Publicisztika

"A hazugság akkor is hazugság marad, ha törvénybe foglalják" - írta a múlt hét elején Bajnai Gordon titkársága, közleményben reagálva a tavalyi zárszámadásról szóló törvény elfogadására. S ezzel magára vonta a sistergő istennyilát, vagy amit manapság használnak helyette: a miniszterelnök drága zakóba bújtatott pitbullját. Így sokadszorra kell szembesülnünk a hatalmat gyakorlók (Orbán Viktor) nem túl szofisztikált politikai módszerével, a karaktergyilkossággal, pontosabban a ráirányuló kísérlettel. E kísérletek sorozatával. Melyek közül ez épp az Orbán-kormány történetének egy különösen nevetséges, szomorkásan kisszerű alkalmából lett hadrendbe állítva. Amikor végre törvényerőre emelték fő szlogenjüket, az "elmútnyócévet", mondván, a Bajnai-kormány eltitkolta a hiány mértékét és hazudott a költségvetési adatokról. És erre a megvádolt még visszaszól, van pofája. Jer hát, ebem, uccu, fogd meg, harapd meg! Ugrik is mindjárt Budai és a Magyar Nemzet.

A hétvégén péppé verték a Jog és Igazságosság (PiS) nevű kőkonzervatív jobboldali formációt, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Orbán Viktor in waiting pártját. A szavazók ítélete egyértelmű: a PiS szűk 30 százalékát a többi négy majd' 70-je üti. Hisz nemcsak a legnagyobb rivális, a kormányzó centrista Polgári Platform (PO) definiálta magát a PiS-szel és a PiS állam- és világképével szemben, de a többiek is, egytől egyig. A lengyel baloldal maradéka, az SLD; a leginkább agrárszocialistának nevezhető parasztpárt, a Néppárt (PSL); és a főként a 18-24 éves korosztály bizalmát elnyerő, extravagáns antipolitikus, Janusz Palikot Mozgalma. Utóbbi közel 10 százalékot érő listáján egy nyíltan meleg és egy transzszexuális képviselő is bejutott a szejmbe. Fasiszták nem maradtak mutatóban sem - kétéves kalandjuk után, 2007-ben nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben.

Vári György írása (Rólunk szólva, Magyar Narancs, 2011. október 6.) a holtról új vágányra tereli a Kertész Ákos hírhedt levele körül kialakult vitát, olyanra, melyen érdemes elrobognunk a legnyomasztóbb következtetésekig. Várinak igaza van abban, hogy Kertész leveléből nem az aggódó hazaszeretet szól, hogy az írás nem a nemzeti önostorozás hagyományának folytatása, hanem a kirekesztett, túlélő zsidó félelmi reakciója, panasza, fájdalma, keserűsége az együtt nem érző, be nem fogadó, a szörnyű múlttal szembe nem néző közeg miatt. "Ám ha panaszként ismerjük fel" ezt a szöveget, mondja Vári, "felhívhatjuk fogékony honfitársainkat, hogy próbálják átérezni, és pusztán ezzel meg is szüntetni a fájdalmat".

Most, hogy (felettébb szomorú) véget ért a "Kertész Ákos-vita", érdemes kísérletet tenni a jelenség megértésére is. Azt, hogy Kertész szövege súlyosan igazságtalan és pontatlan, felesleges ezredszer is leszögezni, mert bár valóban így van, a kérdés már rég nem ez. A magyar sajtó egyes vidékein rendszeresen állnak elő ennél ezerszer durvább szövegekkel kormányközeli publicisták, akik még részlegesen sem hajlandók helyreigazítani önmagukat, mégsem veszik el díjaikat, ellenkezőleg, kitüntetik őket. A "jobboldali" felháborodás tehát egyoldalú és szemforgató.

Az elmúlt hónapok legfontosabb politikai fejleménye Gyurcsány Ferenc meggyanúsítása hivatali visszaéléssel és mentelmi jogának felfüggesztése. Polt Péter legfőbb ügyész - elődjével ellentétben - eleget tett a Fidesz régóta hangoztatott politikai követelésének, és kikérte a parlamenttől a korábbi miniszterelnököt. Az ezt megalapozó vád, amennyire az a híradásokból tudható, abszurd. Gyurcsányt azzal vádolja az ügyészség, hogy miniszterelnökként a befektetőkkel folytatott megbeszélés során állást foglalt a sukorói kaszinóberuházást megalapozó telekcsere mellett. A rendelkezésre álló információk szerint ez ugyan nem egyértelműen igaz, ám ha igaz volna, valószínűleg az sem adhatna okot a hivatali visz-szaélés vádjára: mi más volna a dolga egy ilyen ügyben egy miniszterelnöknek, mint az általa az ország boldogulása szempontjából kedvezőnek tartott beruházás előmozdítása?

Ha jól értem Schein Gábor írását a Fidesz utáni jövőről (Van másik?, Magyar Narancs, 2011. szeptember 22.), akkor olyan nincs. Schein szerint a hatalmon levő csoport leváltásához szükséges tényezők közül csak a Fideszen túli világ demokratikus pártjaival, a teljes civil világgal, a szakszervezetekkel és a döntést meghozni hivatott társadalommal van akkora baj 2011 Magyarországán, hogy az eleve megakadályoz bármilyen demokratikus fordulatot. A politika elromlott, a demokratikus(abb) oldal méltatlan, a civileknek aligha sikerülhet, és még a hatalmon levők is dilettánsok - láttatja Schein. A kiutat kereső írás konklúziója a reménytelenség. A demokratikus köztársaság helyreállításának céljától másfél újságoldal után eljutunk oda, hogy tizenöt-húsz évre "újra le kell mondanunk arról, hogy Magyarország élhető haza legyen".

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

Tavaly júniusban, a 29 pontos akciótervvel kezdődött. Akkor menekült meg először a magyar gazdaság. Azóta lehet otthon pálinkát főzni. Ja, és akkor jelentette be Orbán a bankadót. A többi 27 pont nem jut hirtelen az eszünkbe.

A pályafutásukat befejező, évtizedekig a lakosságot szolgáló háziorvosok érdemeik elismeréseként mint vagyonelemet értékesíthetik a praxishoz való jogukat - nagyjából ez a filozófiája a praxisjogról, hivatalos nevén a működtetési jogról szóló, 2000-ben alkotott törvénynek. Az orvostársadalom várakozásaival szemben az elmúlt évtizedben mégis inkább a háziorvosi rendszer vergődésének egyik megjelenési formájaként követhettük a praxisjoggal kapcsolatos sokasodó problémákat. Szakmai egyeztetések, előkészületek alapján úgy tűnik, az egészségpolitika most ismét készséget mutat arra, hogy a korábbi kudarcok után valamit kezdjen ezzel a mind zavaróbb jelenséggel.

Miután Mahmud Abbasz palesztin elnök elmondta beszédét az ENSZ közgyűlése előtt, átadta Ban Ki Mun főtitkárnak levelét, melyben kéri Palesztina felvételét a világszervezetbe, 194. tagállamként. A főtitkár e levelet továbbítja a Biztonsági Tanács soros elnökségét betöltő libanoni delegációnak, amely a következő hetekben szavazásra bocsátja. Akkor jön az Egyesült Államok, és megvétózza - így a világ ugyanoda kanyarodik majd vissza, ahol addig állt. Vagy mégsem? Abbasz - célozva az esetleges amerikai vétóra - előre jelezte: jövendő országa beérné egy formális elismeréssel és nem teljes jogú tagsággal is, s ahhoz elég a közgyűlés többségi szavazata. A nyomaték kedvéért máris zavargások törtek ki a Jordán folyó nyugati partján.

Azt azért elég nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, hogy akármilyen szám szerinti eredmény is születik a vasárnap 30 millió forintból lezavart józsefvárosi népszavazáson, a referendum elindítója, Kocsis Máté fideszes polgármester azt a saját győzelmének fogja tekinteni. Így is lett. Azért lehetett megjósolni, mert ez a népszavazás eleve hamis volt, nem azt a célt szolgálta, amiről a kérdései szóltak, sokkal inkább valaminek az elfedését.

Kedves Géza, Tisztelt Államtitkár Úr, kerestünk hétfőn is meg kedden is, sajnos nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért inkább ebben a formában fordulunk hozzád. Azt szeretnénk tudniillik megkérdezni, ha nem érzed tolakodásnak, hogy nem gondolod-e: jobb lenne ebben a szent szúrásban fogni a kalapod, és önként befejezni államigazgatási pályafutásodat. Lemondanod, egészen konkrétan.

Az elmúlt hetekben előbb a Magyar Narancs, majd az Élet és Irodalom hasábjain vita folyt arról, miként volnának reparálhatók a sérülések és csonkulások, amelyeket az alkotmányosság és a demokratikus jogrendszer egésze a mai kormánypártok egyéves országlása során elszenvedett. Én e pillanatban egyetlen pártot sem látok, amely alkalmas és érdemes volna, hogy ringbe szálljon e célokért, vagy amelynek a Fidesz, ha mégoly sok hibát követne is el, megnyerhetné a választást. Rossz hír ez azoknak, akik látják, hogy Magyarország ma nem jogállam.

"Előírhattak volna imazsámolyokat és szárnyas oltárt is - Orbán Viktor képéről már nem is beszélve" - írtuk egyik hónap eleji Facebook-bejegyzésünkben az Alkotmány - minden önkormányzatnál felállítandó - Asztaláról. Megbántuk. Nem kellett volna.