A társadalomkép mondhatni tradicionális, eszerint a magyarság olyan értékközösség, amelyben átmenetileg meglazultak az eresztékek, az ország a gyökértelenség állapotába került. Elidegenedés és anómia ellen persze van orvosság: közös erkölcsi elveket valló, egymásban bízó, együtt munkálkodó kis közösségek, melyek között a legnagyobb szerepet a vallási csoportok játszhatják, elvégre ott az emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők - ahogy azt nap mint nap tapasztaljuk. Az is helyes, hogy kijelölik az ellenséget: a liberalizmus, amely a szabad döntést tette meg a - nyilvánvalóan amorális - gazdasági viselkedés alapjául, ezért azután a jövő felelőssége kizárólag a nemzeti kormányokra hárul. Az államot meg erősíteni kell - ami nyilván egybevág megrendelő friss adócsökkentési erőfeszítéseivel. De a polgároknak is van tennivalójuk bőven: részt vehetnek azokon a fórumokon, amelyek a társadalom ítélőszékének szerepét játsszák - ha már egyszer nem lehet minden b. kommunistát hűvösre tenni. Ez így épp egy teokratikus rezsim képe, mely csak kicsit durvább, mint az iráni alváltozat - utóbbi legalább nem ily hangsúlyosan szocialista (már ha a szót a pártkötődéstől elvonatkoztatott, eredeti jelentésében használjuk) - viszont jelentős részben egybevág azzal, amit a vezető ellenzéki párt káderei nap nap után szajkóznak. Annyit emlegették már kárörömmel, milyen nagy ívben tesz O.V. a professzorok véleményére - hát most tessék, rögvest konkrét (havi bontású) akciótervet is szeretne tőlük, arról nem is szólva, hogy meglebegtette előttük: szívesebben vezetne egy nemzeti egységkormányt (ebben a régi haverok helyett nyilván az értékközpontú professzorok bólogatnának szorgalmasan). Nincs is semmi gond, a magyar "konzervatív gondolat" szokás szerint már megest egy kicsit vörösbarnára sikeredett - de miért kellettek ehhez a professzorok? A terméket bármely érettségizett civil össze tudta volna hozni, ha hozzávágják az utolsó pár hét Magyar Nemzetjeit - a szinte neurotikus háziasszonyokat idéző rendmánia pedig azt sejteti: nem csak a felhasznált nyersanyagokkal, de a mentálhigiénével is gond lehet tisztelt szerzőknél és megrendelőknél.
A nagy terv
Ujjonghatunk, elkészült végre a Szent István-terv, a Professzorok Batthyány Körének alkotása.
A cél azonos azzal, amit még a nemtelen utódokról mit sem tudó névadó is kitűzött - az erkölcsi rend megteremtése/helyreállítása, természetesen az ország krisztianizációja útján. Az alkotás spontán folyamatát persze nagyban befolyásolta a megrendelő. Orbán ex-miniszterelnök majd három évvel ezelőtt "iránytűt és zsinórmértéket" szeretett volna, lehetőség szerint egyszerre, ami ugye a dimenziók radikális összekeverése, de az autochton polgári ideológia nyelvi alkotmánya amúgy is képzavarokból, mondókákból és népies adomákól áll. Értjük tehát a szándékot, ha helyreállnak a megbomlott erkölcsi kötelékek, magyarnak magyar lesz az ellenzéke is - s többé nem kell tartani az undok váltógazdálkodástól.
