Publicisztika

Ha már háborút vívunk a bankok ellen, vessünk egy pillantást a hadszíntér állására. A miniszterelnökünk vezette roham levágta őket mondjuk összesen 200 milliárdra - ez lehet, végül több lesz, lehet, kevesebb. De mondjuk a nagybankok, például a két osztrák, az Erste meg a Raiffeisen, fizessenek per kopf 35-40 milliárdot: mértékadó becslések szerint ennyit bukhatnak a 180-as svájcifrank-árfolyamnál rögzített előtörlesztésen. Hadvezérünk helyesen látja azt, hogy ennyit ők, illetve az anyabankjaik biztosan ki fognak fizetni, egyrészt mert van pénzük, másrészt meg ép ésszel nemigen tudnak mást csinálni. Ha van, tegyük azt, egyenként 200 milliárd forint kihelyezett hitelük Magyarországon, amit a következő 5, 10, 15 évben kéne visszakapniuk, nemigen tudnak lelépni innét. Még eladhatnák valakinek az egész boltot (az oroszok úgyis most vették meg a szintén osztrák Volksbankot) - de eladják mondjuk a 200 milliárd feléért. Többért aligha: ki az a hülye, aki Orbán országában komolyabb összeget költ bármi olyasmire, ami két hétnél később hozná vissza az árát (és nem L-lel kezdődik a kereszt- és S-sel a vezetékneve)? Máris 100 bukóban vannak. Ennél kevesebb a 40: tehát a bankok maradnak. Orbánnak igaza volt, amikor a hajdúszoboszlói agyviharon avval érvelt, hogy a bankok úgyis maradnak.

"Ha valamitől megijed az ember, azt a legokosabb megmérni." Daniel Kehlmann: A világ fölmérése A nemzeti és etnikai kisebbségek összeírását az októberi népszámláláson Kállai Ernő és Jóri András ombudsmanok vetették fel úgy két éve Az etnikai adatok kezeléséről szóló vizsgálat megállapításairól című jelentésükben, mely ötlet érthető módon lobbantotta lángra a szűkebb-tágabb szakmai közvélemény képzeletét. (Lapunkban a két ombudsman elképzelését Örkény Antal és Vári István bírálták, lásd: De ki vagyok én?, Magyar Narancs, 2009. december 10.)

Az elhúzódó euróválság kezelésére az elmúlt hetekben számos javaslat született. A francia államfő a tagállamok költségvetési fegyelmét biztosító tagállami alkotmánymódosításokban látná az euró stabilitását és jövőjét, míg a holland miniszterelnök és a pénzügyminiszter, Mark Rutte és Jan Kees de Jager a Financial Timesban minap megjelent cikkében az Európai Bizottságnak adna nagyobb mozgásteret: közösségi felügyeletet hoznának létre a tagállami költségvetések ellenőrzésére, végső esetben pedig kizárnák az eurózónából a közös pénz fenntartásához szükséges előírások megszegőit.

Lehet persze, hogy még nem tudunk mindent, hisz csak azt tudjuk, amit az ügyészség a parlament mentelmi bizottságának elárult, és talán nem árult el mindent.

A magyar oktatáspolitika egy kudarctörténet - mondta Lázár János a Fidesz-KDNP Hajdúszoboszlóra kihelyezett frakcióülése utáni sajtótájékoztatón. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy "nézzenek csak ránk" (már ha igazolva akarják látni a fenti állítást; Szijjártó Péter állt épp mellette). Csak sajnos most nem lehet egy tréfával elintézni ezt a dolgot. Lázár ugyanis nem kevesebbet jelentett be, mint az oktatás és az egészségügy államosítását (utóbbiról lapunk beltestében részletesen is szólunk).

Rendkívüli közgyűlésre készül szeptember 10-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A MÚOSZ szakmai, közéleti és politikai súlya alapján akár lapozhatnánk is: de ha maradt még bennünk némi lángja a szakmai összetartozásnak, ne lépjünk túl ilyen könnyelműen az eseményen. A szövetséget 1896-ban alapították, s taglétszáma alapján még mindig ez a legnagyobb szakmai szervezet, amelynek a kezén az elmúlt években - ez tény - milliárdok folytak keresztül. Ám ugyanezen idő alatt megdöbbentően keveset tett - ez vélemény - azokért, akiknek a képviseletére létrehozták.

Ott folytatjuk, ahol az imént abbahagytuk, a feljebb taglalt Nagy Bejelentés finisében. A kis sajtótájékoztatón az [origo] kérdésére, hogy tényleg azt mondotta-e külföldi diplomatáknak 2006-ban, hogy "hagyják figyelmen kívül, amit mondok!" - tudniillik azt a fűt-fát, amit a választási kampányban összeígérgetett az ő népének -, azt válaszolta Magyarország miniszterelnöke, hogy: "A külföldi diplomatáknak ma is azt mondom, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit csinálok."

Néhány hete ismét a Nagy Gazdaságpolitikai Bejelentés lázában égünk. Átélhettünk már ilyet idén február-márciusban is, amikor a történelmi esemény időpontjáról csak annyit lehetett tudni, hogy az bizonyosan nem aznap lesz, amikorra beharangozták. Volt persze pötyögés erről-arról, és türelmetlenségükben aztán sokan egy-egy szokványos sajtótájékoztatót ki is neveztek a Nagy Bejelentésnek; talán az zavarta meg őket, hogy - a magyar focihoz hasonlóan - szóvirágokban kifejezetten erős Orbánék gazdaságpolitikája: szabadságharc, háború, ilyenek. E lírai gazdaságpolitika alapvetően kettős célt szolgált: először annak elfedését, hogy kormányon képtelenség megvalósítani azt, amit Orbán Viktor és a Fidesz ellenzékben ígért (vagy még inkább annak az elfedését, hogy Orbánék ellenzékben is pontosan tudták azt, hogy kormányra kerülve alig valamit teljesíthetnek ígéreteikből), utóbb pedig annak a ki nem mondását, hogy a megváltónak hirdetett gazdaságpolitika teljes kudarcba fulladt.

A készülő közoktatási törvény, úgy tűnik, megemelné a tanárok kötelező óraszámát és iskolai munkaidejét. Bár a törvény gazdái nem beszélnek nyíltan - és a törvénytervezet publikus, 2010. decemberi változata 19-22 kötelező tanórát foglal írásba -, rosszat sejthetünk: a hírek egy ideje már heti 28 kötelező tanítási órát és 32 óra kötelező iskolai bent tartózkodást emlegetnek, ami a teljes munkaidő 80 százaléka. Ez utóbbi nemcsak a magyar hagyományokban, de világviszonylatban is szinte ismeretlen elképzelés.

Fölösleges eltűnődni azon, milyen lesz a következő színházi évad Magyarországon: majd Vidnyánszky Attila megmondja. A miniszter ugyanis kinevezte az alaposan megmódosított - és jobbára szakma-, művészet- és függetlenségellenessé tett - színházi törvényéhez csatolt mindenható bizottságát, és a névsor arcátlan, gátlástalan, egyértelmű.

"16 rendkívül sikeres év után Várszegi Gábor és a Fotex-csoport új tulajdonosoknak adta át az MTK-t" - jelent meg 2011. augusztus 23-án az MTK Budapest Zrt. által működtetett futballcsapat hivatalos honlapján. Várszegi Gábor, az MTK veszteségeit az elmúlt másfél évtizedben jórészt cégein keresztül finanszírozó vállalkozó távozik, úgymond "kivonul" a magyar labdarúgásból. Úgy megy, ahogy jött: ő maga a hírekben, a csapat az NB II-ben.

Egy budapesti szakközépiskola tizenegyedikes diákjaival beszélgetek; az öt fiú egy osztályba jár, jó barátok, mert hasonlóan gondolkoznak a világ dolgairól. Szívesen megosztják velem a nézeteiket, örülnek, hogy elmondhatják a véleményüket. Amikor a Magyarországon élő külföldiekről kérdezem őket, mindenkinek a cigányok jutnak először az eszébe. Kétkedve fogadják a felvilágosítást, hogy a romák is magyar állampolgárok. Végül azzal nyugtatják meg egymást, hogy lehet, hogy magyar állampolgárok, de akkor is bevándorlók.

Hoffmann Rózsa sokat szónokol. Nemrég oktatási bizottsági fegyverhordozója, Michl József tatai polgármester városában szólt a nemzet lelki egységéről olyan magasztosat, hogy földön járó elme fel sem foghatta. A tanévnyitó apropóján elmondott orációjának központi gondolata meg az volt, hogy ha nem lesz központi kerettanterv, akkor vége szakad az egységes magyar műveltségnek, mert például most sehol sincsen leírva, hogy Petőfi Sándort tanítani kéne.

Az Alkotmánybíróság (AB) kedden sem hozott határozatot a decemberben elfogadott nyugdíjtörvényt támadó beadványokról. Pedig számos jel mutatott arra, hogy fog. Mindenekelőtt az a sajtónak kiszivárogtatott anyag, amely szerint az AB két lényeges ponton a pénztártagok számára kedvezően íratná át a törvényt. Egyrészt törölné a jogszabály azon részét, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban maradt tagok befizetéseik ellenére sem jogosultak decembertől az állami nyugdíjra, másrészt megsemmisítené a munkavállalói nyugdíjjárulék átnevezését "nyugdíj-hozzájárulásra". Az AB ezzel kinyilvánította volna, hogy a kormányzati szómágia ellenére is olyan járulék jellegű befizetésről van szó, ami járadékfizetést keletkeztet - a magányugdíj-pénztári tagoknak is.