Publicisztika

A múlt héten NATO-csúcs volt Bukarestben, de erre Magyarországon jószerivel senki rá se bagózott. Sem az Országgyűlés, sem a sajtó - ennyire köldöknéző ország lettünk. A nemzetközi sajtó hetek óta címlapon latolgatta a csúcstalálkozó esélyeit, Magyarországon azonban alig volt olyan politikai napi- vagy hetilap, amely a bulvárhíreken túl elemzésre méltatta volna az eseményt. A NATO-csúcs előtt leginkább logisztikai híreket olvashattunk: Bukarest utcái kiürülnek, antiglobalista tüntetők várhatók, Ferihegy is szerepet kap.

Hétfő óta a koalíció kérdése az egyetlen belpolitikai téma, még a borsodi liberális álküldöttek ügye és a profitorientált egészségügy rémképe is teljesen háttérbe szorult.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes dolog, hogy a természettudományos ismeretterjesztést a Magyar Narancs is fontosnak érzi, mert erről nem lehet eleget beszélni.

A belül részletezett hétfői - Hollán Ernő utcában celebrált - flashmob és ellenflashmob rendezvénynek akad néhány tanulsága, amit érdemes tán eszünkbe vésni. Például milyen jó, hogy ilyen sokan megtudhatták, hogy mi a bánat az a flashmob. Bár Tomcat (és szűkebb házanépének) soros akciója a spontán, látszólag értelmetlen célokból realizálódó, villámgyorsan létrejövő és hamar feloszló csődület fogalmának csupán részben felelt meg, amennyiben csak a közjó szempontjából számított értelmetlennek, sőt. Amúgy nyilván beleillik a celebbé pumpált elmebeteg médiahackre épülő önépítő stratégiájába, s némi reklámértékkel is bír, hisz nagy számban értesülhetett a publikum például arról, hogy létezik egy Hungarica nevű "hazafias" zenekar: koncertjegyeikért íme, máris "ölik egymást a népek".

Bár a kormányválság óta a két leggyakrabban használt szószerkezet az "előre hozott választás" és a "kétharmados Fidesz-többség", a nagyobbik ellenzéki pártról alig esik szó mostanában. (Nota bene: mintha mindenki magától értetődőnek tekintené, hogy a népszavazás 3,3 millió igenszavazója az utolsó szálig Fidesz-szavazó is. Holott körülbelül annyira az, amennyire a 700 ezer nemszavazó mind SZDSZ-támogató.)

Mind sivárabb etnobiznisszé züllik az erdélyi magyar belpolitika. Az utóbbi hónapokban talán csak annyi változott, hogy ez az etnobiznisz most kivonulni készül az országos politikából, és leszorul a helyi önkormányzatokba. Fókuszában immár nem a - mesterségesen gerjesztett és életben tartott - román- magyar konfliktus áll, hanem az erdélyi magyar pártközi villongások.

A múlt héten a szlovák napilapok üres címlappal jelentek meg, tiltakozásul Robert Fico kormányának azon igyekezete ellen, hogy az új sajtótörvény segítségével korlátozzák a sajtószabadságot.

Választhattam volna, hogy gyalogosként elgázoltatom magam a zebrán, de rövid megfontolás után a könnyebb változatra szavaztam: járművemmel - egy piros robogóval - magam hajtottam keresztül a piros lámpánál egy gyalogátkelőhelyen. Utána bementem a rendőrségre, és feljelentettem magam súlyos szabálysértőként.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Kedves Narancs! Nagy örömmel és egy kis nosztalgiával olvastam a brit charity shopokról szóló beszámolót.

Nagyszerű dolog a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, érthető, hogy a gazdaság szereplői mihamarabb adótörvényt szeretnének. Most mégis amellett érvelek, hogy várjunk a nagy adócsomaggal őszig.

A kedd délutáni helyzet szerint lesz rendkívüli küldöttgyűlés az SZDSZ-ben. Ez nem feltétlenül jelent rendkívüli tisztújítást is - bár az látszik a legvalószínűbbnek és a legcélszerűbbnek is -, arról ugyanis éppen a kedden bejelentett összejövetel dönthet. (A küldöttgyűlések rendje a neten két kattintással tisztázható.)

A kormány a népszavazást követő második munkanapon bejelentette, hogy a.) szétdarabolja a Magyar Villamos Műveket, azt az állami vállalatot, ami a magyar árampiacon a legnagyobb eladó, vevő, kereskedő, sőt, még a piac rendszerirányítójának is a tulajdonosa, és eldöntötte azt is, hogy b.) meneszti ennek az összeférhetetlenségekből összetákolt birodalomnak a vezérigazgatóját, Kocsis Istvánt. Ezután elszabadult a pokol. Először a köztiszteletnek örvendő atomfizikus, a Műegyetem atomenergetikai tanszékének a vezetője, Aszódi Attila nyilatkozott minden szembejövőnek és érvelt a feldarabolás és a piac felszabadítása ellen. Aztán megszólalt a politika is, Podolák György, az MSZP és Fónagy János, a Fidesz szakpolitikusa foglalt állást hasonló szellemben és uniszónóban.

Az Alkotmánybíróság testülete a közelmúltban egyhangú közleményt fogalmazott meg "az elmúlt napokban az Alkotmánybírósággal kapcsolatban elhangzott egyes kijelentésekről". A közlemény érintettjeit ennél sokkal pontosabban meg nem nevező állásfoglalás kifogásolta, hogy "alkotmányos szervek vezetői és tagjai tesznek rendszeresen olyan nyilatkozatot, melyben a testületnek az alkotmányos jogállam melletti elkötelezettségét és pártatlanságát a politikai nyilvánosság előtt vitatják". Név, cím és pozíció nem lett megjelölve.

Tavaly nyáron néhány kollégámmal olyan kutatásba kezdtünk, amely a bíróságok igazgatásának valóságát tárja fel, hogy kicsit oszlassuk a ködösítést és képmutatást, ami a hazai jogszolgáltatást jellemzi. Tapasztalataink szerint már régen mérlegre kellett volna tenni, hogy a tíz évvel ezelőtt a semmiből létrehozott bírósági igazgatás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket.