Egotrip
T'DOOR: "Radikális" "megalkuvás"
Író ír, írja: röhejesnek érzi saját magát is olykor, hahaha, az okoz neki fájdalmat igenis, amit magasból lemicsodál különben igenis, és hogy igenis, ez van.
MaNcs, X. évf. 51. szám, (1998.12.17.) (1998-12-17)
Író ír, írja: röhejesnek érzi saját magát is olykor, hahaha, az okoz neki fájdalmat igenis, amit magasból lemicsodál különben igenis, és hogy igenis, ez van.
Közeleg a szeretet ünnepe: alacsonyan szállnak a nyugdíjasok, még utoljára, mielőtt a fiúk megvonnák tőlük ezt a horni privilégiumot. Karácsony előtt a shopping centerek megtelnek fizetőképes kereslettel, a publicisztikarovatok mindenre képes világnézetekkel, a játékboltok pedig olyan kiskorúakkal, akik valójában kültagok a szülők fiktív bt.-jében, a Legót költségként írják le, igen, néni kérem, áfás számla is lesz, tessék csak "építészeti segédanyagot" írni.
(Bevezetés) A pálya télen a legszebb, akkor is akkor, ha hó alatt van. Mert nem látszanak a vonalak, a stoplinyomok, a becsúszó szerelések mélyszántásai, egyáltalán nem látszik, hogy valaha is voltak itt emberek. Most sincsenek, csak néhány lábnyom jelzi, hogy a környékbeliek a pályán át közelítik meg a Sport büfét. Ami elég helytelen, mármint hogy nem kerülik meg a pályát, mert a pályát ilyenkor hagyni kell, téli álmot alszik. Hulljon rá hó, szálljon rá varjúcsapat, fújjon be gallyat, a kőfalról törmeléket a szél, de ember ne háborgassa.
Azt mondja Stumpf István főminiszter, hogy a sajtó területén nincs esélyegyenlőség, és ezért a kormány alkotmányos kötelessége, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazva, vagyis állami pénzek bevetésével felszámolja a konzervatív és nemzeti sajtó történelmileg kialakult hendikepjét. Kíváncsian várom, mikor jelenti majd be, hogy például a sport területén is él alkotmányos kötelességével, vagyis felveszi a harcot a történelmileg kialakult egyenlőtlenség ellen, oly módon, hogy a jobb csapatokból felvásárol néhány kitűnőséget, és azután elajándékozza őket a gyengébb csapatoknak. A történelem és a piac által kialakított erőviszonyokat egy magát nagy ritkán még mindig liberálisnak becéző kormány az állam nyomásgyakorló eszközeivel és visszaállamosítással akarja megváltoztatni a sajtószabadság korlátozása érdekében. És e terv kovácsai még a gazdasági ésszerűség érveivel is előhozakodnak. Megosztják velünk azt a megdöbbentő felismerésüket, hogy új lapok vásárlásával felértékelődik a Magyar Fejlesztési Bank sajtóholdingja, és ezért ezt majd nagyobb összegért lehet privatizálni. Lehet ezzel vitatkozni? Drágábban adhatók el a gombok, mihelyt veszünk hozzájuk nadrágot is.
Ez itt az év utolsó nagy pszeudozsurnál-fikciója, amely ezen jellegénél fogva talán több vívódást visel el, már ami a tónust illetné. Nesze nektek év végi anziksz.
Tisztelt Olvasók, Kedves Barátaim, ahogyan az író mondja: "vége van megint", előttem a főkönyv, készítsünk akkor mérleget.
Jézuska, ha volna, persze kérnék tőle sok szép ajándékot, hintalovat, matricát, színes könyveket, továbbá itt illemtani szempontból nem részletezendő dolgokat, legyen szép az ünnep, Isten, haza, család, bor, búza, békesség, unió,
A zöldpaprikaárusok évszaktól független kara mögött, a Népszínház utca torkolatában van az a plakát, ami előtt Béla lecövekelt, és percekig csak az éppen lenyelt nyálát tudta visszasírni: Gotleibköchen, 1998. 12. 31. Halálmetál fesztivál 3 x 666. Végre beugrott, hogy miért is volt ilyen minősíthetetlenül ostoba és kérlelhetetlenül tapló ez az év, itt a válasz - gondolta Béla, és elindult a Teleki tér felé, miközben megpróbálta levágott ujjú kesztyűbe dugott kezét belegyömöszölni a bőrdzseki zsebébe.
Még nem jött el az idő, amikor az SZDSZ-nek el kell mozdulnia eredeti, rendszerváltó liberalizmusától. Bár a rendszerváltás befejeződött, az új magyar liberalizmus kiinduló programja még nem teljesült be.
Hol van? - kérdezik mostanában nemcsak megszállott hívei, hanem azok is, akiknek a legkevésbé sem hiányzik robusztus alakja. A tévé képernyőjén utoljára október elején láthattuk. Búcsúzott. Egyben hálátlansággal vádolta meg a választópolgárokat, majd rágyújtott egy dalra, és bevonult a folklórba. Bárcsak tényleg így lenne! Akkor nem kellene tartanunk attól, hogy egy napon visszatér. Néhányan nemrég Besztercebányán vélték látni: alkonyat, sűrű félhomály, magányos férfi, amint befordul egy utcasarkon. Lehet, hogy mégsem ő volt? A hallucináció már régóta része a szlovákiai polgár hétköznapjainak. (Lásd még: Mario és a varázsló.)
Olyan rég volt, hogy alig tudjuk felidézni. Újra az a nyomás gyomortájékon, a gerincoszlop mentén fel-le irányba száguldó, bizsergető érzés, az a szorítás a halántékon: Horn Gyuláról van szó megint.
Kinek fáj az, hogy a székesfehérvári és mátyásföldi Ikarus-gyár munkásai karácsonyra az elbocsátás és a munkanélküliség közeli távlatát kapták? És ki az a Jézuska, aki ezt a szép ajándékot a küszöbük elé pottyantotta?
Évente legalább egy, de inkább két kiállítása van Magyarországon, ugyanennyi New Yorkban vagy máshol az Egyesült Államokban, de látták már a tárgyait Dél-Afrikában, Kanadában, Párizsban is. A minap egy hazai napilapban azt írták róla, hogy az "Erdély-iskola" legtehetségesebb tagja. Az is lehet. Munka közben válaszolt kérdéseinkre, New Yorkban.
Kisebbségi videokönyvtárA Balassi Bálint utca 15-17-be költözött Cirko-gejzír moziban várhatóan januárban nyílik az Egyenlítő Alapítvány kisebbségi (nemzetiségi, faji, vallási, szociális stb.) tematikájú videotára, s archívum és dokumentumtár létrehozását is tervezik. A hazai gyártású filmekre építő tékából a leendő klubtagok kölcsönözhetnének.Szinyei: 70 milliós rekord A Kieselbach Galéria téli árverésén 70 millió forintért cserélt gazdát Szinyei Merse Pál Parkban című festménye: ennél nagyobb árat még soha nem ért el magyarországi aukción eladott műtárgy.
A profi futballklubok teljes átvilágítása után, az angol Premiership vagy az amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) mintájára egységes üzleti vállalkozássá alakított magyar bajnokságot külföldi könyvvizsgáló cégek segítségével kell privatizálni - állítja Dénes Ferenc közgazdász, a leendő Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára. Nem csak ő mondja: ez a Fidesz vezette kormány koncepciója a magyar futball megmentésére, sőt nyereséges üzletággá tételére. Ám a merész tervet rengeteg veszély fenyegeti: a futballkluboknak önként kellene beleegyezniük gazdálkodásuk átvilágításába; rendezetlen a tévéközvetítési jogok ügye, a foci irányítói pedig legszívesebben jégcsákánnyal esnének egymás gégéjének. Ha állati énjük netán diadalmaskodik, és tényleg lemészárolják egymást, akkor is marad egy kérdés: akad-e olyan szélütött kapitalista, aki több tízmilliárd forintot fektetne be a magyar futballba?
"Az a sikerélmény, amikor megyünk haza", mondja egy nevelő az egyik átmeneti gyerekotthonban. Egy ilyen intézménybe elvileg harminc, maximum hatvan napra kerülhetnek a gyerekek (sokuk jóval tovább van itt), amíg eldől további sorsuk: visszahelyezhetők-e családjukba, vagy nevelőszülőknél, netán egy másik intézetben folytatják. Az átmeneti otthonok - ideiglenességük okán is - nem a pedagógiai sikerek kincsesbányái, de a szkepszis, amellyel az idézett dolgozó a rábízottakat kezelte, érthetővé teszi a most lezárult - az "otthont nyújtó gyermekintézményekkel" foglalkozó - ombudsmani vizsgálat egyik megállapítását: "Az alapvető szemléletváltozás a legsürgősebb feladat."
A Postabank elveszítette alaptőkéjét, és jelenlegi tulajdonosai nullára írhatják le a bank részvényeibe fektetett tőkéjüket a december végi közgyűlésen, amikor is az állam újabb tízmilliárdokat költ a pénzintézet megmentésére. Az viszont már vita, mégpedig politikai vita tárgya, hogyan alakulhatott ki ekkora veszteség, és hogy egyáltalán mekkora hiányról lehet beszélni. A kormányzat mindenesetre hajlamos felnagyítani a bankra költött összegeket és a hiány nagyságát, de nem tudni, hogy az ebből származó politikai előnyökön túl van-e rá gazdasági oka.
A Marketing Centrum legutóbbi felmérése az önkormányzati választások előtt készült, a legfrissebb adatfelvétel pedig december elején fejeződött be. A két felmérés között nem változott a pártok támogatottsága, ugyanakkor talán még sohasem volt olyan megosztott a magyar társadalom pártállás szerint, mint jelenleg. Az MSZP hívei minden eddiginél jobban haragszanak a kormánypártokra, és immár a Fidesz táborában is magasabb a MIÉP, mint az MSZP rokonszenv-indexe. Az SZDSZ táborában éveken át csaknem olyan magas vagy magasabb volt a Fidesz rokonszenvmutatója, mint egykori koalíciós partneréé, most viszont az MSZP indexe 13 ponttal meghaladja körükben a Liberális Internacionálé másik magyar tagjának indexét. Ha a pártok támogatottsága nem is változott, a közhangulatra és a vezető kormánypártok elnökeinek népszerűségére nem maradtak hatás nélkül az elmúlt időszak belpolitikai botrányai, derül ki a MaNcs és a Világgazdaság megbízásából készített közvélemény-kutatásból.
Bár dorgáló szavak is illették, leginkább mégis megveregették Magyarország vállát azon a konferencián, melyet 44 ország, a Vatikán és 13 nem kormányzati szervezet képviselőinek részvételével rendeztek Washingtonban a náci vészkorszak üldözötteitől elrabolt műtárgyak sorsáról. Erről beszélgettünk a magyar küldöttség vezetőjével.
Öt zsidó szervezet közös nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a kormány mindössze harmincezer forint kárpótlást fizessen a második világháború alatt deportált és koncentrációs táborokban meggyilkolt személyek után a hozzátartozóknak. A lényeg persze nem az összeg: az Országgyűlés sokadik éve alkotmányos mulasztást követ el, hiszen a mai napig nem hozott törvényt a kárpótlás mértékéről.
Megszenvedte a kormányváltást a környezetvédelem. Minisztériumát megtizedelte a földművelési tárca, csökkenni fog a környezetvédelmi felügyelőségek létszáma, megállt a jogszabály-előkészítés, és a környezetvédelmi fejlesztések és beruházások legfőbb anyagi bázisa, a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) önállósága is megszűnik. A hektikusan irányító kisgazda miniszter már az általa odavitt embereket rugdossa ki. És bár visszafogott morgás hallik a Fidesz felől is, a polgárok akarata szent, s ezen akarat diadalához Torgyán doktor momentán nélkülözhetetlen. A környezetvédelmi miniszter Pepó Pál pedig történetesen az ő választottja.
A közel-keleti országban a szépségkirálynő-választás eufóriája már a történelemé: nyomtalanul múlt el, hogy az izraeli kislány, Linor Abergil nemcsak a mi Horváth Évánkat, de a cseh bombázót is padlóra küldte a Seychelles-szigeteken. Unalomra azonban nincs ok, ez egy olyan hely, ahol mindig történik valami. A repülőtérről Tel-Avivba vezető úton például a legendás brooklyni Nagy Rebbe, Menachem Shneerson gigantposztere integet: A Messiás mindjárt itt van! Vagy mégsem.
A karácsony előtti hetek lemezpiaca a best of és greatest hits albumoké. Az ilyenkor szokásos dömpingből három talált meg engem, három nagy név az utóbbi két évtizedből, három különböző tészta: a U2 kifejezetten virgonc, tavaly kihozott egy technohatásokat is mutató lemezt, aztán körbejárta vele a fél világot, a Dire Straits évek óta téli álmot alszik, a Faith No More pedig effektíve megszűnt idén áprilisban. Meg kell mondanom, a Faith No More feloszlása az égvilágon semmi megrendülést nem okozott számomra, a Dire Straits hiánya tulajdonképp föl sem tűnt, és megvolnék új U2-dolgok nélkül is, pedig tulajdonképp tisztességes lemezeket csináltak az utóbbi években is - még akkor is, ha (magamat ismétlem) már nem ők szabják a trendet.
Ötvenedik lemezéhez ért a harmadik éve működő Fonó Records. Népzenei, world music- és dzsesszkiadványainak színvonala kissé egyenetlen, ami mondható így is: a kiadó profilja nyitott. Egy ilyen gazdag katalógus azonban mindenképpen jó dobbantás meghódítani a közönséget és a terjesztőket, a határon innen és túl is. Mert léteznek Magyarországon olyan zenék, melyek egyetemes érvényűek és egyben különösek, melyek csak itt és most születhettek meg.
Ennek a Muzsikás-lemeznek régóta követtük az útját, utoljára (május 14.) Alexander Balanescut kérdeztük róla. Természetesen a Bartók albumról van szó; most karácsonyra kijött.
hagyományos, rettegve várt, értelmetlen méricskélés, önismétlés, számvetés és összegzés, továbbá a felfedezés, rádöbbenés, trendalkotás s bedumálás, amivel persze elvolnék én, csak tudnám, hogy nemcsak én, nemcsak én, nem csak én.
A Sziget szervezőinek legnagyobb húzása kétségkívül a Táncdalfesztivál sátor volt, ahol veterán slágerénekesek mutatták be évtizedes dalaikat őrjöngő tömeg előtt. Így történhetett, hogy 1998-ban az egyik legemlékezetesebb produkció Soltész Rezső nevéhez fűződik, aki ugyanazon a napon lépett föl, amikor a VHK és a Chumbawamba.
Beszélhet nekem bárki az egyeztetés nehézségeiről, én az összes bizonyíték ellenére is azt fogom gondolni, hogy éjjel kezdeni az előadást és hajnal előtt nem sokkal befejezni, az rendezői koncepció. Az éjszakai néző valószínűleg más, mint a szabályos este hétórai. Kevésbé cinikus, sokkal szentimentálisabb, kisebb ellenállással adja át magát a színpad csodáinak. Az éjszakai néző álmodozó természetű, könnyen elandalodik, és még csak nem is szégyelli, a betétdalokat pedig néha önkéntelenül együtt dúdolja a színészekkel. Ha az előadás rossz, akkor pedig fogja magát, és elalszik: kritikai érzéke a kései órán sem tompul. Érdemes tehát neki játszani.
Nem tudom, közkincs-e, vagy a mű ismerői éppúgy fehér hollók, mint a sorozat címe, amelyben megjelent Choderlos de Laclos regénye, a Veszedelmes viszonyok.
Sir Terence Conran, a szerző kékvérű angol, kezében Churchill-szivarcsonk, és úgy néz ki mégis, mint egy sokat élt, irigylésre méltó, elegendő belső békével rendelkező, gleccserlakó finn ács. Nem csupán lakberendezési térképeket készít, de áruházlánc-tulajdonos, szakács, a londoni vendéglőkultúra reformere, formatervezésimúzeum-alapító, azonkívül bútorkészítő és restaurátor. Életmű-művész. Valószínűleg sok más dologgal is foglalkozik emellett, mert a nyughatatlan polihisztorok soha nem vetnek véget foglalkozáskereső mániájuknak, sőt arra nevelték magukat, hogy egy percig sem legyenek tétlenek, hiperaktivitásból kifolyólag naponta rendezzék át a lakásukat, lehetőleg radiesztéta és feng-shui szakértő közreműködése, sőt az esztétika szak elvégzése nélkül. Conrannak ezt a mutatós, lakberendezési tárgyként is funkcionáló, préskönyv méretű darabot sem eshetett annyira nehezére megírni. Szabadidejében rendszerbe foglalta a környezet megváltoztatásával kapcsolatos tudását. Ami csak kikívánkozott és belefért a több évtizedes tapasztalatok után. Hiába keresnénk benne azokat az alaphibákat, amelyek oly gyakoriak a belsőépítészetről szóló könyvekben: hogy úgyis csak luxusméretű, fényárban úszó, hegyoldali lakásokra alkalmazhatóak a benne leírt fortélyok, lapozgatni egyedül mazochizmusból érdemes egy penészedő bérház földszinti szoba-konyhájában. Első lapozásra - mert az ilyet mindig albumszerűen, gyorsan végig kell hajtani - tűnhet csak veszélyesnek, mert a fotók egytől egyig elképesztő lakhelyekről készültek az ausztrál sivatagban terpeszkedőktől kezdve a norvég fjordokon magukban állókon keresztül a londoni és manhattani galambpadlásokig. Rendesen visszataszítóan sterilek és műszakirajz-szerűek vagy irigylésre méltóan arisztokratikusak. Többnyire alkotó emberek lakásai vannak a képeken, valóban nincsenek benne a harlemi dílerbunkerek, de talán azért, mert a dílerek meglehetősen funkcionalista lakberendezési elképzelésein nehéz volna bemutatni mondjuk a tér érzetével kapcsolatos elrendezési részletkérdéseket.
Aki most elképedve nézi, hogy a Fidesz vezette kormány milyen agresszívan törekszik akkora kormányzati hatalomra, amekkorával az előző demokratikus kormányok közül egy sem rendelkezett, hogy heti rendszerességgel szegi meg a magyar parlamentáris demokrácia nyolc éve kialakult íratlan játékszabályait, hogy sorra számolná fel az állam gépezetének és az egyén életének mindeddig autonóm kuckóit meg "a társadalommal folytatott párbeszéd" ama fórumait, amelyekhez elődjei nem mertek vagy akartak hozzányúlni, aki csodálkozik a drogtörvényen és a szervezett bűnözés elleni törvényen, a költségvetés preferenciáin, magára vessen.
Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.
A világ az idén sem lett jobb; arról pedig lapzártakor is tart a vita, vajon rosszabb lett-e. Miközben láttunk és - ha beismerjük, ha nem - éreztünk egy gazdasági világválságot, és a szomszédban (akárcsak más, egzotikusabb helyeken) dörögtek a fegyverek, az atomklub kénytelen volt új tagokat kooptálni, nem sikerült betiltani a taposóaknák gyártását és telepítését, Oroszország látványosan haldoklott, közben a világsajtó egy jelentékeny része arra a kérdésre kereste a választ: szex-e az orális szex? És ha szivarral csinálják?
Válság van. A művészettörténet mindig magabiztosan szállítja a tüneteket: a görögöknél bejön a végsőkig cizellált korinthoszi oszlopfő, XV. Lajosnál a rokokó, az arabok a bomláskor azon háborognak, hogy a lányok bendzsós csávókért rajonganak. Magyarország világújdonság-tünettel lép a színre: 1998-ban megjelent a Shyguys nevű fiúzenekar, melyben többen is ki vannak gyúrva, így hát a csapat valójában latens Chippendale, hát ide jutottunk.
Konfliktusokban bővelkedő év volt ez az idei a neten: hálórágók a telefontársaságok ellen, lemezgyárak a hálórágók ellen, kiberzsaruk a pedofilek ellen, mindenki a Microsoft ellen, hackerek mindenki ellen. Tudományos és technológiai fronton nem regisztráltunk jelentős áttörést, a kütyük kisebbek, a processzorok gyorsabbak, a játékok még véresebbek lettek, feltámadt az Apple, pályára állt az Iridium műholdas mobilhálózata, épül az új űrállomás, volt Glenn-misszió, lesz kétezredikév-mizéria.
Talán csak a legutóbbi hetek-hónapok huzakodásai vetnek árnyat az egész esztendőre, de most az az érzése az embernek, mintha ennek az, úgymond, "kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet" vagy mit produkáló évnek a kultúrtörténete főként olyan dial. mat. fogalompárokról szólna, mint az építés-rombolás, süllyedés-emelkedés, addapénzt-hogyisne, gyereide-takarodj.
A külső jegyek alapján borítékolhatjuk, hogy a Krúdy Gyula utca 7-es számú házának felújításával a Belső-Józsefváros poszt-Tilos az Á-korszakának egy jelentős epizódja kezdődött. Könnyen lehet, hogy ez a földszintes épület, amiben jelenleg kávéház és könyvesbolt működik, olyan felkapott hely lesz hamarosan, hogy híre az égig ér. Igaz, ehhez az is kellene, hogy ismét nyár legyen, mivel a terep legizgalmasabb része egy hangulatos udvar, ami a meleg évszakban minden bizonnyal kerthelyiségként üzemel majd, addig, míg a környékbeli lakók nem kezdenek aláírásgyűjtésbe és feljelentések körmölésébe. Ez a reménytelenül távoli jövő, a vendéglátás viszont már november harmadikán beindult a Darshan Caféban.
Nyakunkon a nagy ünnep, az ajándékozások és zabálások gyilkos gátfutásának szezonja. Rövid, helyi érdekű futamunk, míg a lehetőségeket kutatja, szinte szándéktalanul föltár néhány mélyebb összefüggést (tudniillik a mértékletes ajándékvásárlás és a mértéktelen töltekezés fájdalomcsillapító viszonyában).
A legnagyobb hülye a világon én vagyok. A csajom megint Vámos Miklóssal álmodott, mire én vettem neki egy gömb alakú mexikói lámpát meg egy színes üveg mécsestartót tizenötezerért. A második Déri Miklós magyar műlégykötő- és műlegyes halfogó bajnok, aki kedden pózolni akart egy csukával, mire nyakig belezuhant a jeges Duna-Tisza-csatornába.