a fénykorát élő Gyula adta át, épp csak le nem spriccelték egy kis pezsgővel (leginkább azért, mert nem habzott az erős hazai).

De azért álljon már meg a menet.

Minden jöttment vigécet mégsem kéne díszsortűzzel fogadni. Legalább a Parlamentre kiakaszthatnának egy táblát, hogy ügynöktől nem vásárolunk, hacsak nem titkos az illető.

Ám ha muszáj, muszáj. Mi sem tiltakozunk. Ígérjük, ott leszünk, mikor Orbán Viktor felkeresi betegágyánál a gyengélkedő Willy Lohmant.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.