A hárommillió igen országa

  • 1997. november 20.

Publicisztika

Magyarországon nagyon sok, őszintén demokrata meggyőződésű ember gondolta úgy az elmúlt hónapokban, hogy a NATO-kérdésről rendezendő népszavazás fölösleges, demagóg, és túl nagy kockázattal jár - a negatív döntés esélye túl nagy ahhoz, hogy a dolgot a népre lehessen bízni, a nép rendes gyerek, de soha nem tudni pontosan, mit forgat az alacsony homloka mögött, még a végén elcseszi a háztól az amerikai szenátust, a geopolitikai izéket, mindent, amire az elmúlt pár ezer évben a jövőnket bazírozni szerettük volna. Ahhoz, hogy a népnek jó legyen, a népnek most inkább kussolnia kéne kissé. Majd a politikusok elintézik a jódolgát, joguk van hozzá.

Magyarországon nagyon sok, őszintén demokrata meggyőződésű ember gondolta úgy az elmúlt hónapokban, hogy a NATO-kérdésről rendezendő népszavazás fölösleges, demagóg, és túl nagy kockázattal jár - a negatív döntés esélye túl nagy ahhoz, hogy a dolgot a népre lehessen bízni, a nép rendes gyerek, de soha nem tudni pontosan, mit forgat az alacsony homloka mögött, még a végén elcseszi a háztól az amerikai szenátust, a geopolitikai izéket, mindent, amire az elmúlt pár ezer évben a jövőnket bazírozni szerettük volna. Ahhoz, hogy a népnek jó legyen, a népnek most inkább kussolnia kéne kissé. Majd a politikusok elintézik a jódolgát, joguk van hozzá.

Horn Gyula nem tartozik azon honfitársaink közé, akik őszinte demokratikus meggyőződésükkel vívták ki a nagyközönség rokonszenvét. Õt másért szereti a magyar, hogy miért, tán maga sem tudja.

Viszont.

Horn és az MSZP, amikor végül is elfogadták a Fidesz - egyébiránt merőben demagóg indíttatású - nyári javaslatát arról, hogy a NATO-népszavazás ügydöntő legyen, demokratikusabban gondolkodott, és jobban bízott a magyar választókban, mint sok, náluk őszintébben demokratikus meggyőződésű és felvilágosultabb honfitársunk. Ez még akkor is igaz sajnos, ha Horn Gyula júliusban pontos (a múlt hétvégén pontosnak bizonyult) közvélemény-kutatásokkal rendelkezett az (akkor még: várható) eredményről, és ha a döntés mögött ott volt az is, hogy a Fideszt kéne valahogy olyan helyzetbe hozni, amikor csak hülyén kancsalít, és maga sem érti, amit mond; körülbelül úgy, ahogy vasárnap Orbán Viktor kijött a szavazófülkéből, és azt motyogta, hogy a népnek most nagyon rossz lehet, mert a kormányt kell támogatnia. Horn Gyula azt is mondta még júliusban, hogy a pozitív döntés nagy lökést ad majd a tagországokban és főként az Egyesült Államokban a csatlakozási folyamatnak.

Szépen be is jött mind a kettő. Az Egyesült Államokban, úgy hírlik, utcai örömtáncokat lejt a lakosság, a magyarok bekerülésének hírére emelkedtek a NATO-részvények a Kuala Lumpur-i tőzsde mögött, a nemzetközi diplomácia halkan bravózik; a lengyelek elismerően csettintenek, a cseheket a sárga irigység eszi, a gagauzokat leköröztük. A magyar ellenzék egymás fogát csikorgatja, és megpróbál mosolyogni. Közben Horn kezét a nép buksi fején nyugtatja; a nép csillogó tekintetét reá függeszti.

Értünk ikszeltettél, Gyula, nem ellenünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.