Magyarországon nagyon sok, őszintén demokrata meggyőződésű ember gondolta úgy az elmúlt hónapokban, hogy a NATO-kérdésről rendezendő népszavazás fölösleges, demagóg, és túl nagy kockázattal jár - a negatív döntés esélye túl nagy ahhoz, hogy a dolgot a népre lehessen bízni, a nép rendes gyerek, de soha nem tudni pontosan, mit forgat az alacsony homloka mögött, még a végén elcseszi a háztól az amerikai szenátust, a geopolitikai izéket, mindent, amire az elmúlt pár ezer évben a jövőnket bazírozni szerettük volna. Ahhoz, hogy a népnek jó legyen, a népnek most inkább kussolnia kéne kissé. Majd a politikusok elintézik a jódolgát, joguk van hozzá.
Horn Gyula nem tartozik azon honfitársaink közé, akik őszinte demokratikus meggyőződésükkel vívták ki a nagyközönség rokonszenvét. Õt másért szereti a magyar, hogy miért, tán maga sem tudja.
Viszont.
Horn és az MSZP, amikor végül is elfogadták a Fidesz - egyébiránt merőben demagóg indíttatású - nyári javaslatát arról, hogy a NATO-népszavazás ügydöntő legyen, demokratikusabban gondolkodott, és jobban bízott a magyar választókban, mint sok, náluk őszintébben demokratikus meggyőződésű és felvilágosultabb honfitársunk. Ez még akkor is igaz sajnos, ha Horn Gyula júliusban pontos (a múlt hétvégén pontosnak bizonyult) közvélemény-kutatásokkal rendelkezett az (akkor még: várható) eredményről, és ha a döntés mögött ott volt az is, hogy a Fideszt kéne valahogy olyan helyzetbe hozni, amikor csak hülyén kancsalít, és maga sem érti, amit mond; körülbelül úgy, ahogy vasárnap Orbán Viktor kijött a szavazófülkéből, és azt motyogta, hogy a népnek most nagyon rossz lehet, mert a kormányt kell támogatnia. Horn Gyula azt is mondta még júliusban, hogy a pozitív döntés nagy lökést ad majd a tagországokban és főként az Egyesült Államokban a csatlakozási folyamatnak.
Szépen be is jött mind a kettő. Az Egyesült Államokban, úgy hírlik, utcai örömtáncokat lejt a lakosság, a magyarok bekerülésének hírére emelkedtek a NATO-részvények a Kuala Lumpur-i tőzsde mögött, a nemzetközi diplomácia halkan bravózik; a lengyelek elismerően csettintenek, a cseheket a sárga irigység eszi, a gagauzokat leköröztük. A magyar ellenzék egymás fogát csikorgatja, és megpróbál mosolyogni. Közben Horn kezét a nép buksi fején nyugtatja; a nép csillogó tekintetét reá függeszti.
Értünk ikszeltettél, Gyula, nem ellenünk.
