A hárommillió igen országa

  • 1997. november 20.

Publicisztika

Magyarországon nagyon sok, őszintén demokrata meggyőződésű ember gondolta úgy az elmúlt hónapokban, hogy a NATO-kérdésről rendezendő népszavazás fölösleges, demagóg, és túl nagy kockázattal jár - a negatív döntés esélye túl nagy ahhoz, hogy a dolgot a népre lehessen bízni, a nép rendes gyerek, de soha nem tudni pontosan, mit forgat az alacsony homloka mögött, még a végén elcseszi a háztól az amerikai szenátust, a geopolitikai izéket, mindent, amire az elmúlt pár ezer évben a jövőnket bazírozni szerettük volna. Ahhoz, hogy a népnek jó legyen, a népnek most inkább kussolnia kéne kissé. Majd a politikusok elintézik a jódolgát, joguk van hozzá.

Magyarországon nagyon sok, őszintén demokrata meggyőződésű ember gondolta úgy az elmúlt hónapokban, hogy a NATO-kérdésről rendezendő népszavazás fölösleges, demagóg, és túl nagy kockázattal jár - a negatív döntés esélye túl nagy ahhoz, hogy a dolgot a népre lehessen bízni, a nép rendes gyerek, de soha nem tudni pontosan, mit forgat az alacsony homloka mögött, még a végén elcseszi a háztól az amerikai szenátust, a geopolitikai izéket, mindent, amire az elmúlt pár ezer évben a jövőnket bazírozni szerettük volna. Ahhoz, hogy a népnek jó legyen, a népnek most inkább kussolnia kéne kissé. Majd a politikusok elintézik a jódolgát, joguk van hozzá.

Horn Gyula nem tartozik azon honfitársaink közé, akik őszinte demokratikus meggyőződésükkel vívták ki a nagyközönség rokonszenvét. Õt másért szereti a magyar, hogy miért, tán maga sem tudja.

Viszont.

Horn és az MSZP, amikor végül is elfogadták a Fidesz - egyébiránt merőben demagóg indíttatású - nyári javaslatát arról, hogy a NATO-népszavazás ügydöntő legyen, demokratikusabban gondolkodott, és jobban bízott a magyar választókban, mint sok, náluk őszintébben demokratikus meggyőződésű és felvilágosultabb honfitársunk. Ez még akkor is igaz sajnos, ha Horn Gyula júliusban pontos (a múlt hétvégén pontosnak bizonyult) közvélemény-kutatásokkal rendelkezett az (akkor még: várható) eredményről, és ha a döntés mögött ott volt az is, hogy a Fideszt kéne valahogy olyan helyzetbe hozni, amikor csak hülyén kancsalít, és maga sem érti, amit mond; körülbelül úgy, ahogy vasárnap Orbán Viktor kijött a szavazófülkéből, és azt motyogta, hogy a népnek most nagyon rossz lehet, mert a kormányt kell támogatnia. Horn Gyula azt is mondta még júliusban, hogy a pozitív döntés nagy lökést ad majd a tagországokban és főként az Egyesült Államokban a csatlakozási folyamatnak.

Szépen be is jött mind a kettő. Az Egyesült Államokban, úgy hírlik, utcai örömtáncokat lejt a lakosság, a magyarok bekerülésének hírére emelkedtek a NATO-részvények a Kuala Lumpur-i tőzsde mögött, a nemzetközi diplomácia halkan bravózik; a lengyelek elismerően csettintenek, a cseheket a sárga irigység eszi, a gagauzokat leköröztük. A magyar ellenzék egymás fogát csikorgatja, és megpróbál mosolyogni. Közben Horn kezét a nép buksi fején nyugtatja; a nép csillogó tekintetét reá függeszti.

Értünk ikszeltettél, Gyula, nem ellenünk.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.