A modern kapitalizmuskritikus populisták alaphazugsága világszerte a kizsákmányolás megszüntetésének, vagyis az igazság megvalósulásának ígérete. Ebben egységesek. Viszont mindezt igen változatos kommunikációval teszik. A legrégibb és leggyakoribb forma szerint a teljesítményt kizárólag a fizikai munka jelenti, értéket csak fizikai munkával lehet teremteni. A Kommunista Kiáltvány megjelenésekor (1848-ban) a hétköznapi ember számára ez szinte axióma volt. Leninék is így gondolták.
Orbán Viktor is a munkaalapú társadalom megteremtésének hazugságával indult el a vérpopulizmus útján, de hamar észrevette, hogy a modern, információ-dús világban az iskolázott fizikai munkások számának drasztikus csökkenése miatt más csoportokat is félre kell vezetni a választások útján esedékes hatalommegragadáshoz és hatalomban maradáshoz. Európában a választási siker a populisták legfőbb pajzsa. Minden korábbi és későbbi gazság vádja alól felment. Nem Orbán semmisítette meg a demokratikus köztársaságot, hanem a magyar nép. Nem Orbán Viktor sarcolja a bankokat és a multikat, hanem a magyar nép. Nem Orbán Viktornak van baja Brüsszellel, hanem a magyaroknak. Sorosról és Junckerről már nem is beszélve.
A populistákat általában kevésbé érdekli a pénz, mint a hatalom. Orbán ebben legalább újított, ő
a munka (és teljesítmény) nélküli pénzszerzés emblematikus figurája.
Természetesen naponta mutogatja üres zsebeit, ő a szerénység és az önzetlenség mintaképe. De a családjáról ez már nem mondható el. Nekik kicsit nagyobb a takarójuk, de még abból is kilóg a lóláb.
A barátokkal más a helyzet. Orbánt csak ragyogóan tehetséges és mértéktelenül (jóra) törekvő barátok veszik körül. Naponta, sőt óránként gazdagodnak milliárdokkal. S mert jószívű emberekről van szó, nem hagyják cserben szeretett nemzete javáért miniszterelnökséggel küszködő szegény barátjukat. Időnként meglepik egy repülőúttal, csak azért, hogy ne maradjon le egy jó magyar-kazah futballmeccsről.
Nem tudjuk (dehogynem!), hogy miből telik ilyesmikre, honnan jönnek ezek a pénzek, de az biztos, hogy nem munka alapon kerültek oda, ahol végül kikötnek.
A szerző sebész.
