Egotrip
Kálmán C. György: Magánvalóság (Takarék)
Én egyébként a kurtítás híve vagyok. Takarékoskodjon az ember, ahogy bír. Nem kell nyakra-főre költeni azt a drága pénzt. Folyton az a fényűzés, a polgárok pénzén, hát nem, ennek véget kell vetni.
MaNcs, X. évf. 47. szám, (1998.11.19.) (1998-11-19)
Én egyébként a kurtítás híve vagyok. Takarékoskodjon az ember, ahogy bír. Nem kell nyakra-főre költeni azt a drága pénzt. Folyton az a fényűzés, a polgárok pénzén, hát nem, ennek véget kell vetni.
Különösen sűrű, zavaros egy nap volt - olyan, amire az ember sokáig emlékszik, noha szokás szerint nem történt semmi érdekes. Már a felkelés is nehezebben ment annál, mint amire számítani lehetett, pedig esküszöm, hogy nem számítottam az ébredéskorsemmi jóra, eleve. A talponálló borozók törzsközönségével szemben, akik, mint azt hosszú évek áldozatos munkájával megfigyeltem, állandó jelenlétük valamiért mindig szükségesnek érzett, holott senki által nem sürgetett mentségéül többnyire azt hozzák fel, hogy nem fogja őket, mármint otthon, a hely, engem valósággal fogott az ágy, pedig álmos, na, az aztán nem voltam egyáltalán. A tudatom éppenséggel szokatlanul tisztának volt mondható, már amennyire, ugye, egy szorongásos pánikbeteg tudata tiszta lehet. Megpróbáltam számbavenni az éjszakai történéseket: a roham még az elalváskor megvolt rendesen, eddig, gondoltam, megvagyunk, de miután a nemrég elsajátított légzéstechnikával - az túlzás, hogy álomba, mondjuk így inkább: - a rosszullét hiányába átkínlódtam magam, mintha valami intenzív történt volna még. Hogy micsoda, be kellett ismernem, az már azonban szervezeti visszajelzés híján örökre homályba vész: ahogy most ugyanis a szívritmuszavaros légszomjra gondolok, azonnal fogy a levegő, s kezd összeállni a gyomorban bent a kő, de ha az éj további részének - vélhetően infernális - eseményszintjére térek gondolati síkon át, nincs semmi szervi változás, amiből az irányukban adott történtek tartalmi részleteire következtethetnék. Azt tehát, hogy valaha is rájövök még, bólogattam a plafonnak, mi volt az a nagyon lényeges, ennek alapján, adtam fel a reményt, sajnos örökre elvethetem. Azt viszont a legkisebb közös többszörösként Dessewffy Tibor szép szavával minden kétely nélkül, nyugodtan leszögezhetem, hogy magasak voltak az éjszaka "pszichológiai költségei".
Az egész egy apró balesettel kezdődött, hősünk az erdőben kószált, amikor az egyik kanyarból - a késő éjszakai időponthoz képest is igen sebesen - előrobogott a végzet, és megsebezte őt.
Volt egy bank, amely igazán közel állt mindenkihez, a szociktól a Fideszig, mellesleg közpénzekből szponzorált profilidegen dolgokat, sajtóbirodalmat például, benne a Narancsot is. Aztán jött a Fidesz és vele az Új Morál, ne legyen banknak lapja, ne herdálja a Zadófizetők pénzét, amikor mindenki tudja, hogy a herdálásra kormányzati monopólium van.
Szombaton tartotta a Vigadóban (tán mert a Búsuló Juhászban esküvő volt) soros - háromévente esedékes - közgyűlését a Magyar Írószövetség. Az összejövetelen rendkívüli esemény nem történt. Egyéb sem, mintha mi sem. Hagyján, de még ők sem, szóval gyér érdeklődés mellett, a tétova helykeresés jegyében, finoman szólva is.
Művészek SzarajevóértAz eddigi legátfogóbb kiállítás látható január 10-ig Bécsben, a Palais Liechtensteinben abból az anyagból, amely kortárs művészek által ajándékozott alkotásokból gyűlt össze az elmúlt évek során: a nemzetközi szolidaritás célja, hogy egy kortárs művészeti múzeum létrehozásával segítsék a háború sújtotta Szarajevó polgárait. MTV Europe-díjak Akárcsak tavaly, most is a Spice Girls nyerte a legjobb zenekar díját, s az övék a legjobb popalbum - derült ki az MTV Europe Milánóban rendezett díjátadási ünnepségén.
Idén július 24-én még jelentéktelen belügynek tűnhetett, hogy a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) választmánya leváltotta Csatári Sándor megbízott elnököt. Amit lehet, hogy nem kellett volna megtennie. A MaNcs információi szerint részben az ügyesen lobbyzó Csatári beljelentései nyomán két rendőrségi eljárás indult a Mohosz ügyeiben, ráadásként a 350 ezres tagságú szervezetnél Simicska Lajos személyes utasítására vizsgálatot kezdett az APEH. Bírósági vonalon bevetette magát az igazságügy-miniszter is. Nem véletlenül. A Mohosz vezetői évek óta csendben szabotálják a szervezet gyaníthatóan törvénytelen döntéseivel kapcsolatos ügyészi óvások végrehajtását. Márpedig a játék nem csontkukacra megy: a hazai horgászok évente csak a különféle engedélyekre három-öt milliárd forintot fizetnek ki.
Dávid Ibolya igazságügy-miniszter - az ilyenkor mindeddig szokásos gyakorlattól eltérően - nem ellenjegyezte Göncz Árpád államelnök kegyelmi határozatát, ami azt jelenti, hogy Kunos Péter, az egykori Agrobank vezérigazgatója nem ússza meg a kétéves börtönt, és nem térhet vissza Baracskáról, ahová október 29-én vonult be. A hírek szerint a fogházkönyvtárban kap majd munkát. Az elítéltet előbb azonban elszállították a tököli börtönkórházba.
A jövő évi számítógépes játékpiac nagy dobása lesz, ha a verekedős programokban újabb harcost lehet majd választani. A már megszokott buzogányos csajok (Candy), kardos, kigyúrt, szőke sziborgok (Wolf) és fiktív nuncsakus kung fu-bajnokok (Chun Li) mellett a főmenüből választhatjuk a kis testű, vicces arcú, szemüveges ádázt, akinek fő fegyvere a határozott természet és a gyilkos körfűrész, népies nevén flex.
Mint tudjuk, a közpénzek hajlamosak elfolyni, a közterheket pedig nehéz beszedni. A járulékügyekben január elsejétől bekövetkező változások - jelesül, hogy a járulékbehajtást az APEH fogja végezni - indoka az, hogy a kormány és múlt hét óta a parlament is úgy véli: azzal, hogy a két társadalombiztosítási ágazat járuléknyilvántartási és -beszedési szervezeti egységei átkerülnek az APEH-hoz, megnő a járulékfizetési hajlandóság, és csökken a tb 230 milliárdos kintlevősége. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy az APEH-nek is beletörik a bicskája a tb-nyilvántartásokba, az viszont biztos, hogy ezzel nemcsak a társadalombiztosítás kerül még közelebb a Pénzügyminisztériumhoz meg APEH-hez, de jelentős adatállományok is közelebb kerülnek egymáshoz.
Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.
Kettős ünnepet ültek idén Törökországban. Október 29-én volt hetvenöt éves a Musztafa Kemál Atatürk alapította Török Köztársaság, és idén november 10-én emlékeztek meg az államalapító halálának hatvanadik évfordulójáról. Az idei ősz a látványos hűségnyilatkozatok szezonja lehetett volna tehát. Ám ehelyett nemcsak hogy súlyos botrányok borzolták a török politikai élet felszínét, de egyre láthatóbbá váltak a bajok gyökerei - melyek magában a köztársaság szerkezetében bújnak meg.
Mára már törvényszerű, hogy Hollywoodért elég a sarki plazába menni, Ausztria filmművészete pedig még a gyakori határátlépők számára sem érdekes. Pedig van ott egy eurotarantino, akinek a nevével az utóbbi időben magát az osztrák filmet szeretik azonosítani. Michael Haneke, a Benny videója, A hetedik kontinens, a 71 töredék a véletlen kronológiájából és még minimum másik tíz filmalkotás rendezője különös kegyetlenséggel intézi el a valóságot, és nagyon zavaró történetvezetéssel értelmezi újra. Éppen ezért nem vonz tömegeket. Retrospektív sorozata az elmúlt héten volt látható az Örökmozgóban. Egyik filmjének vetítése alatt sikerült beszélgetnünk vele, és e beszélgetés során többször is tudomásunkra hozta, hogy kevéssé érdeklik a homlokára ragasztott címkék, inkább csak egy konstrukciót kínálna, amiről reméli, hogy némelyek számára befogadható.
Volt a Ladó, 1971 óta, az Akadémiai Kiadónál, komoly kötésben, évente új kiadás, hamisították is; most itt a Ladó-Bíró, új kiadó, új nevek, csaknem nyolcszázzal több, mint l971-ben, a borítón egy nemtelen lény ásít, boldog, még nem tudja, hogy hívják.
A magyar politikacsinálók nem kis hányada Tom Clancy-junkie. Mindjárt kiderül, mire alapozzuk ezt a látszólag merész, ugyanakkor teljesen lényegtelen állítást.
Aki nem figyel nagyon, talán észre sem veszi, hogy vagy nyolc éve dolgozik egy társulat a Merlinben. A vendégjátékok között, az étteremtől nem messze, színházalapításra szánta el magát néhány helyben nevelt színész. Azóta dolgoznak. És mert valamiért úgy alakult, hogy nem ők a Merlin fő attrakciója, és nem lettek sztárok, csöpp lehetőségeiknek kiszolgáltatva teszik a dolgukat. Tehetséggel, türelemmel, de igazi, csak rájuk figyelő szellemi vezető, irány- vagy formaadó gondolat nélkül. Vagyis: kiszolgáltatva a vendégrendezőknek.
A londoni klubzenéket egyre mélyebben szövi át az ázsiai underground. Hogy mozgalomról lenne szó, azt tagadják a főszereplői - azt mondják, ahány klub, annyi szokás. Másban utaznak az indiaiak, mint a pakisztániak, másban a politikai agitátorok, mint a partylovasok és így tovább. Beszélhetünk inspirációról, beszélhetünk hangmintákról, beszélhetünk "élő hangzásról", ugyanoda lyukadunk ki: a kis sárga halacskák megették a nagy fehér cápákat, és nagyon jó, hogy így van. S hogy még jobb legyen, a Tilos az Á a színtér legjelesebbjeit az Almássy Téri Szabadidőközpontba telepíti, rendíthetetlen fedezete, a British Council támogatásával. A Salon Oriental sorozat első fejezetét a Transglobal Underground tette emlékezetessé, de húzós a januári ígéret, a Suns Of Arqa is.
Piros bogyós bukszus díszíti a szálloda hallját, körötte narancsok. Hátrébb egy lány halkan zongorázik, diszkrét, monarchikus hangulat. Egy szemöldökig fekete sísapkás férfi kel föl a fotelből, lopva körülpillant, a növényhez lép, lecsíp egy bogyót, és zsákmányával együtt visszaül a helyére, lábánál hű, fekete hátizsákja. Ha velem volna a kis növényhatározóm, leírhatnám, milyen bogyót szedett, de csak a tettest ismerem: a világ egyik leghíresebb rockénekese az, Michael Stipe.
Az emlősklónozás óta a legjelentősebb áttörésről számoltak be amerikai tudósok a biotechnológia területén: humán embrióból olyan sejttenyészetet állítottak elő, amely laboratóriumi körülmények között korlátlan ideig fenntartható, és belőle tetszőleges típusú emberi szövet tenyészthető. Az etikai szempontból problémás, így állami pénzből nem támogatott kutatást finanszírozó magáncég részvényeinek árfolyama a bejelentést követően megháromszorozódott a tőzsdén.
Tavaly heten, idén hatan ugrottak a halálba a veszprémi viaduktról, többnyire lehetetlenül fiatal emberek. Nem csoda, hogy a dunántúli város idén hatvanéves jelképét sokan az öngyilkosok kultuszhelyének tartják, ami azon túl, hogy rettenetes dolog, nem éppen hízelgő egy az átlagosnál dinamikusabban fejlődő településre nézve. Nem csoda, hogy a veszprémi önkormányzat sok mindennel próbálkozik annak érdekében, hogy valamiféleképpen megállítsa ezt a borzalmas sorozatot.
Az Akácfa utca voltaképpen tipikusnak mondható, lepusztult közterület a hétkerben, vagyis Csikágóban, a Rákóczi út és a Király utca között. Esténként autóriasztók sikolyától hangos, napközben kicsik és nagyok zarándokolnak az itt székházaló BKV (ez még fontos lesz!) pótdíjcsoportjához büntetést fizetni. Ennyivel el is intézhetnénk a dolgot, az utca színében és szagában is jellegzetesen pesti, természetesen a rosszabbik eresztésből, vagyis abból a fajtából, amit nagyon, de nagyon szeretnének egyszer majd rehabilitálni; az a terep, ahova lelkiismeret-furdalás nélkül viszi le a kutyáját szarni boldog-boldogtalan, mert úgyis mindegy.