Publicisztika

Bár különösebb illúzióink nincsenek e tárgyban, hátha mégis úgy van, hogy összefüggéstelen ostobaságokat beszélve nem lehet választást nyerni, vagy legalábbis nem érdemes. De fogalmazhatunk pozitívan is: a választási győzelemért induló talán nagyobb eséllyel fut neki, ha kérelméhez valamiféle összefüggő világképet is mellékel, mely nem csak a társadalom ideálisnak vélt állapotát skicceli fel, de a realitásokkal és a rendelkezésre álló eszközökkel is számot vet. (Nem igaz egyébként cikkünk első félmondata: vannak illúzióink.)

Agrária termékeny földjén minden megtermett, amit csak szem-száj kívánhatott, s a helyiek méltán voltak büszkék állattenyésztésükre is. Kétakkora ország élelmiszerét is megtermelhették volna, a többletet exportálták. Persze, ahogy máshol is, a lakosságnak már csak a töredéke élt mezőgazdaságból, ám a fogyasztóként érdekelt többség is együtt érzett a termelőkkel, az őket támogató kormányzati intézkedések a nép egyöntetű helyeslésével találkoztak.

Magyar Narancs, 2009. július 9. Kedves MaNcs! Szakmabeliként Te is tudod, milyen rosszul esik egy magára valamit adó újságnak, ha bértollnoknak, ilyen-olyan érdekek kiszolgálójának minősítik.

Magyar Narancs 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs 2009.

A kinti ízléshez képest tán kissé extravagáns, de itthon már megszokott formaruhákban jelent meg a Jobbik három képviselője kedden az Európa Parlament strasbourgi alakuló ülésén. Szegedi Csanád a minap jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Magyar Gárda mezét hordta, s kifejtette: ő csupán új színt próbált vinni az EU-ba, ezért választotta a magyar népviselet alapelemeit (lásd: sildes pártszolgálatos sapka, árpádsávos nyakravaló, bakancs stb.). Volksgenossin Morvai és Volksgenosse Balczó képviselők sujtásos pruszlikban, illetve atillában tették tiszteletüket. Mindez persze csupán egy újabb epizód az egész évben tartó beöltözős farsangban; de fessen is mutatott például a gárdistaruhát öltő Vona pártelnök a Jobbik s a vele összefonódott Gárda szombati, úgynevezett "újraalakuló" gyűlésén!

Mielőtt azt gondolnánk, hogy az SZDSZ-ben a hétvégén történteknek bárminő köze lenne a kormány működéséhez, a választások időpontjához vagy az ország 2010-es (még mindig: válság)költségvetéséhez, számoljunk. A bruttó 386 országgyűlési képviselő nettó máris 384, mert a bruttóból lejön Toller László betöltetlen mandátuma, valamint a gyengélkedő Horn Gyuláé, miből adódóan a többséghez 193 képviselő szükséges, amiből ha a szocfrakció a maga nettó 188 szavazatát hiánytalanul szállítja, a kormánynak további mindösszesen öt partizánra lesz szüksége a talpon maradáshoz. Ehhez az igényhez képest a négy parlamenti szabadúszóról (a sportos Gyenesei, a kisüsti Császár, Vass a Tisztelet Társaságából, és az exfideszes Tóth András) már jól tudjuk, hogy olyan apró szívességekért, mint egy tárca nélküli miniszteri poszt, egy pekingi repülőjegy (full panzióval) vagy némi készpénz igény szerint teszi ki az asztalra szociális érzékenységét és/vagy elkötelezettségét a költségvetési fegyelem imperatívusza iránt. 'hozzájuk már csak egyetlen főnek kell csatlakoznia az ex-MDF-frakció hat árvája közül (köztük a közismerten kidolgozott felsőtestű Lengyel Zoltánnal), vagy az SZDSZ-frakció 19 tagja közül - a végkövetkeztetést önökre bízzuk.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető "kisebbparlamentezés".

Magyar Narancs, 2009. június 11. Sajnálatos (leírói?) tévedés nyomán Rákosi lett a 24.

Kedves MaNcs! Félix Péter sokadszor írja le azt, amit már sokszor elmondott a magyarországi zsidóságról, és aminek nem sok köze van a reális elemzéshez, ezért vitára sem nagyon érdemes. Egyetlenegy felháborító állítására azért kénytelen vagyok reagálni: "(...) hiszen ma már lámpással sem lehet találni holokauszt-túlélőket".

Elnökválasztásra készül a Szadbad Demokraták Szövetsége! Támogatjuk Weinek Leonárdot, a debreceni zászlóbontót, a megyék emberét, a tapasztalt polgármestert! Legyen ő az SZDSZ elnöke, vivát! Azért támogatjuk őt, mert a liberalizmus reneszánszáért száll síkra, s mert a budapesti választmányban zuglói létére egy elnökjelölő szavazatot sem kapott. Ne csüggedj, Leonárd, a miénk a tiéd! És... és,

A szombati Erzsébet téri tüntetést, amely az előző nap jogerősen betiltott Magyar Gárda Egyesület melletti demonstrációvá alakult át, és heveny zsidózás lett a vége, azért számolta fel a rendőrség, mert az egy be nem jelentett megmozdulás volt, és az ilyeneket a rendőrségnek a gyülekezési törvény értelmében fel kell számolnia. Ha a demonstrálók ellenállnak, akkor erővel kell ezt tennie. Hogy miért volt ez be nem jelentett demonstráció, arra két magyarázat is van. Az egyik, hogy ugyanezt a demonstrációt pár sarokkal odébbra, a Szabadság térre próbálták bejelenteni, de azt az V. kerületi önkormányzat különféle furmányos, ám nem okvetlenül jogszerű módszerekkel megakadályozta. (Lásd lapunk 16. oldalát.) A másik magyarázat, hogy ez a feloszlatott tüntetés nem a betiltott tüntetés volt, hanem egy másik, ami spontán módon alakult ki, és spontánul tüntetni valószínűleg ér. Ezen viszont azért nem kell elmerengenünk, mert a betiltott tüntetést már napokkal előtte szervezni kezdték, tehát nem lehetett spontán, tehát fel kellett oszlatni.

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

Amikor egy évtizeddel ezelőtt a Horn-kormány nyugdíjreformja lehetővé tette a magyarok számára, hogy részlegesen átlépjenek az állami nyugdíjrendszerből a magánpénztárakba, kétmillió ember - az érintettek nagy többsége - a lábával az öngondoskodásra szavazott az állami újraelosztással szemben. Mióta a Horn-kormány bevezette az adó egy százalékáról való rendelkezést, a jövedelemadót fizetők egyharmada rendszeresen az általa választott civil szervezetnek utalja ezt az összeget. Amikor a közvélemény-kutatók néhány hónappal ezelőtt azt kérdezték, hogy hol lehetne takarékoskodni a költségvetési kiadásokból, az egyik leggyakoribb válasz az egyházak támogatásának csökkentése vagy megszüntetése volt. Sőt:

Magyar Narancs, 2009. június 4. A Bukhara Bár nevében nagyon köszönjük a dicsérő szavakat.