A szemafor vált

Publicisztika

Mintha Ózdot, Miskolcot és Salgótarjánt vesztené el idehaza az MSZP.
Körülbelül ez történt május végén Németországban, amikor közel négy évtizedes uralom után a Német Szociáldemokrata Párt, az SPD orbitális vereséget szenvedett Észak-Rajna Vesztfáliában a tartományi választásokon. Akkor akár meglepő, ügyes taktikai húzásnak is tűnhetett Schröder kancellár aznapi bejelentése, miszerint szeptemberre előrehozott választásokat tartana üdvösnek. A kereszténydemokrata CDU-nak ugyanis egy hónapja még nem volt kancellárjelöltje, és nem is nagyon körvonalazódott, hogy mit csinálna másképp. Az akkori erőviszonyok alapján Angela Merkel, a CDU elnöke tűnt a legvalószínűbb kihivónak, aki keletnémet, protestáns és nő (mennyi hendikep!) - mellesleg médiaszereplései cseppet sem mérhetők a magabiztos Schröderéhez. Talán verhető, volt a tipp, a kormányfő krízishelyzetben mindig hozza a formáját. A józanabbak azonban tudták: az SPD készülhet az ellenzéki szerepre, az előrehozott választásokkal a pártot fegyelmezik, ne szaladjon szét a nyáj. Adtak durván négy hónapot, hogy valamelyest újrapozicionálják magukat, miközben a reformprogramot, az Agenda 2010-et, amire az egész vállalkozásuk épült, sem lehetett szembe köpni. Az igazi veszélyt már nem a szőkésbarna, kerekded arcú asszony jelentette, hanem törzsszavazóik eltűnése balfelé. A tagság félreérthetetlen jelzéseket tett, a létszám évek óta csökken. Gyorsan lépni kellett, mielőtt a két kisebb balpárt, a nevében munkát és szociális egyenlőséget hirdető nyugatnémet WASG és a Kelet-Németországban erős PDS választási szövetséget hoz létre, netán egyesül.

Az SPD számára, úgy tűnik, a legrosszabb végkifejlet igazolódott be. Angela Merkel mögé zajgás nélkül sorakozott fel a CDU és bajor mutációja, a CSU, aminek következtében a közvéleménykutatóknál először előzte meg Schrödert: a nép június elején már őt tartotta alkalmasabb kancellárnak. Az "újbaloldali" pártok nemhogy választási megállapodást kötöttek (a PDS listáin indulnak majd a partner jelöltjei), hanem két olyan közismert és sokak számára népszerű politikus állt az élükre, mint az SPD-ből frissen eligazolt Oscar Lafontaine és a korábbi berlini szenátor, a már (betegsége és egy, a PDS-t is érintő korrupciós botrány miatt) visszavonult Gregor Gysi. A szövetség akár hét-nyolc százalékot is kaszálhat, amivel könnyedén bejut a Bundestagba - és ezzel alaposan átrendezi a politikai térképet. A szeptemberi választáson a szocdem-zöld koalíciót el fogják söpörni, de ezen ne nagyon keseregjünk. Lehet, a CDU akár egyedül is kormányt alakíthat majd (nem fog), és akkor a törvényhozás minden intézményében szabadra válthat a szemafor az amúgy elodázhatatlan reformlépések előtt. Mert azzal, hogy a Schröder-kormány idején tizenegy tartományban vonták meg a bizalmat a különféle szocdem vezetésű koalícióktól, a "kisállamok" küldötteiből álló jobboldali többségű Bundesrat folyvást lelassította vagy végleg megakasztotta a támogatását igénylő törvényhozási eljárást. A nép nemet mondott a szociális állam átalakítására, amit egyetlen változóval, az év elején öt milliót mutató munkanélküliek számával azonosított. Pedig a CDU-CSU-FDP triónak sincs igazából más gyógymódja, mint a kisebb állam, az elosztórendszerek reformja, a munkaerőpiac deregularizációja, és még megannyi fájdalmas lépés. A mérce ismert. Miután Schröder pénteken benyújtja maga ellen a bizalmatlansági inditványt és ezzel technikailag lehetővé teszi a Bundestag feloszlatását - csakhamar a pálya is szabad lesz.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.