Az Egymásért Egy-Másért Alapítvány kuratóriumának elnökét, a HERBA részvénytársaság vezetőit milliárdos áfa- és adócsalás gyanújával letartóztatták. Az alapítvány elnöke és a részvénytársaság vezérigazgatója valaha rendőr volt, az alapítványi kuratórium tagjai nemzetbiztonsági tisztek. Hogy van ez?
*
A pártállam idején nem voltak titkosszolgálati botrányok. Ismeretlen volt a titkosszolgálat kifejezés is. A Belügyminisztérium III-as Főcsoportfőnöksége "állambiztonsági szervként" nevezte meg magát, az "emberek" pedig, életkoruktól függően ávósoknak, BM-eseknek, vagy egyszerűen rendőröknek hívták őket.
Botrányok zsinórban
Az első botrány a rendszerváltás sodrában pattant ki, annak a része volt. Végvári őrnagy elszántsága következtében 1989 utolsó napjaiban kiderült, hogy - demokratikus egyesülési törvény ide, jogállami alkotmány oda - a "cég" éppúgy folytatja az immár bejegyzetten működő társadalmi, politikai szervezetek megfigyelését, a gyanús személyek lehallgatását, mintha mi sem történt volna. Valószínűleg tényleg nem érzékeltek semmit. Ezt bizonyítja, hogy irataik megsemmisítését - feltehetőleg akkor is szovjet utasítás nyomán - csak december második felében kezdték meg. Mentségükre legyen mondva, a szovjet világrendszer összeomlását a CIA sem jelezte előre. Ez a Duna-gate néven elhíresült első botrány volt egyúttal az utolsó, amelynek következményei is lettek. Horváth István belügyminiszter lemondásra kényszerült, és sebtében feloszlatták az egyébként egységes állambiztonsági szervezet egyik egységét, a belső, ideológiai "ellenség" (kultúra, sajtó, egyházak) elhárításával foglalkozó III/III-as Csoportfőnökséget. A többi csoportfőnökségről ellenben kiderült, hogy a demokratikus jogállamokban is szokásos hazafias, nemzetbiztonsági tevékenységet folytattak és folytatnak. Ezért kémkedtek a Vatikánban, írtak jelentéseket a nyugati magyar emigrációról, adtak búvóhelyet és fegyvert Carlos terroristáinak és szereztek meg stratégiai fontosságú katonai adatokat a szovjet hírszerzés számára. Állományuk, szaktudásuk megőrzése nemzeti érdek - vallotta Boross Péter.
A 90-es évek közepétől azonban szinte minden évre jutott egy-egy botrány. 1995-ben kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelentéseket készített politikusokról, újságírókról, üzletemberekről. Egy kereszténydemokrata képviselő a lánya udvarlójáról kért és kapott jelentést, egy miniszter a volt üzlettársáról. A következő évben kipattant, hogy Baranya megyében megfigyelték a nemzetiségi szervezeteket, állítólag a védelmükben, de a tudtuk nélkül. 1997-ben a Nyírfa-üggyel volt tele a sajtó. Máig sem derült ki, mi volt a nagyobb botrány. Az, hogy az Információs Hivatal (IH) hatáskörét túllépve adatokat gyűjtött politikusokról, polgármesterekről, rendőrtisztekről, vagy az, amit a jelentések tartalmaztak. Következménye egyiknek sem lett. Földi Lászlót, az IH államtitoksértéssel vádolt műveleti igazgatóját a bíróság felmentette, azok a politikusok pedig, akik a jelentések szerint hivatali visszaéléseket követtek el, a saját cégeik számára stoppolták le a közbeszerzési pályázatokat, sőt esetenként fegyvercsempészekkel üzleteltek, elfoglalták helyüket a parlamentben, kik a nemzeti koalíció, kik a szocialista ellenzék soraiban.
Ezek látványos botrányok voltak. De minősíthetjük mindezeknél botrányosabbnak, hogy az állambiztonsági csoportfőnökségek jogutódjaként megalakult nemzetbiztonsági szolgálatok a létrejöttük pillanatában, 1990. február 14-én rátették a kezüket a feloszlatott III/III-as Csoportfőnökség iratanyagának arra a részére, amely megúszta a december-januári megsemmisítést, és az operatív dossziék zömét magukkal vitték. Azóta az elorzott anyagot cseppekben szolgáltatják vissza az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának: valamennyi azóta bekövetkezett és a jövőben bekövetkező ügynökbotrány a törvényben rendezett iratnyilvánosság hiányának a következménye. S nem botrány-e, hogy a szolgálatok, amelyek mindenhonnan, minden módon és mindenkiről gyűjthetnek információt, a rendőrséggel karöltve sem tudtak felderíteni egyetlen robbantásos merényletet sem? Ahogy nem tudták azonosítani a maffialeszámolások elkövetőit sem, holott az NBH három tisztje néhány perccel a tulajdonos meggyilkolása előtt hagyta el Döher György kocsmáját.
Nagy szív, nagy csalás
A jelenlegi ügy azonban mindezektől különbözik. Most nem arról van szó, hogy valamelyik nemzetbiztonsági szolgálat túllépte működése kereteit, nem arról, hogy országos riadalmat keltő ügyekben nem jut eredményre, még csak nem is arról, hogy a kormány szerveként vélhetőleg lehallgatja a kormány egy minisztere telefonbeszélgetéseit és kiszivárogtatja őket, miként Ungváry Krisztián meggyőző hipotézise szerint a "Mucuska"-ügyben történt (hvg.hu, május 4.), hanem arról, hogy az NBH vezető tisztségviselői szoros üzleti és társadalmi kapcsolatban álltak egy alapítvány vezetőjével, akit jelenleg milliárdos áfa- és adócsalással gyanúsítanak.
Az alapvető tények közismertek a sajtóból. Az Egymásért Egy-Másért Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. Jakubinyi Róbert ellen a 90-es években hamis váltókkal elkövetett csalás miatt eljárás folyt, ekkor került kapcsolatba Földesi-Szabóval, aki akkor Szabó Ferenc néven az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság bevetési csoportjának helyettes vezetője volt. Jakubinyit elítélték, de egyéni kegyelmet kapott. Szabónak egy korábbi alapítványi ügy miatt kellett távoznia a rendőrségtől (lásd nol.hu, április 26.), ennek az iratait azonban ötven évre titkosították. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az NBH jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajosról megírták, hogy ő volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első elnöke. (Amikor először találkoztam vele a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén, megemlítettem, hogy barátaim, Kis János, Haraszti Miklós lakásában ünnepélyes bocsánatkérések közepette leszerelték a lehallgatóberendezést, mi lesz az enyémmel. "Magánál operatív úton már korábban leszereltük" - mondta megnyugtatólag, jelezve egyúttal, hogy a lakásomba továbbra is bejárnak.) Megírták azt is, hogy menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, továbbá hogy a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja dr. Apró Piroska, akinek később a veje lett a jelenlegi kormányfő. Azt valamilyen rejtélyes okból nem írták meg róla, hogy 1983-tól a III/I-es (hírszerző) Csoportfőnökség New York-i rezidensének helyettese volt, s ebben a munkakörében szorosan együtt kellett működnie az ottani szovjet hírszerzéssel. A kuratórium negyedik tagja, Nagy Sándor feltehetőleg azonos azzal a Nagy Sándorral, aki ugyancsak kezdettől fogva igazgatósági tagja az S-Komplexnek - Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az NBH főosztályvezetője foglalta el. (Más sajtóorgánumok szerint Gyarmati főosztályvezető-helyettes, illetve osztályvezető. Minthogy az NBH állománytáblája államtitok, az adatot nem tudjuk ellenőrizni.)
Az alapítvány honlapja szerint a jótékony célú szervezet fő támogatója a Herba Rt. A Vám- és Pénzügyőrség alapos gyanúja szerint a részvénytársaság 8500 tonna élelmiszert importált távol-keleti országokból, főként Thaiföldről, a szállítmányt színleg az alapítványnak adományozta, majd a piaci versenytársaknál olcsóbban eladta élelmiszer-forgalmazó áruházláncoknak. A színleges adományozás révén a Herba 1,22 milliárd forint importáfát és adót takarított meg, ebből telt az alapítványnak adományokra. A Herba vezérigazgatója, Pongó Sándor maga is rendőr volt, nyugalmazott ezredes. Az áfacsalási ügytől függetlenül három, már bírósági szakba lépett eljárás folyik ellene. A Kaya Ibrahim-ügyből ismert módszerrel - adómegtakarítási céllal - egy sor fiktív céget hozott létre, csak nem külföldieket, hanem hajléktalanokat használt színlelt cégtulajdonosnak. A hajléktalan fogyóeszköz, a három eljárásban különböző hajléktalanok szerepelnek vádlottként, a három pernek csupán három vádlottja azonos: Pongó Sándor, az ügyvédje meg a felhajtó, aki beszerezte a hajléktalanokat. Nem lehet azt állítani, hogy Pongó Sándor túlóvatoskodta magát. Nem kizárt, hogy éppen Földesi-Szabó kiváló kapcsolataiban bízott. Hiszen a kuratóriumi elnök adományokkal látta el a BM kórházat, amelyet a kancelláriaminiszter orvos testvére, dr. Szilvásy István vezet, grafológus szakértőként foglalkoztatta Szilvásy Pétert, a miniszter másik testvérét, nemrégiben vette át Bene László országos rendőrfőkapitánytól az ezredesi kinevezését, rendezvényein pedig megjelent Béndek József, a Határőrség országos parancsnoka, Galambos Lajos, az NBH főigazgatója, Muharay Árpád, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója és Sárközy István, a Rendészeti Főiskola rektora. Ki tételezné fel, hogy egy ilyen kapcsolatokkal rendelkező embernek baja eshet? Úgy tetszik, Csipkerózsika története ismétlődött meg: egy bűbájost kifelejtettek a meghívásból, és az bosszút állt. A Vám- és Pénzügyőrség az egyetlen rendvédelmi szerv, amely nem az igazgatási-rendészeti minisztériumok (MeH, BM, IRM), hanem a Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozik: Földesi-Szabóra és társaira a fináncok csaptak le.
Múlt a jelenben
Bár a rendszerváltás idején többször elhangzott, hogy volt III/III-asok nem dolgozhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, egyesek már a kezdet kezdetén az NBH-hoz kerültek, és a Fidesz-kormány idején újabbak csatlakoztak hozzájuk. Nemcsak Horváth József, aki a rendszerváltás előtt "balosokra" dolgozott, és akinek a kinevezését Kövér László magabiztosan helyes elhatározásnak minősítette, de Kékesdi L. Gyula is, akinek a "népiek" volt a szakterülete. "1989. november 10-én a Jogtudományi Egyetem gólyabálján Deutsch Tamás, a Fidesz választmányának tagja beszámolt a Soros György által támogatott menedzserképző működéséről, amely Budafokon, a volt Törley-villában folyik. Ezen a képzésen vesznek részt a Fidesz és az SZDSZ aktivistái, s a képzés kétszer hat hónapos stúdiumból áll. Ennek egyik felét Magyarországon, a másik felét Angliában folytatják a hallgatók. Deutsch beszélt arról, hogy a kinti képzés alatt sok mindenre kiképzik a hallgatókat, többek között a belső és külső elhárítással kapcsolatos ismeretekre is. A képzésre azért van szükség, mert államvédelemre, illetve valamilyen ezzel foglalkozó hivatalra minden körülmények között szükség van, de nem biztos, hogy ugyanazokkal az emberekkel kell ezt jövőre csinálni, mint eddig. A Soros Alapítvány támogatásával az SZDSZ és a Fidesz arra készül, hogy bármikor szakképzett embereket tudjanak erre a munkára beállítani." Ezt az 1989. december 8-án kelt jelentést sok-sok ilyen jelentéshez hasonlóan ugyancsak Kékesdi őrnagy írta alá. De kár, hogy a tartalmából semmi sem valósult meg. Akkor talán ezt a cikket sem kellett volna megírnom.
Szilvásy György kijelentette, hogy a Földesi-Szabó-ügyhöz a MeH-nek, illetve az NBH-nak semmi köze. Simon Ibolya már nyugdíjas, Gyarmati György pedig szabályosan engedélyt kért és kapott, hogy részt vegyen egy jótékony célú alapítvány munkájában. Valószínű azonban, hogy inkább Földi Lászlónak van igaza. A jótékonyság a nyilvánosság előtt folyó, látványos tevékenység, nem fér össze a titkosszolgálati munkával. Feltételezve, hogy az engedély megadása előtt valóban megvizsgálták, milyen alapítványnál lenne kurátor a munkatársuk, és nem vették észre, hogy Pongó Sándor ellen büntetőeljárások folynak, azt jelzi, hogy az NBH széles körű jogosítványai ellenére nem képes egy közismert személyt priorálni, klasszikus szóval: lekáderezni, azaz a munkája nem éri meg a költségvetési támogatást. Ha Szilvásy György nyomban a botrány kirobbanása után meneszti Gyarmati Györgyöt, de azt a munkatársat is, aki engedélyezte csatlakozását az alapítványhoz, talán megmenthette volna az arcát. Így azonban őt kellene menesztenie a miniszterelnöknek. Talán ennek az előjele, hogy Szilvásy arról beszélt: más posztot szeretne a kormányban.
Esélyesebb azonban, hogy semmi sem fog történni. A magyar politikai életben minden botrány csak arra jó, hogy rásózzunk egyet a másik oldalra. Persze hogy a Magyar Nemzet meg a Heti Válasz sivítozik. Holott semmi sem történt. Hiszen ez a Földesi-Szabó olyan derék kolléga volt, olyan jó elvtárs. Autókat vett a rendőrségnek, jutalmat osztott a BM kórházban, még a rendőrárvákat is támogatta. Miért ne mehetett volna az alapítványa kuratóriumába a szegény megboldogult Nagy Lajos helyére a másik derék kolléga, a Gyarmati Gyuri. A Lacit meg majd kimossák az ügyvédek, két év múlva kap százezer forint pénzbüntetést, oszt' jó napot.
A választók azonban nem ilyen megértőek. A május 3-án közzétett Szonda Ipsos-jelentés szerint az MSZP támogatottsága a biztos szavazók körében 16 százalékra esett vissza, az SZDSZ-é 4 százalék körül van, szemben a Fidesz 35 százalékával. Mindennél erőteljesebben nőtt ellenben, immár 40 százaléknyira, a bizonytalanok, a szavazni nem akarók száma. Pedig ez a kormány megpróbál végrehajtani és megpróbál keresztülvinni igazságos és szükséges reformokat. Az iskolákban megkezdődött a szegregációt visszaszorítani hivatott intézkedések bevezetése. Kiszámíthatatlan, milyen reakciókat vált ki a színfehér iskolák felszámolása a szülőkből és a tanárokból. Ez az első kormány, amely ujjat mert húzni az egyik legerősebb lobbicsoporttal, az orvosokkal. Botrányos és mulatságos, ahogy a Fidesz hazafias jelszavakkal veszi védelmébe a silány, hálapénzes szocialista egészségügyet. A kormányváltáskor azt reméltem, az egészségügy után a kormány talán rendet tesz a másik nagy erejű lobbicsoport, a rendvédelmi szervek háza táján is. Felszámolja a hivatásos állomány már csak nálunk létező katonai jogállását, decentralizálja a rendőrséget, és brit mintára megteremti a rendőrség civil kontrollját. De mindehhez hitelesség, társadalmi támogatás kell. Az pedig elszivárgott, elszivárog. A Földesi-Szabó-ügy is egyike a sok kicsi léknek, amelyen át elcsurran az utolsó hordó édesvíz, elillan az utolsó szippantásnyi tiszta levegő.
