Mindenki jól jár

  • .
  • 2008. április 3.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. március 13. Kedves Narancs! Nagy örömmel és egy kis nosztalgiával olvastam a brit charity shopokról szóló beszámolót.
Walesi tanulmányaim során magam is számos használati tárgyhoz jutottam a helyi vöröskeresztes boltban, így haszonélvezője voltam ennek az egyszerű és zseniális brit intézménynek. Adománygyűjtőként szakmai szempontból is érdekel a téma, hisz szervezetem, a Habitat for Humanity az Egyesült Államokban tekintélyes bevételre tesz szert használt építőanyagokat forgalmazó boltjai révén. Cikkük egyetlen tekintetben ennek ellenére is egy kis csalódást okozott: a charity shopokat ugyanis olyan bevételi forrásként említi, amelyek a jótékonysági szervezetek számára vonzó alternatívát jelentenek a "szimpla kolduláshoz" képest.

A közép-európai országokban történelmünk és kulturális hagyományaink miatt komoly nehézségekkel kell megküzdenie az adománygyűjtőknek. A civilszervezetek körében közhelynek számít a jótékonykodás hagyományainak alulfejlettségéről, a működéshez szükséges források előteremtésének nehézségeiről való panaszkodás. A probléma okai közé tartozik az a szemlélet is, amely szerint az adománygyűjtés tulajdonképpen koldulás: a támogató zaklatásával felérő, megalázó tevékenység, szükséges rossz.

Azt hiszem, ez a megközelítés nemcsak káros, de téves is. Az adományokat felkutató és gyűjtő szervezet több szempontból is különbözik a koldustól. Az adománygyűjtő nem a maga számára kér támogatást: az adomány haszonélvezője az a közösség lesz, amelyet a szervezet szolgál. Az adománygyűjtés, ha helyesen végzik, nem az adományozó bűntudatára vagy szánalmára apellál: egy bizonyított társadalmi problémára ajánl hatásos megoldást, és ehhez kér támogatást.

A koldulás esetében az adakozás gyors, érzelmi alapú, rövid távú döntések alapján történik. Akár vissza is fordulunk az utcán a kolduló személy megrendítő megjelenése vagy hatásos kérése miatt. Ilyesmi az adománygyűjtés esetében elképzelhetetlen: csak olyan adományozótól várhatunk támogatást, aki már eldöntötte, hogy adakozni akar. Az adománygyűjtés során ezt a szándékot csak irányítani tudjuk - tájékoztatjuk a leendő támogatókat arról, hogy szervezetünk milyen lehetőségeket nyújt számukra, hogy adományukkal elérjék a kívánt célt. A támogató az általunk képviselt csoportok problémái mellett szervezetünk hitelességét, a felkínált megoldás hatékonyságát és fenntarthatóságát is mérlegeli. Amennyiben a szervezet és az adománygyűjtő is jól végzi a munkáját, a támogatóval hosszú távú kapcsolat alakulhat ki. E kapcsolat keretében nemcsak a szervezet élvezi a rendszeres és akár növekvő mértékű támogatások előnyét, de az adományozó is biztos lehet abban, hogy a számára fontos problémák megoldásán hozzáértő, lelkiismeretes, megbízható szakemberek dolgoznak. A jó adománygyűjtés nem is állhatna távolabb a koldulástól. A jó adománygyűjtés: tanácsadás.

Üdvözlettel:

Szekér András

adományszervező menedzser

Habitat for Humanity Magyarország

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.