Bár a kormányválság óta a két leggyakrabban használt szószerkezet az "előre hozott választás" és a "kétharmados Fidesz-többség", a nagyobbik ellenzéki pártról alig esik szó mostanában. (Nota bene: mintha mindenki magától értetődőnek tekintené, hogy a népszavazás 3,3 millió igenszavazója az utolsó szálig Fidesz-szavazó is. Holott körülbelül annyira az, amennyire a 700 ezer nemszavazó mind SZDSZ-támogató.)
Az előre hozott választás mellett érvelők legfőbb indoka, hogy az ország nem visel el két tétlen évet, ezért minél előbb véget kell vetni a kisebbségi kormányzással járó bizonytalanságnak és cselekvésképtelenségnek. A kommentárok többsége e pontnál megáll, a problémát a választások kiírásával megoldottnak gondolja. Ha meg nem, arról nem akar vagy nem tud beszélni. Az idő előtti választásra azért volna tehát szükség, hogy a cselekvésképtelenséget a tettek váltsák föl. Tettekre az ország versenyképességének az érdekében van szükség. Ezeket a lépéseket a jelen helyzetben csak a Fidesz tehetné meg - kimondva-kimondatlanul is ez a végkövetkeztetése e gondolatmenetnek.
De megtenné-e?
Az a politika, amely mára minden korábbinál nagyobb népszerűséget eredményezett a Fidesznek, két pilléren nyugszik. Az egyik: Orbán Viktor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a "hazug kormány" ellentéteként reklámozta önmagát és a pártját. A másik: a "szociális érzékenység", amelynek a jelképe a március 9-i népszavazás lett. Az új Fidesz, "az új többség" legitimációját így az igazmondás hitbizománya és a 300 forintos vizitdíj eltörléséért indított akció biztosítja.
Ezek sokkal súlyosabb politikai szimbólumok, mint hinnénk. Ennek megértéséhez elegendő végigolvasni a párt körüli gazdasági szakértők, szakpolitikusok nyilatkozatait - Járai Zsigmondtól Varga Mihályig -, akik akár egy bekezdésen belül is önellentmondásba keverednek, amikor gazdaságilag racionális mondandójukat összhangba igyekeznek hozni a követendő irányvonal diktálta elvárásokkal. (A legszebb példa erre a népszavazás előtt közölt Járai-interjú a Hírszerzőn.)
Nem állítható persze, hogy ügyes és nyílt politizálással Orbán ne tudna elfogadtatni a választóival akár az eddigieknél is súlyosabb megszorításokat. Csakhogy egyelőre ennek semmi jelét nem mutatja. Az állam mindenhatóságán alapuló ígérgetések politikájának nem fordított hátat 2006 őszén sem, amikor pedig kivételes lehetősége volt erre (hiszen az őszödi beszéd után mondhatta volna azt is: mi tényleg komolyan gondoltuk a választási programunkat, de most már látjuk, hogy tényleg óriási a baj stb.). Ráadásul úgy tűnik, továbbra is a Matolcsy-féle délibábos gazdaságpolitika ("a gazdaság belső motorjának felfűtése") irányadó a Fidesz számára. Márpedig minél később szándékozik beszélni a Fidesz nyíltan arról, hogy miképpen tervezi rendbetenni a gazdaságot, annál nagyobb az esélye annak, hogy végül sehogyan sem fog nekilátni. Az igazmondás pártjaként, a szociális válságot elhárító erőként nem hirdethet egyik napról a másikra a korábbi téziseivel gyökeresen ellentétes politikát; olyat, ami minden bizonnyal áldozatot kívánna a "magyar emberektől". Pedig okulhatnának a Gyurcsány Ferenc-i politika bukásából. 2006 tavaszán a választók többsége azért tartotta hitelesebbnek Gyurcsányt Orbánnál, mert az előbbi nem hazudta le a csillagokat is az égről; 2006 őszétől kezdve pedig amiatt fordultak el a kormányfőtől, mert nem közölte velük idejében, hogy milyen nehézségek előtt áll az ország. Ha a Fidesz megismétli e hibát, abban a szúrásban odalesz az új többségét összetartó hit.
De nyílhat-e valamely keskeny ösvény Orbánék előtt, amelyen végigbillegve elkerülhetik a hirtelen hitelvesztést, és nem döntik romba a gazdaságot sem? A magyar gazdaság jelen állapotban is képes szerény növekedésre - és még inkább képes lesz rá egy vagy két év múlva. Valóban akar-e előre hozott választást a Fidesz, ami most kétharmados többséggel kecsegteti - vagy gyűjtsön inkább még egy kis pénzt az MSZP-kormány? Ebből 2010 után nehézségek nélkül megvalósítható egy olyasfajta "jóléti" politika, ami azt a benyomást kelti sokakban, hogy "jól mennek a dolgaink". Látványos trükközéssel, jól célzott osztogatással - és számottevő ellenzék nélkül - el lehet itt lavírozgatni akármeddig. Végül is nem kötelező nekünk a Nyugatot majmolni, biztos van valami sajátos magyar út az életszínvonalban is. 'k meg megtehetnék azt, hogy ugyanúgy nem tesznek semmit, mint ahogyan azt manapság a kisebbségi kormányról állítják.
És ez kétségkívül nagy diadal lenne.
