A nagy terv

  • - albertgyörgyi -
  • 2005. június 30.

Publicisztika

Ujjonghatunk, elkészült végre a Szent István-terv, a Professzorok Batthyány Körének alkotása.
A cél azonos azzal, amit még a nemtelen utódokról mit sem tudó névadó is kitűzött - az erkölcsi rend megteremtése/helyreállítása, természetesen az ország krisztianizációja útján. Az alkotás spontán folyamatát persze nagyban befolyásolta a megrendelő. Orbán ex-miniszterelnök majd három évvel ezelőtt "iránytűt és zsinórmértéket" szeretett volna, lehetőség szerint egyszerre, ami ugye a dimenziók radikális összekeverése, de az autochton polgári ideológia nyelvi alkotmánya amúgy is képzavarokból, mondókákból és népies adomákól áll. Értjük tehát a szándékot, ha helyreállnak a megbomlott erkölcsi kötelékek, magyarnak magyar lesz az ellenzéke is - s többé nem kell tartani az undok váltógazdálkodástól.

A társadalomkép mondhatni tradicionális, eszerint a magyarság olyan értékközösség, amelyben átmenetileg meglazultak az eresztékek, az ország a gyökértelenség állapotába került. Elidegenedés és anómia ellen persze van orvosság: közös erkölcsi elveket valló, egymásban bízó, együtt munkálkodó kis közösségek, melyek között a legnagyobb szerepet a vallási csoportok játszhatják, elvégre ott az emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők - ahogy azt nap mint nap tapasztaljuk. Az is helyes, hogy kijelölik az ellenséget: a liberalizmus, amely a szabad döntést tette meg a - nyilvánvalóan amorális - gazdasági viselkedés alapjául, ezért azután a jövő felelőssége kizárólag a nemzeti kormányokra hárul. Az államot meg erősíteni kell - ami nyilván egybevág megrendelő friss adócsökkentési erőfeszítéseivel. De a polgároknak is van tennivalójuk bőven: részt vehetnek azokon a fórumokon, amelyek a társadalom ítélőszékének szerepét játsszák - ha már egyszer nem lehet minden b. kommunistát hűvösre tenni. Ez így épp egy teokratikus rezsim képe, mely csak kicsit durvább, mint az iráni alváltozat - utóbbi legalább nem ily hangsúlyosan szocialista (már ha a szót a pártkötődéstől elvonatkoztatott, eredeti jelentésében használjuk) - viszont jelentős részben egybevág azzal, amit a vezető ellenzéki párt káderei nap nap után szajkóznak. Annyit emlegették már kárörömmel, milyen nagy ívben tesz O.V. a professzorok véleményére - hát most tessék, rögvest konkrét (havi bontású) akciótervet is szeretne tőlük, arról nem is szólva, hogy meglebegtette előttük: szívesebben vezetne egy nemzeti egységkormányt (ebben a régi haverok helyett nyilván az értékközpontú professzorok bólogatnának szorgalmasan). Nincs is semmi gond, a magyar "konzervatív gondolat" szokás szerint már megest egy kicsit vörösbarnára sikeredett - de miért kellettek ehhez a professzorok? A terméket bármely érettségizett civil össze tudta volna hozni, ha hozzávágják az utolsó pár hét Magyar Nemzetjeit - a szinte neurotikus háziasszonyokat idéző rendmánia pedig azt sejteti: nem csak a felhasznált nyersanyagokkal, de a mentálhigiénével is gond lehet tisztelt szerzőknél és megrendelőknél.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.