Olyan rég volt, hogy alig tudjuk felidézni. Újra az a nyomás gyomortájékon, a gerincoszlop mentén fel-le irányba száguldó, bizsergető érzés, az a szorítás a halántékon: Horn Gyuláról van szó megint.
Hiányzott nagyon.
Pedig csak egy kis vidéki esemény kellett, hogy a - parlamenti és pártmunkában alig észrevehető - szunnyadó oroszlán megrázza magát. Horn azt üzente, hogy az MSZP-nek egy Torgyán József nélküli kisgazdapárt jó, alkalmas és hasznos szövetségese lehet e ciklus után. Közösen leváltanák a mostani kormányt, és megint minden jó lenne. A nép között jártában-keltében ezt érezte az álruhás álmodozó. Szomorú történet ez. Az a szomorú, hogy a nemzet vizionáriusa megint olyan kevéssel beérte. Mondhatott volna nagyobbat is, pl. hogy a szociknak egy Orbán-mentes Fidesz csuda jó partnere tudna lenni. Mondhatta volna, hogy "ha a fiatldemkrták levetik mstani hatalmi gőgjüket, a szoclistaprt örmmel fogadja őket a BIT-be". Álmodhatott volna nagyobbat: megjósolhatta volna a baloldali és a polgárinak nevezett pártok nagykoalíciós összeborulását - és ez talán nem is lenne a szociktól és a Fidesztől idegen gondolat.
De csak szimpla torgyánozásra tellett; igaz, ezért is legyünk hálásak neki. Megtudtuk végre - a legilletékesebb helyről -, hogy ki az FKGP fasza: Torgyán József az; maga mondta, Horn kijelentésére reagálva, hogy a párt Torgyán nélkül olyan, mint a vőlegény a megfelelő célszerszám nélkül. Ha mégis valami másra gondolt - a vőlegény szmokingjára, lakkcipőjére, tortaszelő késére netán -, úgy a fenti kijelentés sztornó: az FKGP-nek nincs fütyije. Ez esetben viszont nem ártana kinevezni egyet a minisztériumba. Legyen politikai államtitkár a beosztása. És szólítsa Bélámnak.
