Volt egy bank, amely igazán közel állt mindenkihez, a szociktól a Fideszig, mellesleg közpénzekből szponzorált profilidegen dolgokat, sajtóbirodalmat például, benne a Narancsot is. Aztán jött a Fidesz és vele az Új Morál, ne legyen banknak lapja, ne herdálja a Zadófizetők pénzét, amikor mindenki tudja, hogy a herdálásra kormányzati monopólium van.
Nos, az Új Morál már a legelején megbukott, akkor, amikor a Narancs sajtóholdingból való kiebrudalásakor (hozsanna érte néked, Stumpf, bárki is voltál) nyilvánvalóvá vált, hogy a legveszteségesebb és a kormányváltás után tökéletesen érdektelenné vált -mert a kormánydöntések méla apológiájára szorítkozó - Magyar Nemzet bizony kőkeményen banki, értsd: állami tulajdonban maradt. Stumpf bejelentette, hogy a Nemzetet Népszabadság-konkurenciává turbózzák fel, Orbán közben a médián belüli egyensúly helyreállítására tett gondolatkísérletet. Most pedig ez: a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) ajánlatot tett a két Marquard-lap, a Magyar Hírlap és a Mai Nap megvételére, "egyes kormányzati körök" (forrás: Népszabadság) pedig elgondolkodtak a Hírlap, a Nemzet és a Napi Maó összeolvasztásán, legyen a kormánynak is lapja, nem is kettő, hanem mindjárt egy, háromból.
Lapzártakor annyit tudunk, hogy Marquard nem akar eladni, sőt még fejlesztené is Magyarország egyik (a kettő közül egyik) liberális napilapját. A Nemzetben azonban az összevonásos hírt komolyan veszik, ízlelgetik, én nem tudom, mormogják: tán Bayer Zsolt kultúrfaktort, közírót, újságírót és - ezt kapják ki: - írót ejtenék ide főszerkeszteni?; a Napi Maót megint mindenből kihagyták. (Mentő kérdés: kit ejtett meg Bayer Zsolt első regényében a gonosz árendás? Válasz: senkit. Bayer Zsolt ugyanis nem írta még meg első regényét. Bayer biztos leendő. Mint Deutsch.)
Hogy az MFB független bankként kinek tesz ajánlatot, az nyilván az ő dolga, elvégre függetlenségét a százszázalékos állami tulajdon garantálja. Hogy "egyes kormányzati körök" arra élveznek el, hogy különálló lapok összeboronálásáról fantáziálnak, az meg az ő dolguk. Az azonban vicces, hogy egy konzervatív kormánynak már megint a Magyar Hírlap kell, és ott tartunk, ahol Demszky pár éve azon a romantikus március 15-én: "El a kezekkel a Magyar Hírlaptól!" - szólt a sajtószabadság idusán, és milyen igaza volt.
Mert a végén kiderülhet az is: a Postabank sajtóbirodalmának felszámolásakor mondottak ellenére banknak mégiscsak lehet lapja, a sajtó egyensúlyát adminisztratív eszközök és adófizetői pénzek állítják majd helyre, hirdetési piacok lesznek át- és becsatornázva, profilidegen tulajdonosok szabadítják meg a profilidegen lapot a profilidegen olvasótábortól, amely zárt alakzatot öltve áll majd sorban a postahivatalban, hogy előfizethessen a Népszabadságra meg a Népszavára. No meg a MaNcsra.
Megint a szoclibek jártak jól (parafrázis).
