A közlemény a szöveg felületén a közhatalmat gyakorló potentátok bírálatát kívánja visszautasítani, mert az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "sérti az alkotmányos szervek demokratikus együttműködését, hogyha az Alkotmánybíróság szakmai felkészültségét és a politikai pártoktól való függetlenségét bármely döntése kapcsán más, közhatalmat gyakorló szervek kétségbe vonják". A közlemény szerint "mindenkinek jogában áll, hogy szakmai és egyéb fórumokon véleményt nyilvánítson az Alkotmánybíróság döntéseiről, azt azonban a testület elfogadhatatlannak tartja, hogy ennek során hozzáértését és függetlenségét kétségbe vonják a politikai szervezetek vezetői pusztán azért, mert az Alkotmánybíróság valamely döntése nem felel meg politikai elvárásaiknak". A népszavazás napján Brüszszelben voltam, nem hallottam, milyen kijelentést tett a miniszterelnök, miként nyilatkoztak a kormányzó pártok vezetői. Tapasztalataim szerint a népszavazást megelőző és azt közvetlenül követő időszakban jobbára publicisták, gondolkodók és önjáró jósok szólaltak meg és bírálták az Alkotmánybíróság népszavazási döntését. A közhatalmat nem gyakorló fenti tévelygőket a közlemény szövege látszólag nem érinti: gondosan lett kiporciózva a közhatalmat gyakorlók ostorozására. De nem kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy kitűnjön: a közlemény szelleme szerint valójában senki sem kérdőjelezheti meg az Alkotmánybíróság szakmai hozzáértését és politikai függetlenségét. Sem "A Szerk.", sem Búr-Baky publicista, sem Alex P. Hamilton.
Ezen a ponton részben érintettnek tekintem magam, mivel a március 6-i számban Alexander Hamilton neve mögé bújva válaszoltam a MaNcs rangos publicistájának, a vélhetően írói néven publikáló Búr-Baky Miklósnak. Ebben az olvasói levélben magam is erőteljesen bíráltam az Alkotmánybíróság népszavazási döntését, és kifejtettem, hogy az Alkotmánybíróság tagjai soha sem fogják szégyellni magukat a népszavazási döntés okán, az idő múlásával inkább büszkék lesznek erre a tettükre. Természetesen Búr-Baky Miklóssal még vitázhatok egy renegát federalista álneve alatt, de ha az Alkotmánybíróság közleményét illető bírálatomat fogalmazom meg, akkor illendő előállni saját becsületes nevemmel. Ezt a fentiekben megtettem.
*
A saját nevemben, minden közhatalmi hátszél nélkül kívánom meglátásaimat megosztani a tisztelt Alkotmánybíróság testületével. Elsősorban azt kell mondanom, hogy ebben a helyzetben egy ilyen tartalmú per curiam közleményt egy kishitű, önbizalomhiánnyal küszködő testület hoz nyilvánosságra. Egy olyan döntéshozó, amely nem bízik saját döntései meggyőző erejében. Az Alkotmánybíróság ugyanis a kihirdetett határozataiban képes meggyőző módon válaszolni az őt ért bírálatokra. Másodsorban jelezném, hogy a világ érett demokráciáiban sem szokatlan, ha hangadó politikusok, állami vezetők, adott esetben a végrehajtó hatalom csúcsán levő vezetők bírálják egy hasonló funkciójú bíróság döntését. Ez nem ássa alá a demokráciát, nem veszélyezteti a jogállami kultúrát mindaddig, amíg ezen állami vezetők tiszteletben tartják, és ha kell, végrehajtják a végső bírói döntést. Idestova nyolc éve, a Bush v. Gore ügyben lényegében a legfelsőbb bíróság döntötte el az elnökválasztás kimenetelét. A bíróság alapos és kemény bírálatot kapott a közhatalmat gyakorlóktól és a sajtótól egyaránt. Sem Rehnquist főbíró, sem a testület többi tagja nem gondolt arra, hogy sajtóközleményben reagáljon a rendkívül súlyos támadásokra. A bíróság pontosan tudta azt, amit egy korábbi tagja a szenátusi meghallgatásán mondott, amikor arról faggatták, miben áll a legfelsőbb bíróság alkotmányos funkciója: "Hogy ügyeket eldöntsön" - felelte tömören Byron White. És így is tett az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága. A bírák, köztük Rehnquist főbíró jól érzékelték, hogy a Bush v. Gore döntés csorbította a bíróság tekintélyét, megtépázta legitimitását. A döntést egy pillanatig sem szégyellték, a bírálatokra per curiam közleményekkel nem reagáltak, ám szembesülve a megtépázott legitimitással, az elkövetkező esztendőkben sorra olyan döntéseket hoztak jelentős, szimbolikus ügyekben, amelyek a bizalmat kívánták építeni. Harmadsorban arra mutatnék rá, hogy a 85-86 százalékos népszavazási eredmény egy dolgot eltakar. A politikailag nem indifferens, de pártokhoz nem kötődő, nem "partizán" elit többsége tudja, sejti és mondja, hogy valami nem stimmelt az Alkotmánybíróság döntésével. Neveket most nem sorolnék, senkit sem szeretnék ebbe az akolba terelni. Az általam elitnek nevezett közeg magában foglalja a konzervatív gondolkodók nem csekély részét, az általam jobb híján federalistának nevezett értelmiséget, az új generáció külföldön is tanult és diplomát szerzett szakembereit, és bizonyára másokat is, akiket nem illetnék semmilyen megjelöléssel. Tapasztalataim szerint ez az elit tudja, hogy mást kellett volna tenni. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a közleményben oly sokszor felhívott "Alkotmány és a hatályos jogszabályok alapján" mindenképpen volt lehetőség arra, hogy az Alkotmánybíróság másként döntsön, de ezt 2007 júniusában elvetette. A döntés és az azt követő népszavazás immár történelmünk része. Ám tudjuk: a történelem nem per curiam ítél.
