Róka a hóra

  • 1998. november 26.

Publicisztika

Belegondolt-e valaki abba, hogy mit érezne ebben az országban néhány millió nem kisgazda szavazó, pontosabban nem Torgyán-hívő szavazó, amikor az ijesztően többfelé tartó tekintetű, arckifejezésével rendezetlen belső életről árulkodó és egészen megdöbbentő gondolatfűzésekre képes kisgazdavezér valamikor 2000-ben az Országgyűlésben eskütételre nyújta fel kezét: "Én, Torgyán József, a Magyar Köztársaság elnöke esküszöm..."? Belegondolt-e abba valaki, hogy ha ezt az embert a Fidesz-frakció támogatásával helyezi a balvégzet a köztársaság legmagasabb közjogi méltóságába, akkor nemcsak a Fidesz-frakció jobb érzésű tagjai (és biztos vannak ilyenek egy ekkora frakcióban) hányják majd le a párttagkönyvüket, és nemcsak az a közepesen ifjú menedzserréteg fordul el a legnagyobb kormánypárttól, amelynek a fiataldemokraták a jelek szerint a szocialistáktól független gazdasági elit szerepét szánják, de Orbán és propagandagépezete két évvel e sajnálatos esemény után, a 2002-es választások előtt a néhány millió nem Torgyán-függő szavazónak is hiába papolhatna stabilitásról meg koalíciós kényszerről.

Belegondolt-e valaki abba, hogy mit érezne ebben az országban néhány millió nem kisgazda szavazó, pontosabban nem Torgyán-hívő szavazó, amikor az ijesztően többfelé tartó tekintetű, arckifejezésével rendezetlen belső életről árulkodó és egészen megdöbbentő gondolatfűzésekre képes kisgazdavezér valamikor 2000-ben az Országgyűlésben eskütételre nyújta fel kezét: "Én, Torgyán József, a Magyar Köztársaság elnöke esküszöm..."? Belegondolt-e abba valaki, hogy ha ezt az embert a Fidesz-frakció támogatásával helyezi a balvégzet a köztársaság legmagasabb közjogi méltóságába, akkor nemcsak a Fidesz-frakció jobb érzésű tagjai (és biztos vannak ilyenek egy ekkora frakcióban) hányják majd le a párttagkönyvüket, és nemcsak az a közepesen ifjú menedzserréteg fordul el a legnagyobb kormánypárttól, amelynek a fiataldemokraták a jelek szerint a szocialistáktól független gazdasági elit szerepét szánják, de Orbán és propagandagépezete két évvel e sajnálatos esemény után, a 2002-es választások előtt a néhány millió nem Torgyán-függő szavazónak is hiába papolhatna stabilitásról meg koalíciós kényszerről.

Ha sokan talán nem is, de a Lendvai utca meg a Miniszterelnöki Hivatal homályos sarkaiban néhányan bizonyosan belegondoltak ebbe. Ha nem, úgy vagy nagyon hülyék az ott tanyát vertek, vagy nagyon sötét dolgokat képzelnek a 2002-es választásokról.

Az első feltételezést az önvédelem, a másodikat a jóhiszeműség okán utasítsuk el! Ebben az esetben viszont a Torgyán József köztársasági elnökségét kilátásba helyező állítólagos Orbán-ígéretek körül nem stimmel valami. Tegyük most fel, hogy ezek valóban elhangzottak (és ha nem hangzottak is el, a megszellőztetésük mindenképpen az elhangzottság látszatát kelti). Akkor viszont Torgyán Józsefet valakik nagyon át akarják kúrni a palánkon. Ezek a valakik magukban nem rendelkeznek a kormányzáshoz elegendő parlamenti többséggel. Csak a kisgazdákkal együtt maradhatnak hatalmon, akik viszont egyelőre kevés jelét adták annak, hogy hajlandók lennének kihátrálni Torgyán mögül; az egységes falanxban történő fellépés egyelőre több földi jóval, gyanús programokra fordítható költségvetési dellával, igazgatótanácsi tagságokkal, zsíros szinekúrákkal kecsegtet, mint az egyéni smúzolás a Fidesszel. A Fidesznek olyan sok kisgazdát kéne átcsábítania a saját frakciójába, hogy annyit még Antall Józsefnek sem sikerült. Ennél jóval egyszerűbbnek tűnik a kisgazdákat Torgyánostul, búza-, sertés- és répabombástul, Trixistül kivágni a hóra.

Még egy kis idő, és egy ország sóhajt fel megkönnyebbülten, ha ez végül bekövetkezik.

Addigra talán a szakszervezetekkel is sikerül kibékülnie a Fidesznek; és Nagy Sándorról is kiderül, hogy épp ellenkezőleg, Bábolnára meg a MOM-ra csak ráfizetett, a sajátját is rááldozta, nemhogy még ő járt volna jól.

Ízlelgessük a szót: nagykoalíció. Egy ország sóhajt majd fel megkönnyebbülten.

Ha addig el nem szúrják.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.