Bűnpárti koalíció

  • 1998. december 10.

Publicisztika

Nem is olyan rég már leírtuk ugyanitt, de vegyük át még egyszer.

A kisgazdákkal nem lehet együtt kormányozni. Nem csak praktikus szempontból lenne egyetlen kósza ötletük is elég ahhoz, hogy Magyarország elmaradott, Európa perifériáján tengődő agrárdiktatúra legyen - ráadásul ötletekből, mint a Lex Pokol vagy a Nemzeti Bank megrendszabályozása, szép számmal lehet a padláson, kék parolis legyen, aki mindet le tudná söpörni. De egész működésük azt az erkölcsi fundamentumot rántja ki a Fidesz vezette kormány lába alól, amire például az ábrándos lelkű Kövér László hazánk megújulását építeni tervezi.

Hagyjuk most, hogy ebbe az erkölcsi fundamentumba beépíthetők-e pimf 40 milliós trükkök vagy az értelmiség elleni büntetőexpedíciók, és ne törődjünk most avval sem, hogy milyen következményekkel szokott járni az, ha egy titkosszolgálati miniszter tart erkölcstanórákat a társadalomnak.

Nézzük most csupán az elmúlt napok történéseit, és próbáljuk azokat egy szerfölött gyakorlatias erkölcstankönyv, a Btk. tanítása szerint értelmezni.

A kisebbik koalíciós párt legerősebb és második legerősebb embere, Torgyán József földművelési és vidékfejlesztési miniszter és Szabadi Béla, a hasonszőrű államtitkár a jelek szerint belehazudtak az ország arcába. És ez tényleg a legkevesebb ebben az ügyben.

Merthogy.

A mondott illetők közpénzen készíttettek egy vizsgálatot egy, a közpénzekből bőségesen markoló vállalat, vagy minek is nevezzük, az FTC viselt dolgairól. Ebből a vizsgálatból az derül ki, hogy a már elköltött volumenek után újabb, csillagászatinak is nevezhető közpénzek kellenek ahhoz, hogy az ország legnépszerűbb futballklubja ne omoljon össze. Mindezek után Torgyán és Szabadi a vizsgálati anyagot önhatalmúan titkosítják, valamint a múlt pénteki sajtótájékoztatón és az azt követő média-ámokfutás során azt állítják, hogy a klub gazdálkodása során nem történt törvénysértés. Maga - az egyébként megbízhatóan MIÉP-es lelkületű - revizor, a váratlanul a franzstadti Robespierre szerepében feltűnő Csúcs László ennek pont az ellenkezőjét állítja, és kapásból felsorol vagy öt törvényt, amit a gazdálkodás során megsértettek (például a reprezentációs keret terhére elkövetett fajtalankodás törvényi tényállása). Azokat, akik e törvényeket megsértették, bíróságnak kellene felelősségre vonnia. Csúcs állításait a kiszivárgott információk megerősítik, és ezeket az információkat érdemben senki nem cáfolja. A dolog a pénteki sajtótájékoztató és az azt követő Csúcs-nyilatkozatok után hirtelen más, az eddigieknél veretesebb dimenziókat nyer.

Büntetőjogit, például.

Ha ugyanis a revízió törvénysértésekre utaló jeleket rögzít, amint azt Csúcs állítja, akkor a köztársaság egyik minisztere és egy másik magas beosztású köztisztviselője nemcsak hogy tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget, de - amennyiben nem kezdeményeznek ügyészi vizsgálatot - a bűnpártolás gyanúja is rájuk vetül. El akarták sikálni az FTC vezetőinek disznóságait, és szabad elvonulást is ígértek nekik - hogy miért, azt még csak találgatni sem vagyunk hajlandók. És amilyen kisstílűek, ostobák és felfuvalkodottak, még ezt is elszúrták: nemcsak az országot és különösképpen az FTC szurkolóit, de saját emberüket, a hűséges Csúcs Lászlót is meg akarták alázni.

Ha a Csúcs-jelentés nyomán végül is nem születik feljelentés az FTC volt vezetői, esetleg ismeretlen tettes ellen, a következő kérdésekre kell valakinek választ adnia. Egy. Mi történik akkor, ha egy miniszterre a törvénysértés gyanúja vetül, és ha történetesen ettől a minisztertől függ Orbán Viktor hatalmon maradása? Kettő. Mennyibe került Csúcs László? Három. Ki jelenti fel azokat, akik a bűnpártolók pártját fogják?

Ha lesz feljelentés, és lesz per is, akkor csak egy kérdés marad megválaszolatlanul. Lesz-e olyan bíróság, amely az FTC vezetőinek ügyében a felmentő ítéletet legalább nem a tárgyalás előtt, hanem csak utána hozza meg?

Azt a kérdést ugyanis, ami a múlt pénteken történtekből mintegy automatikusan adódna, értelmetlen dolog lenne feltenni. Így hangzana ugyanis: mikorra írja ki Göncz Árpád az előrehozott választásokat?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.